Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a horog a horgász felszerelésének legfontosabb eleme. Az utóbbi években a gyártók ezen a téren is nagyot fejlődtek. A horgok általában élesek, amikor megveszed őket, de élességüket horgászás közben rendszeresen ellenőrizni kell. Tompa horoggal sokkal nehezebb akasztani. Ha csontival horgászol, a tompa horog szétroncsolhatja a csalit, így az kevésbé lesz mozgékony. Az életlen horgok némelyikét megpróbálhatod megfenni, de a legtöbb típus esetében érdemesebb újat kötni.
Úgy tűnik, mintha a horgok választéka végtelen lenne, ezt alátámasztandó egyre újabb és újabb modellek és típusok jelennek meg a piacon. Egy részük nem más, mint variáció ugyanarra a témára. Ha tehát eligazodsz abban, mire valók az egyes típusok, és neked mire van szükséged, a későbbiekben már csak a legjobb gyártók modelljei között kell válogatnod.
A horog mérete
A leggyakrabban használt horgok alapméretei a legnagyobbról a legkisebb felé: 2, 4, 6, 8, 10, 12, 14, 16, 18, 20, 22, 24 és 26 (a legkisebb). Ezek mellett a 2-esnél nagyobb horgokat (újabban létezik 1-es is) egy , /0″-ás jelzéssel látják el, mely már emelkedő sorrendben jelzi a növekvő horogméreteket. Harcsázáshoz használatosak a +/0-10/0-s horgok, de ragadozókra is általánosan elterjedtek az 1/0-4/0-s kampók. Egyes cégek elkezdtek közbenső normál méreteket, például 19-es, 21-es és 23-as horgokat is gyártani. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a különböző gyártóktól származó horgok mérete gyakran különböző, bár a számuk ugyanaz. Sok horgász elköveti azt a hibát, hogy a horog méretével kizárólag a horgászott halak fajtájához igyekszik igazodni. Sokkal fontosabb, hogy a horog megfeleljen a csali méretének és fajtájának. Természetesen a két tényező elválaszthatatlanul összefügg egymással: nagy hal – nagy csali, kis hal – kis csali. Nem szabad kis csalit tűzni nagy horogra. Nem csak, mert így a horog nagyon látszik, hanem, mert a kis csali nem viselkedik természetesen a vastaghúsú horgon. Ez elsősorban a finom csalikra, például a szúnyoglárvára, a csontira és a pinkire érvényes. Hiba az is, ha nagy csalit tűzünk kis horogra. A horog, pláne a hegye, ilyenkor elvész a csaliban, aminek a következménye sok sikertelen bevágás. A horog méretét mindig a szerelék teherbírásának megfelelően kell megválasztani. A kis horog, a vastag zsinór és a nehéz, merev bot nem illenek egymáshoz, ugyanúgy, ahogy a nagy horog, a finom zsinór és a könnyű horgászbot sem.
A versenyhorgászok a kis horoggal szerelt finom szerelékeknél lapkás horgot használnak. Ezek kötése erősebb, és a horog fűggólegesen lóg le. A nagy halak kedvelői viszont inkább a füles horgokat választják; ezek akkor nélkülözhetetlenek, ha az előke nem damilból készül.
A crystal öblű horgok rendszerint kis méretűek, de a legjobbak, ha csalinak csontit használunk. Ezen a horgon a csali az öböl hegy alatti hajlatában marad, természetesen mozog, így kapásra ingereli a halat. A nagy horgok öble viszont gyakran szabályos köríves. A horgok sokféle színben készülnek: vannak arany, réz, ezüst színűek, pirosak, zöldek és kékek. Egyes horgászok véleménye szerint a horognak és a csalinak azonos színűnek kell lennie, ezért az árvaszúnyog-lárvát piros, a kukoricát arany színű horogra tűzik.
Kattints a fotóra a nagyításhoz!!
A horog méretének megválasztásakor mindig vedd figyelembe a víz jellegét is, amelyen horgászni fogsz. Ha például olyan vízen horgászol, ahol kevés az akadó és sok a helyed van a fárasztáshoz, használhatsz finom felszerelést. Ilyen körülmények között még a nagy hal is biztonságosan vándorol a szákba egy kis horgon. Akadókkal teli vízen viszont a könnyű felszerelés sok gondot okozhat. Ebben az esetben érdemesebb szolid szerelékkel és nagyobb csalival horgászni. A nehéz felszerelés és a nagy csali viszont általában jelentősen csökkenti a kapások számát. Éppen ezért a felszerelésnek elég finomnak kell lennie ahhoz, hogy ne befolyásolja hátrányosan a kapásokat, ugyanakkor elég erősnek is ahhoz, hogy még egy nagyobb halat is biztonságosan ki tudj vezetni.
