Július közepe-vége felé közeledve, az esős, hüvös, változékony időjárás múltával beköszöntött a tartósan száraz, meleg,… évente ilyenkor veszi kezdetét a nyaralási időszak. A Balaton fürdőzésre már tökéletesen alkalmas, egy -egy melegebb napon a víz hőmérséklete eléri a 25-27°C-ot is. Tudja ezt a -minden Balaton parti helységet, utat, éttermet, üzletet, strandot ellepő- nyaralók hada is, a forróbb napokon milliószám a vízben hűsölnek. Jut belőlük -elképesztő vízi alkalmatosságokon közlekedve- mindenhova, a bátrabbak a horgászhelyek környékére is bemerészkednek. Egy részük halat is fogna, -ha már a Balatonon tölti a szabadságát- főként a gyerekétől elcsórt snecizőbottal és ha nincs kéznél csónak, megteszi a gyerekei gumicsónakja, netán gumikajak, esetleg vizibicikli. Esténként-éjszakánként, balról a kemping, jobbról a györöki strandi dübörgő zenebona és sötétedéskor, a tökéletes háromdimenziós kakofónia kialakításába még a diszkóhajó is “beszáll”, így szórakoztatva a koncentrálástól és a reménytelenségtől amúgy is megtépázott idegű horgászokat.
A szokásosan július végi túlmelegedett, oxigénhiányos nádi-gyékényi partszakasz, amúgy sem kedvenc helye a pontyoknak, legfeljebb csak éjszakánként járnak vissza táplálkozni partközelbe. A meleg vízben robbanásszerűen elszaporodó természetes élőlények -nádtőre, gyékényre tapadó kagylócskák, csigák, a fenéket ellepő árvaszúnyog lárvák, vízi bolhák, rákocskák, kerekesférgek és egyéb puhatestűek- melyek a ponty fő étrendjét alkotják, amúgy is kétségessé teszik a kukorica, krumpli és más szárazföldi eredetű -általunk favorizált- táplálék felvételét. Az ebben az időszakban fogott pontyok zömének beleiben, kagyló és csigahélyon kívűl, egy szem kukoricát sem találtam… és ez elgondolkodtató!
A 2008-as szezonban a helyzetet tovább rontotta, hogy július elejétől, 3 hét alatt 10 centit csökkent a Balaton vízszintje, ami -közismerten negatívan befolyásolja a halak étkezési szokásait és- további vízmelegedést generál. A heves légmozgást, -szelet- előidéző frontok, melyek jótékonyan átkeverték volna vízet, oxigénnel dúsítva azt, elkerültek bennünket. A horgásztársak már folyamatosan panaszkodtak a túlontúl tiszta, átlátszó, mozdulatlan vízre, mely szinte lehetetlenné tette a napközbeni eredményes horgászatot.
Az összes fenti tényezőt figyelembe véve, végül úgy döntöttem, hogy szürkület előtt a környékre sem teszem a lábomat, -inkább beleszaladva a meleg nyári éjszakákba- csak este próbálkozom. De nem csak én voltam így vele, Misi és Pipi is követett, Miki meg már eleve éjszakai horgásznak “született”. Persze erre a váltásra azért készülni is kellett, a megfelelő világítási eszközök, fejlámpa, úszóra szerelhető világító patronok, ruházat, szúnyogriasztó, stb. kiválasztásával.
Így érkeztünk el július 21.-éhez, amikor is 22:23 -kor a gyékényben kitartásomat és minden furfangomat siker koronázta egy 8,1 kg-os ponty alakjában. Elég későn jött a tükrös, a többi horgász már korábban mind hazament, szinte egyedül voltam a tavon. Akkor már egy ideje nagyszemű főtt kukoricával etettem és lyukanként dobtam még rá 3-4 szem epres bojlit is. Lehet, hogy ennek volt szerepe, vagy csak véletlen volt?
