A magyar törvények illetve a kialakult gyakorlat gyalázatos állapotban lévő élővizeinken szabadrablást tesz lehetővé a halászati jog gyakorlóinak. A jogokhoz fillérekért – nem túl átlátható rendszerben, valós verseny nélkül – hozzájutott halászati cégek tevékenységét gyakorlatilag senki sem ellenőrzni, az illetékes halászati felügyelők többnyire szoros kapcsolatban állnak ezekkel a cégekkel, sokszor azokban dolgoztak, még azokkal a szerény jogokkal sem élnek – társadalmi halőrök kinevezése, személyes ellenőrzés -, amelyekkel a törvények fölruháznák őket.
És mit tehet a horgász, az egyszerű civil, amikor azt látja, hogy ívásidőben végig van varsázva az összes lehetséges csukaívóhely? Eddig semmit nem tehetett. A Mohosz kussol, a felügyelő az ő emberük, halőrzés nincs. De 2009 van, internet van, lehet írni a Szálkának, és mi az arcába mászunk a rablóknak.
Egy dunai horgásztársunk elhatározta, hogy legalább a törvény betűjének érvényt szerez. Javasolta például az illetékes halászati felügyelőnek, hogy ne adjon ki engedélyt tilalmi időben “anyahalbegyűjtés” címén, mert kontrollálhatatlan a halászok tevékenysége. A halászoknak nem kell a helyszínen dokumentálniuk a kifogott mennyiséget, mint a horgászoknak, elég, ha akkor rögzítik a fogást, amikor beérnek a telephelyükre – esetünkben Ercsibe -, és már ez is módot ad visszaélésre, márpedig ha visszaélésre mód van, akkor tutinak vehetjük, hogy megpróbálnak okoskodni.
Horgásztársunk megpróbálta megtudni a halászati felügyelőtől, hogy mégis hány “anyahal” begyűjtésére kapott engedélyt a halászati kft. Nem mondták meg. A halászok is hallgattak, persze. Megtehetik, a kurva anyjukat.
Aztán mit láttak a Dunán az embereink, tessék: “Körbejártam a rácalmási ágakat – hogy érzékelhető legyen a helyzet súlyossága: tudomásom szerint három halászt alkalmaz a Közép-dunai Hal Kft., kb. Újváros a határ, ettől északra Kukucska Gyula, délre pedig Áron Árpád és azt hiszem Huszár Attila dolgozik – no, akkor látható, hogy a szóban forgó ráci egy apró része a működési területnek, jól tudom, hogy Kukucska ilyenkor jár a makádi Rókásba is csukáért, Adonyba, és Ercsibe is. Szóval a Duna árad, és hétfőn-kedden kitette a varsáit az öreg.
Délben felnéztem találomra négy varsát (a célból is, hogy megállapítsam, nem rapsicé-e), abból a kb. 40-50!!! darabból, amit a ráci szakaszon láttunk, ezek akkora vízben voltak, ami az áradás alapján max 24 órája lehetett lenn. Eredmény: négy varsában összesen öt db kb másfeles csuka, valamint egy közel hármas, plusz egy-két keszeg és egy sügér. Evidens, hogy csukára lettek kirakva a varsák.
Nem nehéz kiszámolni, hogy ha mind a három halász – márpedik mindháromnak kell beszolgáltatni halat és megélni valamiből – varsázik/hálózik Baracson, Kisapostagon, Apostagon, Dunaújvárosban (,,Kotrásban”), Rácalmáson, Kulcson, Adonyban, Ercsiben az mennyi csuka, majd süllő és ponty lesz, ami nem tud leívni, valamint hiányzik majd a vízből. Hát kurva sok, de maradjunk annál, amit láttam: másfél csuka/varsa/nap. Tartson az áradás tíz napig – ennyi biztos lesz – és legyen 40 varsa = 600 csuka.”
Anyahalbegyűjtés, persze. Nézzünk szét a piacokon.
Forrás: szalka.blog.hu-Igazságot a jászkeszegnek!
