A waggler elkészítéséhez csak egy kis kézügyesség szükséges. A „hozzávalókat” barkácsboltban vagy horgász-szaküzletben zerezhetjük be: vékony, 2,8 milliméter átmérőjű sárgaréz csövecske, 40 centi hosszú fapálcák, zöld hungarocell (apró szemű legyen, az megfelelően kemény), ragasztó (amely nem oldja a hungarocellt, például Eporapid), lakkfesték, jelzőfesték, forgókapocs, ólom.
A sárgaréz csőből fűrészeljünk le 10-15 centiméter hosszú darabokat, majd ragasszunk a csövecskébe egy fapálcikát. Ha vastagabb a pálcika, kissé hegyezzük meg egy késsel, hogy a csőbe illeszkedjen. Úszótestnek vágjunk ki egy kocka formájú hungarocelldarabot (kb. 7×7 centiset). Erősebb dróttal vagy hosszabb tűvel – lehetőleg a közepén – fúrjunk rajta egy lyukat, majd húzzuk a későbbi úszótestet a fapálcára. Oda, ahol találkozik a sárgaréz csővel, és ragasszuk rá Eporapiddal. Ezután egy éjszakán át hagyjuk száradni a ragasztót.
Messziről látható
Ha az úszótest stabilan a helyén van, éles késsel és dörzspapírral nehézség nélkül kialakítható a formája. Ezután belakkozzuk a testet és az antennát. Az antenna hegyét fehérre festjük, így a vörös vagy sárga jelzőszínek jól elkülönülnek, és nagy távolságból is látható. A lakkra ugyanaz érvényes, mint a ragasztóra: nem mindegyiket bírja a hungarocell. Ezért lakkozás elött ragasztóval kell bevonni a hungarocell testet. A ragasztó nem csak védi a testet, hanem kemény védőburkot és szép sima felszínt biztosít. Ezután kisfúróval átfúrjuk a rézcsövecske alsó végét, s a lyukba forgókapcsot akasztunk. A wagglert úszórögzítővel erősíthetjük a zsinórra. Ha csúszóúszóként akarjuk használni, kettős karabinerrel ellátott forgókapocs szükséges. Az egyik karabinert a sárgaréz csövecskébe akasztjuk, a másikat egy csúszógyöngybe.
Önsúly ólomból
Bár a sárgaréz csövecskének is van súlya, még 8-10 grammos kiegészítő ólmozás szükséges. Akinek ez kevés, különböző módon tovább ólmozhat: több menetet tekerünk a lemezólomból a rézcsövecske köré, vagy olívaólmot szorítunk a csövecskére (előtte az ólom furatát fúróval ki kell tágítani). „Finomhangoláshoz” a rézcsövecskébe tölthetünk sörétólmokat, a 8-as (0,07 gramm) éppen megfelel. A beakasztott karabiner megakadályozza, hogy az ólomgolyócskák kiguruljanak. A wagglert úgy súlyozzuk ki, hogy a külső ólmozás kétharmada 1,5 méterre legyen a horogtól, utolsó harmada pedig 30-50 centiméterre. A szerelék gubancolódásának megelőzésére átfúrt cseppólmokat használunk, s több kis sörétólmot ütközőnek. Állóvizekben a legalsó ólom a fenékre fekszik, a kapást az antenna végének felemelkedése vagy oldalra dőlése jelzí. Ha a zsinórt az úszótest felett és alatt rögzítjük, a waggler kiválóan használható folyóvizeken is. Visszatartásos vezetésnél az alsó ólom közvetlenül a fenék felett lebeg vagy vonszolódik – ez a nagyon érzékeny megoldás a félénk folyóvízi bodorkákhoz ajánlott. Ha a maradék ólmot egy méterrel a horog elé kötjük, az úszót süllőzéshez is alkalmazhatjuk. Világítópatronos csövecskét húzva az antenna végére, az éjszakai horgászatra is felszerelkeztünk.
Forrás: Blinker Herman Lübbers