A 8,1 kg-os szokatlanul hosszú tükrös, több nézőpontból
Július 27.-én, egy csudaszép, meleg, csöndes, nyugodt vasárnapot követő este nagy bizalommal ültem ki a Gyékénybe. Reményeimet fokozta, hogy -megbeszélésünkhöz híven- Miki is kijött végre horgászni, így nem voltam egyedül! Sötétedéskor úszóimra világító patront szerelve, lámpával és fejlámpával felfegyverkezve, szúnyogriasztó sprével befújva magamat, készen álltam a az elkövetkezendő, reményteli megpróbáltatásokra. Közben besötétedett, már 9 óra is elmúlt. Miki tőlem -ahogy már írtam- 150 méterre, úszós és bojlis készségeit beélesítve várta a kapásokat. Látni egymást, a kiugró gyékényes takarásában, ugyan nem tudtuk, de ez a hang terjedésének nem volt akadály. Fél óra elteltével csobogó hangokat hallok, tőlem jobbról és néhány pillanat múlva megtudom, hogy egy 8,0 kg-os ponty vette fel Miki bojliját, sebesen úszott feléje, befutott a csónakja alá, de nagy nehezen sikerült megszelidítenie és a szákba terelni. Örültem, ez már jó jel!
Nálam -közben- furcsa gyékénymozgásokat, úszó lehúzásokat tapasztaltam… mi a fene lehet ez, talán nem is ponty? Talán… A jobboldali pontyozó botomat óvatosan kivettem és helyére a -mindig kéznél lévő- harcsázó szerelésemet dobtam. Szinte meglepődtem, hogy elsőre eltaláltam a mélységet és megfelelő helyet, így a legkisebb zavarkaltés nélkül zajlott le a botcsere. A fenéken pihenő hatalmas hármashorgon csíkozott, háromnapos “illatú” májrózsa, az úszó -világító patronnal a tetején- mintegy 5 centire kiáll a vízből, kitűnően látható, fölösleges a megvilágítása. Miután így elhelyezkedtem, rágyújtottam, megérdemlek egy cigit… Félóra elteltével -már 11 körül jár- jobbról újabb csobogást hallok, “Jött mégegy?”- kiabálok át. “Igen,…a gyékényben úszóra,… ez nagyon nagy,… nemigen bírok vele!” -kiáltja vissza szaggatottan. Aztán mégiscsak sikerűlt megszákolnia, de mivel a haltartójába már nem fért bele, sok időt vacakolt el a felkantározásával. A harc közben a szerelése is megsérűlt, s mivel nem akarta javítani az éjszaka közepén, ezután már csak a két bojlis bottal folytatta a horgászatot.
Az én helyemen mozdulatlan minden, túlságosan is, ez már gyanús! Figyelem tovább a “lecövekelt” úszókat, már-már a szemem is káprázik… telik az idő. Aztán, minden átmenet nélkül, méltóságteljesen eltűnik a baloldali úszóm a víz alatt, de azonmód vissza is áll, na… erre vártam, dobban nagyokat a szívem,… megkétszerezett reflexekkel várom a folytatást. Pár pillanattal később lassan lehúzódik a -jobb oldali- harcsázó botom úszója és már a víz alatt elindul a 30 cm-re lévő gyékénynyílás irányába. Azonnal, nagy erővel megütöm, karikába görbül az 50 lb-ás bot, de, mintha egy mozdonyba akadt volna, csak megy befelé a gyékénybe. Minden erőmet beleadom, hogy a nyílt víz felé vissza fordítsam, de nem sikerül. Aztán már csak azt érzem, hogy már nem húz, nem rángat, de valahova stabilan leakadt az úszóm. Pár pillanatig még reménykedem, hátha csak lefeküdt a fenékre, de aztán rájövök a meztelen igazságra,… ez már elment! A leakadt horgomért be kellet mennem mélyen a gyékénybe és kezemre tekerve -hála az 50-es fonottnak- csak a tövestől kitépett gyékénytörzsből tudtam kiszabadítani.
