Hűséges Olvasóim! Még be sem fejeztétek az előzőek olvasását, máris itt vagyok a folytatással…Bizonyára feltűnt Nektek is, hogy Misi fogásait, -a tavalyi szezonnal ellentétben- eddig nem is említettem. Ennek igazából az az oka, hogy nem is volt nagyon mire eddig emlékezni és megírni. Kutatok az emlékeim között, de csak néhány, 2 és 4 kg közötti szabályosan,- és kívűlről akadt pontyra emlékszem. Többnyire a közeli gyékényt részesítette előnyben, a legendás Körnádat még annyit sem látogatta mint én, a külső Gyékényben, -a tőlem úgy 50 méterre- lévő helyén, -bár szorgalmasan horgászta- még kapása sem volt hónapok óta. Háát, nem úgy néz ki, hogy piros betűs ünnepként fog emlékezni a 2008-as horgászati évre… szinte érthetetlen! Viszont sosem elégedetlen, bizakodó, konstruktív, segítőkész hozzáállása nagyban segített alkalmankénti mentális gödreink áthidalásához, amiért hálás is vagyok. Igazi, jó barát és nem csak a horgászatban! Drukkoltam, hogy kitartását siker koronázza…!
Ebben az augusztus végi szép időben öröm volt horgászni és mivel a halak nem igen vonták el a figyelmemet, maradt időm a természet és Pipi vad evezésének a megörökítésére is.
Pipi a hattyúkkal vívott harca után
Mindazon által augusztus 25.-én este fél 7-kor a Gyékényben befutott egy harcos 3,5 kg-os nyurga, mely enyhítette a közel két hetes kapásszünet által okozott csalódást.
A harcos 3.5-ös nyurga, csökött úszóval.
Ezután nálam -egy darabig- említésre méltó esemény már nem történt… nem úgy Mikinél, aki aug. 28.-án -mellettem- ismét egy kapitális tükörpontyot fogott, amit kikötés után, már a parton éjjel 1/4 12-kor mérlegelést követően meg is örörkítettem.
Miki csudaszép augusztus végi közel tizes tükröse…
Hat nap kitartó horgászat után, -végre- augusztus 30.-án ismét fogtam pontyot a Gyékényben, ennek este 9 órakor támadt kedve a -és itt gondolom Ti is elcsodálkoztok- a piros, eperízű bojligolyóra. A tévedések elkerülése végett, ezt a példányt a gyékényben úszóval fogtam, mivel már egy ideje az egyik horgot félbevágott, horogra akasztott bojlival csaliztam.
Az epres bojli és a 4,8 kg-os ponty találkozása…
Másnap Pikesszel beszélgetünk,… nincs hal hajnalban, nincs reggel, délelőtt, délben, délután, sőt este és már éjszaka sem, az egyetlen időszak amit még nem próbáltunk, az az éjféltől reggelig tartó időszak… és azt mondtuk, -”Egye fene, rászánunk egy éjszakát, meglátjuk mi lesz, több is veszett Mohácsnál…” Ezen felbuzdúlva, elhatároztuk, hogy korábban befejezzük az esti horgászatot és éjfél után fél 1 tájban visszajövünk -mikor már talán elültek a szúnyogok és az árvaszúnyogok is- és próbálkozunk a Körnádban, meg a Gyékényben is reggelig. Míg tervezzük az éjszakánkat, befut Misi is,… kérdem Tőle, velünk tart-e, -”Éjszaka…á, ugyan”-volt a válasz, “Miért nem,… szép idő van,…meg jó buli is,… ha, nem fogunk, akkor is legalább lesz mire emlékeznünk!” -búcsúztam.