Mind a szakállas, mind a szakáll nélküli horgoknak vannak előnyeik. Szakállas horoggal horgászva kevesebb halat vesztesz ugyan el, de a szakáll nélküli kíméletesebb a halakhoz. A legutóbbi divatsiker a mindkét fajta előnyeit egyesítő mikro szakállas horog.
A horgokat az anyagvastagságuk szerint három csoportra oszthatjuk: vékony, közepes és vastag húsúakra. Általánosságban minél kisebb a horog, annál vékonyabb drótból készül. A kicsi, vékony horog a finom csalival való horgászás alapja, míg a nagy és vastag horgok a nagy és harcias halak fogásához nélkülözhetetlenek.
A horog teherbírása
A különféle horgok teherbírása is különböző, amit a felhasznált drót fajtája és vastagsága határoz meg. A horog ereje nagyban függ rugalmasságától is. A termetesebb kampók ritkán hajlanak ki, és inkább törnek, míg a vékony húsú keszegező forog nagy terhelés alatt általában kiegyenesedik. Minimális rugalmas kihallása minden horognak van, még a legnagyobbaknak is, ami főként bevágáskor előnyös, amikor nagy terhelésnek van kitéve a horog, hiszen szinte minden erő itt hat – ez eltörhetné a horgot, ha nem csillapítaná valamelyest a bevágás erejét a drót rugalmassága.
A horog alakja
A horgok sok, egymástól kevéssé különböző alakban készülnek. Négy jegyük alapján csoportosíthatjuk őket. Crystal (enyhén szár felé hajlított) horgok – általában kis méretben készülnek. Kiválóan alkalmasak a fehér csontival való horgászatra, mert a csali közvetlenül a horog hegye alatt lóg. Körívben hajlított horgok – általában nagy méretekben készülnek. Nagyon jók a nagy csalikhoz, például kenyérrózsához vagy darált hús kockákhoz. A kisebb méretűekhez kendermagot és kukoricát is használhatunk.
Hosszú szárú horgok – kis méretekben 22-26) a kisebb halak gyorsasági fogására valók, nagyobb méretben (6-tól) főként süllőzésre, mivel sokkal könnyebb leakasztani róluk a zsákmányt. Rövid vagy közepes szárú horgok – univerzálisak. A különböző horgászvizeken és különböző helyzetekben egyaránt beválnak.
Szakállal vagy szakáll nélkül
Magyarországon a horgászok szinte kizárólag szakállas horgokat, használnak. Néhány évvel ezelőtt a fejlett horgász kultúrájú országokban a szakáll nélküli horgok divatja uralkodott. Az utóbbi időben azonban a horgászok ezekben az országokban ismét visszatérnek a szakállas horgokhoz, de a szakáll már nagyon kicsi (ún. mikroszakáll). Ezek a horgok egyesítik a két klasszikus típus, a szakállas és szakáll nélküli horgok előnyeit.A szakállas horgok előnye, hogy jól tartják a csalit, és a megakasztott halat. Hátrányuk viszont a valamelyest nehezebb akasztás, különösen, ha nagyobb távolságra horgászol.A szakáll nélküli horgok kevésbé roncsolják a csalit, és bevágáskor jobban ülnek. Könnyen kívehetők a hal szájából, ami akkor fontos, ha méreten aluli hal akad a horogra. De a ruhából, hálóból is egyszerűbb kiszabadítani. A szakáll nélküli horgokról viszont könnyebben elszabadulhat a hal is, ha fárasztás közben egy kicsit lazább zsinórt kap, vagy esetleg kiugrik a vízből.
A hosszú szár különösen a kis horgoknál előnyös, mivel jobb fogást biztosít a kis halak, például küszök levételénél. Az esetek többségében azonban a rövid vagy közepes szárú horgok is megfelelőek.
Horogkötő segédeszközök
Fül vagy lapka?
A horog szára fülben vagy lapkában végződhet. A füles horgok zömében nagyobb méretűek – ezeket nagy halakhoz használják. A versenyzők körében használt kis – és az általában használt egyéb méretű – horgok szára viszont általában lapkában végződik. A horgokat rencíszerint tízes vagy huszonötös csomagokban árulják, de egyesével is kaphatók, sőt vásárolhatunk már előkére kötött horgokat is.
A vékony húsú kis horgok különösen akkor jók, ha apró csalival, például kendermaggal horgászunk finnyás és óvatos bodorkára.