Utólagosan elemezve a dolgokat, a következőkre jutottam:
-a kapási körülményekből és a szokatlan húzásból itélve, majdnem biztos vagyok benne, hogy nagy harcsa volt,
-a hatalmas hármashorog kívülről akasztotta a helyemen cserkésző halat,
-amerre mozgott, abban az irányban folytatta a kitörését, bele a sűrű gyékénybe,
-és a legfontosabb, hogy valószinüleg a hármashorognak csak az egyik ága akadhatott a halba, a másik kettő szabadon kiállt,
-a szabadon álló horogág a menekülés közben beleakadt egy gyékény tövébe, amiből a harcsa egyszerűen kitépte magát.
A hármashorgot másnap lecseréltem egy 7/0-ás Hayabusa egyes horogra, de már nem volt módom ellenőrizni teóriám helyességét, -bár továbbra is próbálkoztam harcsázással kitartóan és a közelben többször is láttam rabolni, kavarni- az idény hátralévő részében nem “akadtam” össze vele. “Lehet, a harcsám annyira megsértődött, talán “világgá” is ment…” -mondtam a többiek kérdésére. Talán majd jövőre…
Még mindig remegő végtagokkal elrendeztem feldúlt horgászhelyemet a harcsakaland után és beetettem alaposan, gondolva arra, hogy, ha sikerült egy darabig legalább elűznöm a harcsát, talán betalál a ponty is. Ezen foglalatosság közben Miki triplázott, bojlival egy 6,5-os tükröst fogott. Mindketten pakoltunk és hajnali fél 2-re értünk a kikötőbe.
Miki erőlködik a felkantározott 10-es tükrössel, hajnali fél 2-kor. Jobbra fent a teríték: a 6,5 a 8 és a 10 kg-os pontyok.
Miki piros betűs ünnepként emlékszik erre a napra -joggal- bár másnap rengeteg utánajárásába került a zsákmánya értékesítése…
Ilyen kalandok hallatán Misi is áttért a késő esti és kora éjszakai horgászatra, ennek örültem, mert már nem voltam éjszaka egyedül a Gyékényben, 500 m-re a kikötőtől. A gond csak az volt, hogy Misinek szúnyog fóbiája és allergiája van, úgy gondolja, hogy, ha a megyében egyetlen szúnyog repked, az biztosan megcsípi őt. A flakon szúnyogriasztót -ami másnak egy szezonra elég- ő pár nap alatt elfújkálja magára és még így is vakarózik, nyafog, panaszkodik állandó jelleggel. Megváltásként érkezett számára a július 31.-i repülős szúnyogírtás, ezt meg is kellett örökítenem.
A helyére beálló Misi és a repülős szúnyogírtás
A szúnyogírtást követően -bár a későbbiekben semmit nem csökkent a zümmögő vérszívók mennyisége- megkönnyebülten ültünk be a helyeinkre és aznap éjjel -negyed 11-kor- sikerült is egy szép, nyurga formájú tükröst fognom, óriási harc után, több kitörést követően. Ahogy látjátok hosszúkás formája a sudárpontyra emlékeztet, harcossága is azzal egyenértékű. Már nem előszőr találkozunk ilyennel, nagy élvezet…
Az 5,2 kg-os tükrös nyurga júl. 31.-én csütörtök éjjel 1/4 11-kor
Ezzel átugrottunk már az augusztusba, ha jól számolom mindössze 5 db pontyot fogtam júliusban, -igaz majdnem 6 kg átlagsúllyal- de mégiscsak, nagyjából 1 azaz egy db ponty hetente! Megdöbbentő! Ha, ehhez még hozzávesszük, hogy 20-25 horgász óránként van egy kapásod, akkor lehet csak igazán megérteni. Ha abban apillanatban épp félrenézel, vagy elbambulsz és elvéted a kapást, nos, akkor az óra újraindul és újabb hetet várhatsz a következő kapásra. Azt gondoltam, hogy a későbbiekben ez kapás/horgász óra arány kedvezőbb lesz számomra, de csalódnom kellett… Nem panaszkodom, a kifogott halaim mennyisége épp elegendő volt a család és a szűkebb rokonság ellátásához, minősége és íze pedig kíválónak bizonyult, -persze mi mindnyájan szeretjük a pontyot, beleértve az ausztrál vejemet is.
