Ha valaki történetesen nagy ho-hohorgász lenne, akkor ezek után előfordulhat vele, hogy az apróhalat a horog helyett inkább a tányérjában látja majd szívesen, már amennyire egyáltalán horgásznak mifelénk apróhalcsalival.
Azt viszont egészen biztosan tudom, hogy az apróhal a nagyhalakkal vetekedő élvezetet képes okozni, s bár a fogás méreteivel nemigen lehet dicsekedni, az ízével annál inkább. S e békés felvezető után jön a horror. Az apróhalat a sütést leszámítva úgy kell megenni, ahogy őket az Úristen megteremtette. Úgy is fogalmazható, hogy szőröstől-bőröstől, de szerencsére az apróhalaknak szőrük nincs, apróságuk folytán pikkelyeik sincsenek, sőt, bőrük is alig.
Minálunk szinte kizárólag fagyasztva kapható, tengerparti kisvárosokban – azaz nem minálunk – naponta frissen is megvehetjük, de ezúttal nem érdemes sóhajtozni: a fagyasztás semmi kárt sem tesz bennünk, ami sajnos úgy általában a fagyasztott halakról nem mondható el. Ilyen ropogóssá sült kis teremtményeket a belle epoque szexbe belefáradt bártáncosnői és az abszinttól megfásult montmartre-i késő-impresszionisták szoktak újságpapírból csemegézni, s ez többnyire visszahozta életkedvüket. Átme-netileg.
Aki viszont depresszió híján lát neki az apróhalevésnek, az számítson euforikus hangulatra, hallja meg az angyalok hozsannáját, és legyen boldog, legalább annyira, mint Van Gogh, amikor megvették tőle az egyetlen képet, amit sikerült eladnia. Legalábbis a legenda szerint. Az apróhal elkészítése olyan egyszerű, hogy szégyen receptnek nevezni. Egy gond van csak vele: amennyiben zárt térben sütjük, akkor a hal és az olaj olyan förtelmes szagkoalícióra lép egymással, hogy az futásra kényszerítene egy goromba környezetben felnőtt oposszumot is. Süs-sük tehát jól szellőző helyiségben, különben elveszejtjük a benn tartózkodókat, de az ideális az lenne, ha a szabadban látnánk neki. Akkor mindössze néhány alacsonyan szálló madarat irtunk ki, de hát ez a fejlődés átkos velejárója.
Egy edényben forrósítsunk fel 2-3 ujjnyi olajat, közben egy tálba vagy nejlontasakba szórjunk 4-5 evőkanál lisztet, ízesítsük sóval, borssal, fokhagyma-granulátummal és pirospaprikával, majd dobjuk bele a megmosott apróhalakat – nem kell teljesen kiolvasztani. Rázzuk óvatosan össze, hogy jól bevonja a fűszeres liszt, aztán mehet a forró olajba, és pontosan egy percig süssük. Másfél percnél tovább pedig semmiképpen. Szűrőkanállal vegyük ki, csöpögtessünk rá friss citromlevet, és ropogtassuk.
Forrás: metropol.hu