Nem akartam túl korán érkezni, kicsit húztam is az időt… fél egy után pár perccel értem le a kikötőbe. Pikesz csónakja nem nálunk van kikötve, ezért nem voltam biztos benne, hogy megérkezett-e már,… biztonság kedvéért, elszívtam egy cigit még a parton le-fel sétálva, -hátha közben megérkezik és együtt mehetünk- de mivel nem jött, bepekoltam a csónakba és elindultam a Körnád felé. Már messziről látom, hogy bent gubbaszt a Kisnádban, gyenge lámpa fényénél kuksolja az úszóit. Megörültünk egymásnak…! Beülök én is, beszélgetünk, várakozunk. Tíz perc múlva oldalt pislantok és a láthatáron imbolygó, pislákoló fény látok közeledni… ez nem lehet igaz! Misi az? Igen! Furdalta az oldalát a kíváncsiság meg a vágyakozás a jó társaság után, ezért aztán meglepetés szerűen csatlakozott hozzánk. Megint együtt voltak a három Horváthok, egyrakáson! Szükség is volt a jó kedélyű társaságra, mert a halak a szórakoztatásban nem akartak rész venni, mozdításunk sem volt. Pikesz reggel 7 órakor befejezte -indult egyenesen dolgozni, mi Misivel -rádumálására- még maradtunk, olyan szép, nyugodt és meleg volt a reggel és a délelőtt. Megérezhette, hogy érdemes maradni, mert kitartását végre siker koronázta, a Belső Gyékényben 10 órakor fogott -és nem kivülről akasztott!- egy négy kiló körüli pontyot.
Levezetés képpen beálltunk még a Körnádba, beetetni… ekkor szólalt meg a telefonom. Miki volt az. Röviden, a beszélgetés lényege: -”rám örökíti a gyékényi helyét, -azt a nagyon fogósat- mert ő már többet itt nem fog horgászni,… beköltözik Keszthelyre,… csak egy kikötése van, hogy mindent hagyjak úgy, ahogy van, ne alakítsam, ne huzigáljam ki a gyékényt.” Persze, megigértem, hogy vigyázok a helyére és etetem is és alkakomadtán visszaveheti, ha arra szottyan kedve. A telefon beszélgetést Misi is hallotta, kicsit értetlenül néztünk egymásra, de aztán napirendre tértünk fölötte.
Elérkezett a szeptember, ilyenkor már érezhetően rövidülnek a nappalok és ahogy hűl a víz, úgy nőnek a fogási remények,… elkezd a ponty bomba erővel táplálkozni, hogy átvészelje a hosszú téli hibernációt. Indul a “nagy őszi lehelászási szezon”, amit az itteni tapasztaltak a gesztenye hullásához kötnek. Szóval, a teória és a mítosz, az valami ilyesmi,… “akkor jönnek csak az igazi lovak”- mondják. Ámen,… úgy legyen!
Ilyen csodás napnyugtát csak szeptemberben lehet megörökíteni
De, ez még egy kicst odébb van,… most, szeptember első napjaiban még tombol a nyár, fürdésre alkalmas a 25°C-os Balaton és esténként még elképesztő mennyiségben rajzanak az árvaszúnyogok. Szeptember 3.-án, gondoltam -két napi etetés után- beülök Mikitől örökölt helyemre, talán szerencsét hoz nekem is. Szerda lévén, kevesen voltunk a vízen, Lajos bácsi a szokásos kikötő-közeli helyén, Misi a Gyékényben… kezdett esteledni. Egy botot használtam, mivel a bedobás a távoli, -10-12 m-re lévő- ismeretlen helyre -3 gr-os gömbólommal- kicsit körülményes volt és örültem, hogy nagyobb galiba nélkül sikerűlt az etetési góc környékére ejtenem. Erősen szürkűlt és ezzel egy időben az árvaszúnyogok -szokásos, egy hónapja tartó- rajzása is elindult, ami percről-percre kezdett erősebb és erősebb lenni. Már kifejezetten zavaró volt, de akkor még nem tudtam, hogy ez, csak a kezdet. Mindenhova rászálltak, a fonott zsinór a súlyuktól-a gyűrűk között- úgy belógott, mintha kapásjelző karika lett volna minden gyűrűközben. Itt már a szúnyogriasztó spré sem segített! Fejlámpát felkapcsolni, meg kifejezett öngyilkosság! Ezekkel a kis, nedves, utálatos rovarokkal való hadakozásom közben -a szemem sarkából- alig láthatóan észlelem, hogy a patronos úszóm 2-3 centit megemelkedik, majd elindul balra a víz alá. Megütöm, erős ellenállást érzek, kitör a ponty, de van bőven hely a fárasztáshoz, hamarosan sikerül is megszákolnom.
Az 5 kilós ponty,… szunyogfelhőben
A szák nyele csúszik a rajta ülő és elkenődött szúnyogoktól, a tenyeremről is csöpög a zöldes lé, ahogy visszaülök az ülésemre, százszám nyomom össze gatyámmal a rátelepedett rovarokat. Nem vagyok finnyás alkat, de nem tudok tovább maradni,… ennek fele se tréfa! Gyors fénykép, aztán bele a pontyot a haltartóba és már közben hallom is Misi kiabálását -elnyomva a hatalmas zümmögést- “Menni kéne, mert megesznek!” Beetetés nélkül kapkodva pakolok, a legnagyobb sebességgel vágtatunk a kikötő felé. Mintha sűrű havazásban lennénk, menetiránnyal szembe szinte lehetetlen fordúlni. Elérjük Lajos bácsit, ő is menekülőre fogja…
Ez nem szeptemberi havazás! Az árvaszúnyogok voltak az erősebbek.
Pár perc múlva a kikötőben már kicsit megkönnyebbülünk és csak pakolás közben veszi észre Misi -kikerekedő szemmel- az 5 kg-os pontyot. -”Hát, ezt meg mikor fogtad?”-kérdi, -”Épp most,… indulás előtt”- válaszolom.
A rá következő héten hirtelen fordulat állt be az időjárásban, az áthaladó front esőt, hideg szeleket hozva jelezte, hogy ezzel végérvényesen vége a nyárnak. Az állandósúlt szél alaposan átforgatta az étert és a vízet, az éjszakák már hűvössé váltak. Visszamerészkedni a Balatonra csak a háromnapos II.fokú viharjelzés feloldása után mertünk. Bíztunk a változások jótékony hatásában, a 20°C-ra lehűlt és összekavart, zavaros víz új reményekkel töltött el mindnyájunkat. Talán elkezd táplálkozni télire a ponty is!?
Ez nem egy kommandós, ő a Misi – beöltözve a hűvös szeptemberi estére…
Az idő előre haladtával némileg megfogyatkoztunk a vízen. Csokit már augusztus közepe óta nem láttuk és most Pikesz is feladta. Az utóbbi két hétben még kapása sem volt, -pedig néha esténként lámpánál is próbálkozott- elment a kedve. Meg aztán közelgett az őszi vadászati szezon, amit sosem hagy ki. Szarvasbőgés idején kutyájával hajtóként dolgozik a vadásztársaságnak a Keszthelyi hegység erdeiben, segít bel,- és külföldi vadászok elé terelni a vadat. Szereti csinálni,… azon kívűl, hogy kiterjedt ismeretségre tesz szert, némi vadhús is kerül az aztalra és nem utolsó sorban pár forint is jut a konyhára.
Miki egy hét után -nem ért meglepetésként- visszavette gyékényi helyét, néha esténként ki is jött megetetni, de -emlékezetem szerint- ott többet már nem horgászott. Kecsege haverjával, -kinek hatalmas Jula tipusú csónakja a kikötőnk bejáratánál van kikötve- már egy ideje a Szigligeti öbölbe járnak fogasra horgászni, egy-két alkalommal hetente. Sötétedéskor indulnak és éjfél-egy óra körül térnek vissza, több-kevesebb sikerrel.
Naplemente után hirtelen erősen lehűlt a levegő a vízen, a csónakban mozdulatlanul ücsörögve ezt még jobban lehetett érezni. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a Balaton nagy mértékű párolgása révén egy idő után minden átnedvesedett, átvizesedett a gomolygó ködben. Persze készültünk rá, megfelelő öltözék híján hamar fel kellett volna adni a horgászatot.
Szeptember 10.-e estéje is így indult,… tiszta, szélcsendes, napos, kellemes idő, napnyugtát követő erős párásodással. Aznap este csak ketten maradtunk, horgászhelyeit váltogató, ide-oda pendliző, tök süket Pipi és én. Egy darabig “jól elbeszélgettünk” a sötétben, aztán visszament a másik gyékényi helyére. Nálam semmi -ez a normális- nála is, egészen fél 11-ig, mikor zajt és locsogást hallok 100 méter távolságból. Nini, csak nem Pipi birkózik valami viziszörnnyel? Reméltem, hogy megvan a hal, már ráférne valami sikerélmény erre a gyerekre. Sikerűlt megfognia, amiről fél órával később meg is győződhettem. Átevezett és büszkén megmutatta, majd mérlegelés és fotózás után mindketten befejeztük aznapra. Örültem Pipi szép halának, mert idén eddig a ”Balaton örökös bajnoka” nem sokat mutatott.
Pipi 9 kilós tükörpontya, szeptember 10.-én éjjel 11 órakor
Úgy nézett ki, hogy megnyugodott, állandósúlt az időjárás és másnap este -az előző napiakkal szinte azonos körülmények mellett- ismét szerencsét próbáltam. Már csak egyedül ültem a párás vaksötétben, Mikiék már korábban elhajókáztak Györökön túl fogasozni. Hosszú ideig nem történt semmi említésre méltó, megfogadtam 11-nél tovább nem maradok. Fél 11-kor végre valami megmozdul, látom a a gyékény, az úszóm mozgásából, hogy valami bejött a helyemre. A szokásos adrenalin szint növekedést erős szugerálás követte, -”el ne menj, vedd fel!” Fohászom meghallgatásra talált, amiből szép kapás kerekedett. Nagyon harcolt a ponty, keresztül-kasul törtetett a helyemen, összeszedve minden zsinórt, botot, csak nehezen tudtam megszelidíteni. Szákolás után a pontyot gyorsan lemértem és lefotóztam, a csata közben keletkezett hihetetlen gubanctömeget pedig fél óra munkával -pedig az elején gondolatban már kés után nyúlkáltam- sikerült kisimítanom.
8,7 kg-os tükörponty, 2008. szeptember 11.
Sandri kedvéért… a fenti ponty kereken 64 cm és nem nyurga!
Ezután két hetes fogásszünet következett, mely nagy mértékben a hosszantartó esős, szeles időjárásnak köszönhető. Részben bepótolva a nagy nyári hiányt, 5 napon át esett az eső, újabb lehűlést hozva. Mire megnyugodott az idő és a halak is vissza merészkedtek jó pár napnak kellett eltelnie.
Ha halat nem is fogtunk abban az időszakban, azért “esemény” nélkül nem maradtunk… Szeptember 20.-a tájékán, egy csendes, napos délután a szokásos időben -napnyugta előtt 1 órával- mentem le a Balatonra. A Körnádhoz érve látom, Misi jön velem szembe… “-Talán be akar ülni a Körnádba?” - suhan át a gondolat. Aztán amikor közelebb ér veszem észre, valami nem stimmel, a kacska kis evezőit használja motor helyett, amit sohasem szokott. Már messziről kiabálja… “-Beleestem a 
vízbe,… megyek haza.” Azért még csurom vizesen elmeséli, hogy a külső Gyékényben, az épp -sokadik alkalommal- újonnann kialakított helyén karókat akart áthelyezni. Az egyikkel meg is bírkózott, de a másik karó nem engedett. Rángatta előre-hátra és az egyik hátrafelé rántásnál -a félig elkorhadt karó- eltörött, ő meg dobott egy hátast a 17°C-os vízbe, teljes téli felszerelésében, beleértve a hótaposó csizmáját is. Egy darabig lubickolt, de nem ijedt meg, mert leért a lába, még épp kilátszott a feje. Eszébe jutott, ha az akkumulátoros motor tengelyét