Nevezhetnénk a Dél-Dunántúl legmagyarabb folyójának, hiszen magyar területen Szalagfő mellett ered, és a későbbiekben sem lépi át az országhatárt: Fenékpuszta közelében torkollik a Balaton délnyugati medencéjébe.
Útja során a kis patakból a mellékvizek takaros kis folyót dagasztanak a majd 140 kilométer alatt. Zalaegerszegen és a Kis-Balatonon is átfolyik még színesebbé téve ezzel arculatát. A csendesen szaladó folyóból kiadós esők után azonban félelmetesen áradó víz válik.
A folyó fent
A Zala felsőbb szakaszának képe jelentősen eltér a torkolat környékitől, de már Zalaegerszeg alatt is kicsit más arcát mutatja a folyó. A kezdeti csintalan patak a kisebb befolyó ereknek és csermelyeknek köszönhetően helyenként szélesebb medret növeszt, melyben akár emberes medencék is megfoghatják a rohanó vizet, lelassítva, meg-megállítva. A felsőbb szakaszra jellemző a kavicsos-agyagos meder, a part vízinövénnyel sűrűn benőtt. A medencék mellett kis akadók, csurgók is megtörik a sodrást, hogy aztán alább újra kicsit megszelídülhessen a víz. Ugyanitt alámosott partok és kis mederesések is gazdagítják a haltartó helyek számát.
A fenékpuszati hídnál a már kiszélesedett, meglassult Zala. A Kis-Balatont a Balatonnal összekötő szakasz már teljeséggel a két állóvíz halfaunáját tükrözi. A folyó gödreiben elsősorban harcsák telepszenek meg, de tavasszal majdnem minden halfaj felúszik ide.
A folyó lent
Zalaegerszeget elhagyva lassankén medre kiszélesedik egy kis folyócska tárul elénk. A kép szinte megegyezik a felsőbb szakaszéval, csak itt már minden nagyobb: a visszaforgók, a gyökeres, szakadt, vagy alámosott partok, vagy akár az öblök is. A folyó dél felé fordulva a kis szintesés miatt csatorna jellege mutat, majd ismét keletnek kanyarodva tovább lassul. Itt már a Kis-Balaton hatása érződik, melyen átkanyarogva ismét folyó képét mutatja a Zala. Lassan áramló széles, mély vize egy duzzasztó műnek köszönhetően oxigénben dúsul, így jut a Balatonba.
Halak
A Zalában rengeteg hal, és rengeteg halfaj található. Természetesen élenjár a domolykó, hiszen a folyó egész hosszában szinte ugyanolyan eredménnyel fogható. Ragadozók elsősorban csukák és sügerek akadhatnak horogra, valamint az alsó szakaszon angolna, harcsa, és süllő is.
A fenékpuszati hídnál a már kiszélesedett, meglassult Zala. A Kis-Balatont a Balatonnal összekötő szakasz már teljeséggel a két állóvíz halfaunáját tükrözi. A folyó gödreiben elsősorban harcsák telepszenek meg, de tavasszal majdnem minden halfaj felúszik ide.
A felső szakasz halai azonban a pisztrángok. Zalaegerszeg alatt jelentkeznek a keszegek, a csalihalnak való razbórák és a nem kívánt durbincsok is. De termetesebb halakat is foghatunk lejjebb, ahol már kárászok, dévérek, pontyok, bodorkák is lapulnak.
Ragadozók
A kis vizeken megszokott szerelésben gondolkodjunk. A könnyű pergetés és a finom úszózás élvezetes és eredményes is egyben. A domikat és pisztrángokat kis körforgó villantóval keressük kövek, alámosott partoldalak, visszforgók környékén.
A tél fő hala a domolykó, de csukát és sügért is horogra csalhatunk az említett módszerekkel. Domira még a csirkemáj is igen hatásos, erre inkább a nagyobbja jön. Az egyre terjedő legyezéshez is remek pálya a Zala patakszerűbb szakasza. Ajánlott terepek: Bagod és Salonvár környéke. Aki azonban a hagyományos módszerekben gondolkodik, Zalaszentgrót, illetve Zalacsány alaktti pályákat célozza meg. Süllők és csukák fordulnak elő elsősorban, de gyakran felúsznak más ragadozók is, főként a Kis-Balatonból: a harcsák és a balinok, elvétve az angolnák. Angolnára a vastag giliszta és a döglött kishal a legjobb csali, míg a bajszosokra a hagyományos harcsázó csalikkal – a lótetű, a pióca, valamint a kárász – a fenékpusztai vasúti híd alatti meder gödreiben próbálkozzunk fenekezve.
A folyó mentén, szinte végig vízi növényzet szegélyezi a partot. Ezek a sásos területek különösen jó haltartók. A medret is érdemes azonban meghorgászni, különösen a nyári melegebb időszakban.
Békés halak
A keszegező horgászok könnyű szerelékkel szinte mindenhol megtalálhatják a bodorkákat, de a legjobb területek inkább a Zalaegerszeg alatti vizektől kezdődnek. Mivel azonban a megyeszékhelyt elhagyva a víz minősége kívánni valót hagy maga után és ez a halak ízében is érződik, kedveltebbek a Zalabér utáni szakaszok. Innentől lefelé mindenhol keresgélhetünk. A csányi széles pályáknak viszont megvan az az előnye, hogy a vízi növényzet kíváló haltartóként szolgál, így a tökleveles között felkínált csali – leginkább kukorica, csonti és giliszta – könnyen felkelti a kárászok, pontyok és ,a kisebb bodrik, dévérek érdeklődését is. Úszós készségünk zsinórja ne legyen 0,20-nál vastagabb, de az akadók miatt ennyi kell.
Kedves színfolt
A Felső Zalába öt évvel ezelőtt kis sebes pisztrángokat telepítettek. Az életfeltételeiket láthatóan megtalálták ezek a kényes jószágok, hiszen a gyors, tiszta szakaszokon még szaporodnak is. Legyezve, illetve pergetve mi is el-elcsíphetünk egyegy szebb példányt, ha óvatosan közelítjük meg a vizet. Nyáron, vízre ejtegetve, bogárral, sáskával csalizott horgunkat, szintén van esélyünk megfogni ezeket a magyar szemnek ritka halakat.
A Zala, mint általában a kis folyók, és csatornák sok híddal találkoznak útjuk során. Mivel ezeken a helyeken a víz, az áramlás, a meder- és fényviszonyok valamelyest megváltoznak, a halak szívesen tanyáznak a hidak árnyékában.
További információkért kattintson a térképen látható jelre!
Térképen történő navigáció:
- Bal egér gomb lenyomva tartva mozoghat a térképen
- “+” és “-” gombokkal tudja nagyítani vagy kicsinyteni a térképet
- a navigációs nyílkkal finomabb mozgatást érhet el
- a “HAL” logora kattintva továbi információkat kaphat az adott vízterületről, csatolt képeket tekinthet meg,útvonalat tervezhet stb..