Ki hitte volna, egyszer csak Pikesznek is megállt a ponyt, már hosszabb ideje nem, vagy csak nagyon ritkán fogott. Tudni kell róla, hogy -mint említettem- ő reggeli és délutáni horgász, legfeljebb sötétedésig marad. Aztán, ahogy hallotta tőlünk az éjjeli kapások élményeit, revidiálta nézeteit és már keddi napon hírül adta, hogy pénteken este velünk tart az éjszakai horgászatra.
De, mielőtt még folytatnám, közbejött egy kis malőr, amely a kényszerfürdők sorozatát indította el! Az egyik forró délután -én még csak otthon készülődtem az esti horgászatra és a sztorit csak elbeszélésből hallottam- Pikesz kievezett a gyékényi helyére és készülődik a bedobáshoz. A bal oldali botját a szokásos helyre ejti és a jobboldalit is beveti, ám az úszója, ahogy leér, azonnal el is fekszik. Mi a fene, talán elment az ereszték,… nem lehet, minden rendben. Újra dob. A helyzet ugyanaz, mire kicsit megcukkolja botspiccel hátha beáll, ám ebben a pillanatban eltűnik az úszó, majd megfeszül a zsinór, az a valami már húzza a botot is, a bot másik végén meg Pikesz áll, kis lélekvesztő csónakjában. Már nyúlik a karja is, billen az egyensúly, de nincs hely előrelépni, a botot meg mégsem engedheti el egy vérbeli horgász. A folytatást -gondolom- már sejtitek, az első lendülettel rántotta be a harcsa az egyensúlyát vesztett Pikeszt a vízbe, de a botját még a víz alatt sem engedte el,… végül kiszakadt a horog a halból. Elmesélése szerint talán a lyukban fekvő harcsa hátára dobhatta a csalizott horgot, aztán ahogy az megmozdult, valahogy beleakadt… Visszaszállt a csónakjába és folytatta a horgászást, -meleg nyár lévén- mire én megérkeztem már majdnem megszáradtan, vidáman mesélte a történteket. “Pistám átmentem gyöngyhalászatba…”- mondta vígan.
Szóval elérkezett a péntek este, /augusztus 1./ a három Horváth, -a két István és az Elemér- egymás mellett ül a Gyékényben szép sorjában, kellő távolságra és nagy reményekkel várja a kapásokat. Mint fent említettem Pikesz most van előszőr éjszakai bevetésen, ettől függ, hogy megjön-, vagy elmegy a kedve a további éjszakai vadászattól. Úgy 50 méterenként ülünk, nem látjuk, de jól halljuk egymást és -különösen- a dübörgő diszkózenét a partról. Pikesz negyed 10 körül mozgást észlel, melyet az úszói is jeleznek, és néhány perc élő közvetítés után már tudom, hogy megtalálta a ponty a hatalmas krumpligolyót a horgán, mert eszeveszett csapkodás, fröcskölés kezdődik odaát. Még Misi is -távolabbról- izgatott tanácsokat ad neki, mit is kéne csinálni… Később elül a locsogás, már csak a csónak lábdeszkái dobognak, míg újra vízbe nem kerül a hal, a hatalmas 10 kilón felüli ponty, íme:
Pikesz első éjszakai hala, egy 10,2 kg-os “kismalacnyi” tükörponty
Augusztus első napjaiban -előzetes megbeszélésünkhöz híven- szinte egyidőben érkezett meg Öcsi sógorom a Balaton túlsó végéről és Mauró olasz barátom Triesztből -pontosabban, Prosecco-ból. A meleg nyári délután lementünk mindhárman a Balatonra, -hideg fröccsökkel felszerelkezve- nem is annyira horgászni, mint betetni, csónakázni, szórakozni a nyugodt vízen. Öcsit mindjárt átpasszoltam Misinek, hogy ne “unatkozzon”, én pedig Mauróval beálltam a gyékénybe, ő gumihallal szorgalmasan balinra, csukára pergetett, én meg bedobtam a pontyozóimat.
Mauró megmutatja, hogy kell pergetni… és beakadni a gyékénybe
Annyira megtetszett neki ez a képen is látható idill, hogy ragaszkodott hozzá, hajnalban jöjjünk vissza tegyünk még egy próbát. Rendben, rajtam nem múlik… Miki kinnt maradt éjszakára, 11-kor még felhívtam, “Tarts ki, nem sokára találkozunk!”-mondtam. Hajnali 3-kor Mauróba nagy nehezen, egy csésze kávéval “lelket vertem” és már fél 4-kor, még “tök” sötétben hajókáztunk a Gyékény felé.
Miki hálójában eddigre már két szép ponty lapult és folyamatos mozgásról adott hírt. Ez jó jel! De megalapozatlannak tűnt ez a reménykedés, mert nálunk nem sok minden történt, annál inkább Mikinél, akinek bojlira újabb kapása volt, szép példány lehetett, mert hosszú fárasztás után még beszaladt a csónakja alá, karói közt szlalomozva egyszercsak letépte magát, még az előkét is elvitte. Amig bajlódott a szerelése javításával, látja, hogy minden átmenet nélkül lebukik és elindul az úszója, be a sűrű gyékénybe. A félig javított botot eldobta, erősen bevágott.. -aztán saját elmesélése alapján: “akkora ponty lehetett, hogy meg sem bírtam állítani, nem hogy víz közé hozni, még a horgom is kinyílt úgy húzott!” Rá nem jellemző módon ezt is elvesztette, el sem akartam hinni! Összepakolta megtépázott szerelését, pontyait és elsuhant a kikötő irányába. Mi folytattuk és a szerencse nem került el teljesen, szívet dobogtató, szép kapás után 70 dekás kárászt fogtam, még szákolni sem kellett. Örültem neki, -Mauró miatt- legalább nem mentünk haza “üres kézzel”. Mauró visszautazott, este Öcsivel folytattuk, majdnem éjfélig kint ültünk -unatkozott is piszkosul, meg minden baja volt- eredmény nélkül.
Pikesz, Misi és Pipi igyekeznek horgászhelyeikre, augusztus derekán…
A következő említésre méltó dologra augusztus közepéig kellett várnom. Szép, szélmentes, meleg, csöndes este volt, a hang is úgy terjedt a víz felszinén, hogy a legsuttogóbb hang és zörej is kilóméterekre hallatszott. Aki élt és mozgott az mind kinnt volt a vízen, -legalább 10 csónak- és elfoglalva horgászhelyeiket vártak velem együtt a nagy kapásra. Totóztuk, vajon ennyi horgász közül ki lesz az első. Pikesz és Miki ebben a versenyben nagy előnnyel indultak, de talán nem behozhatatlan számunkra…
Nagy csend után, kilenc óra tájban némi mozgolódás támad a gyékényben -ez már bíztató- le-lebukik az úszóm, hosszabb-rövidebb időre lent is marad, néha a helyét is megváltoztatja. Közvetítem a többiek felé, mire Misi a szokásos “Üssd meg, üssd meg!”-el bíztat,… de most megfogadom, hogy biztosra megyek, csak emelésre vágok be, nem riasztom el a közelben legelésző pontyot kapkodással, amit két, kapás nélküli hét után nem is olyan könnyű megállni. Egyszer csak elindul a világító patron, alatta az úszóval felfelé és meg sem akar állni, már vagy arasznyit kilóg a vízből. Most jött el a cselekvés ideje… jó pozicióban állt a ponty a főtt kukorica behörpölésekor, hamar feljön a felszinre, fejlámpám fényénél azonnal konstatálom, jól akadt, még azt is látni vélem, hogy a felső csontos szájpadlást ütötte át a horog. Szákolás előtt -bujkált bennem a kisördög- még egy kicsit megjáratom, hadd locsogjon, hallja mindenki a Balatonon, hogy “itten pontyfogás tényállása forog fenn, kérem”, úgyis ritkán történik ilyesmi. Szákolás után fotózás és súlymérés következik, majd hálóban visszakerül a hal a vízbe. Ez a “szertartás-rend”. Aznap ez volt az első és egyetlen ponty a széles környéken…
Szép, duci 7,8 kg-os tükrös
Az augusztus fogási szempontből közismerten a legrosszabb hónap, de az idei még az előzőekre is rátett. Hosszú napok teltek el anélkül, hogy egyáltalán hallani lehetett egy-egy fogásról, már egy jobb kapás, vagy halmozgás is elmesélni való élményszámba ment.
Elsőnek Csoki adta fel augusztus közepén, többet már nem jött le pontyozni a szezonban -akkor már egy hónapja még kapása sem volt. Úgy hallottam a többiektől, hogy szabadidejében lekvárt főz és befőttet rak el a családnak, kitűnő pótcselekvésnek tartom és némely tekintetben hasznosabb is mint a horgászat, bár egy kicsit attól távolinak tűnik.
Pikesznek -bíztatásomra- megtetszett a lámpánál való horgászat és egyre gyakrabban tartott velünk, ami korábban elképzelhetetlen volt. Persze most sem tette volna, ha napközben meg tudja fogni a halat. De hát a “szükség törvényt bont!” -hogy ilyen közhelyes legyek, már többedik alkalommal.
Szóval újra együtt a Horváth hármas egymás mellett -Pipi kicsit leszakadva valahol a gyékényben- augusztus 22.-e van, ismét csöndes, nyugodt idő, tükörsíma vízfelület. Nálunk Misivel semmi, de Pikesznél egy idő után mozgolódás támad, erre ő “egyenesben ” közvetíti az eseményeket. Hallgatjuk és egészen beleéljük magunkat -”Most jobbra ment az úszóm..” -”Most lebukott…” -”Nini, lehúzta és viszi is… de megint visszaállt” -”Na, most mit csináljak?” Mire én -”Ne üss rá, várd meg míg kiemeli!” Misi kontráz -”Üssd meg, üssd meg már!”. A teljesen megzavarodott Pikesz egy ilyen lehúzásba -nem bírva már a feszültséget- beleütött… és akkor szabadúlt el a pokol! Több percnyi -már az örökké valóságig tartó sokszori kitörés- kemény harcot követően, Pikesz, csónakját eloldva indult be a gyékénybe a hal után és újabb küzdelembe keveredve, csak nagy nehezen tudta megszákolni a testébe akadt horgon lógó hatalmas nyurgaponty matuzsálemet. Később átjött hozzám megmutatni és megmérni a halat és természetesen a “média” rendelkezésére is állt, így most ti is láthatjátok, nem ámítás!
A hat kilós pikkelyes nyurgaponty és Pikesz, a megfáradt horgász
Most tartok egy levegő vételnyi szünetet, ez rátok is fér… remélem nem unatkoztatok. Továbbra is kíváncsi vagyok a véleményetekre, remélem megírjátok!
Hamarosan jelentkezem…
Sporttársi üdvözlettel
Szólj hozzá!
Lépj be vagy regisztrálj itt ha hozzá akarsz szólni!