elfordítja és a műanyag motorázat lécsőfoknak használja, könnyen fel tud mászni a csónakjába. Az elgondolást tett követte, csak azzal nem számolt, hogy -bár ő sem egy könnyű legény- a vízzel megtelt ruházata megduplázza a súlyát és a megemelt, ragasztott motortartó hátsó deszkafal megadja magát. Nagy reccsenéssel visszazuhant a vízbe, utána meg jött a komplett motor is már, amit csak a tyúkbél kábel tartott vissza az iszapba merüléstől. Nagy nehezen visszatornázta a motort és csak ezután kezdett nyivákolni, aztán már harsányan kiabálni segítség után. Mázlija volt, mert meghallotta egy 100 m-re lévő györöki horgász, aki aztán szép komótosan öszepakolt, elkötötte a csónakját és 10 perc evezés után meg is érkezett a vízben addigra már vacogó Misihez. Azt, hogy hogyan cibálta ki a víztől elnehezűlt, legalább másfél mázsás testet,… na, azt is szívesen megnéztem volna. Mit nem adtam volna azért, hogy megörökíthessem ezeket a pillanatokat… Mikor velem találkozott, már túl volt a sokkon, nevetgélve mesélte vízes kalandját.
A szeptember 24.-e kedvező kilátásokkal indult. Sötétedéskor mindketten felszereltük és begyújtottuk a világítópatronokat. Misi -aki azóta már kiheverte kényszerfürdőjét- tőlem balra -jó 100 m-re- a saját gyékényi lyukában, én a megszokott Külső Gyékényben horgásztam. Ilyenkor viszonylag korán sötétedik, 7 óra körül már lámpát kell gyújtani. Miki, Kecsege haverjával a nagy Julában épp az imént húzott el csöndben, fogasozni Györök irányába. Fél óra múlva -szinte hinni sem akarom- locsogást hallok Misi felől, átkiabálok és megerősíti, hogy ponty, sikerült megszákolnia és saccra hármasnak látszik. Na végre, -örülök a halának- megtört a jég! Vele szemben a tónak nagy restanciája volt, meg aztán váratlan sikere tovább növelte az én reményeimet is. -”Nem jössz át?” -kiabálom át, -”Nem,… láttam még mozgásokat a környéken.” -válaszolja. Bejött a megérzése, ahogy ismét megnyugodott a víz, folyamatos mozgások és bő fél órával a történtek után, ismét csobog a víz Misinél, rövid fárasztás után ez is megvan. Ugyanúgy szájszélbe akadt, mint az előző, csak ez már nagyobb, -”Négy körüli.” -mondja.
Misi első duplázása az idényben… elég kicsik, de azért még látom őket!
Miközben Misi pontyait tárgyaljuk, észreveszem, hogy egész enyhén megmozdúl az úszóm, mintha csak valami elúszott volna mellette. Aztán pár perc múlva megint… és később megint, de már le is bukott pár pillanatra. Jó lesz összeszednem magam -el ne bénázzam- mert már két hete kapásom sem volt. Aztán, egyszercsak -átmenet nélkül, a semmiből- elkezd kiemelkedni az úszóm én meg csak bámulom, bámulom, mintha nem hinnék a szememnek… Szerencsére az utolsó pillanatban a reflexeim azért csak működésbe léptek… erős bevágás után kemény ellenállásba ütköztem, berreg a beállított fék, vízig hajol a 300 gr-os 4 méteres Sea Monster teleszkópos pontyozóbotom. A kirohanása nem olyan erőteljes, mint nyurgapontyé, de a húzása olyan, mintha egy sűlyedő betontuskót kéne megtartanom. Viaskodunk már egy ideje, de még mindig nem látom mi van a zsinórom végén. Nem sürgős,… -ösztönösen cselekszem- némi ügyeskedés árán kivezetem a gyékényből, mert a nyílt vízen már több az esélyem… csak be ne tévedjen a karók közé, a csónakom alá!… