Mivel már nem nagyon bírtam magammal, már nem sok tartott vissza, hogy elmenjek egy jót horgászni. Hétközben sok-sok munka és lótás futás után lett egy kis szabadidőm. A telepítés óta, már vagy 3 hét is eltelt, közben is voltam horgászni, de sok mindent nem fogtam. Aztán meg úgy voltam vele, hogy ilyenkor mindenki megrohamozza tavat, maradok inkább a háttérben, próbálok egy olyan napot kifogni, amikor nincsenek sokan, így legalább magam lehetek. Úgy is foglalkozom eleget emberekkel, most már nem velük akarok.
Nagyon nem készülgettem rá, a szerelékek már összeállítva várták sorsukat, készen a bevetésre. Mivel ember tervez, Isten végez, így a szombatra tervezett horgászat el is maradt, csak vasárnap reggel indultam korán reggel útnak. Előző este kevertem egy kis etetőanyagot, mézes beütéssel, csonti-giliszta-kukorica lesz majd a csali gondoltam.
Skoda a még hideg reggelen köhögve indult, majd a szívatót ráhúzva kellemes duruzsolásba kezdett kezdett a 38 LE motor:))) Egy kis melegítés után már szeltem is a habokat, bocs az asztfaltot a tófelé. Kicsit borongósnak tünt az idő, de majd elmegy és kisüt a nap gondoltam. Hát rosszul, mert végül is egésznap szép egyenletesen zuhugott. Kétszer kellett átöltöznöm, meg majdnem olyan hideg volt, hogy kezdtem érezni, hogy dupla mandulákkal áldott meg a sors. Kedvenc helyemen le is cuccoltam, etetés úszóra és egy fenekező is bevetésre került. Bojlis botokat használok, de nem csak bojlizásra, hsizen ezeknek a botoknak nagyon jó tulajdonságaik vannak, pazarlás lenne csak egy féle módszerre használni őket.
1-2 óra a dögunalomban telt el, az utánfutós varangyok csaltak némi mosolyt az arcomra, amikor láttam őkt összekapaszkodva. Minden nőstény egy hímet cipelt már a hátán készülva a nagy eseményre. Tőlem balra rézsutosan eltekintve elég szépen mozgott a hal, azt tudtam, hogy nyáron alacsony víznél, itt elég sekély, de most a tavaszi vízállásnál már sokkal feljebb van a víz. Megindult a vezérhangy a fejemben, és döntöttem, költözik a harcálláspont máshová. Igen pont oda ahol a halakat láttam szemtelenül ugrálni. Mégis csak az lehet, hogy melegebb a víz a többi résznél, és így tavasz felé mint tudjuk, a halak a melegedő vízrészeket részesítik előnyben.
Az új helyemen már volt egy kolléga, akinek folyamatos kapásai voltak, sokáig nem is időzött mellettem, mivel megfogta a napi engedélyzett mennyiséget. és miután elköszönt tovább állt. Nagy reményekkel is dedobáltam és vártam a megváltást, ami csak nem akart megérkezni. NMÁ! Mivel a hosszú téli hónapokban az ember agya is berozsdál, így nekem is kellett 1-2 óra míg rájöttem, hogy ez a hely nyáron is hínaras, de most tavasszal is a sarjadó hínár borítja a feneket.
A szereléket módosítanom kellett. Vissza a gyökerekhez! – (szerk.: egyik horgász újságban olvastuk, hogy a bojlisok is használnak már etetőkosarat és mint elfelejtett módszerről beszélnek az etetőkosaras szerelékről)- Kosár a végére, majd két páternoszterfülbe kötött előke következett, a felső előkét ha felemeltem és ha kosár a földön volt, akkor kb. 1,3 m magasságig ért a horog. Mindkét horgomat technopufival csaliztam, nem szeretem a hagyományos pufit, mert hamar leázik, vagy a dobásnál leesik, és itt nem 30 m-t kellett dobnom. Miután bedobtam nem húztam magam felé a szereléket, hiszen akkor az egészet belhúztam volna a hínárban, álljon csak meg a tetején a kosár.
így nézett ki a szerelék, gondolom mindekinek ismerős:)))
A másik botomat hagytam az eredeti szerelékkel, azon egy darab kapásom se volt. Csak a felső horgomon volt kapás, valószinüleg az alsó a hínárba süllyedt a kosárral együtt. Általában elektromos kapásjelzőket használok swingerrel, de ma ez is csődött mondott. Elkerült a gumicsőből metszett és spirálisan bevágott kapásjelző. Hihetetlen finomságú kapásokat produkáltak a halak ezen a napon. Minimális húzások és ejtések voltak. Néhány üres bevágást követően megjött az első…
2009 első tavaszi pontya..
A MOON bojlis merítőm is felavatásra került, a nyáron lesz ideje bizonyítani…
Közben az eső sem kímélt, kezdtem érzni, hogy a hátsómon folyik a víz, mert minden felső ruházatom teljesen elázott. Nincs mit tenni irány a kocsi, mert száraz ruha mindig van nálam, vagyis egy komplett váltás. Nyáron nem érdekes, mert ha jó az idő akkor hamar megszárad minden, de ilyenkor egy egésznap vízesruhában lenni, felér egy öngyilokossággal. Talán egy 30 perces szünet volt az esőben, aztán újra rákezdett. A második váltás cucc is kezdett átnedvesedni rajtam, úgyhogy pakolászni kezdtem. Sokat nem kellett mert ennyi volt az összes cuccom, a többi a rajtam lévő mellényben van.
Így könnyű helyet változtani…
Mielött végleg indultam volna egy ejtős kapással egy újjabb vendég jelentkezett, a horog az orrlyukába volt akadva, gondolom már fújta ki a csalit amikor bevágásomra a horog az orrába akadt. Egyre jobban esett az eső, mire a kocsihoz értem, újjból eláztam, le is vettem a ruhákat egyből, majd a fűtést rátekerve elindultam hazafelé, döcögve. A lányiam dicsérete volt a legnagyobb, hiszen ezzel köszöntöttek: Apa nagy aall, hooll???
Hát ezek voltak az én első tavaszi pontyaim…
(HM)
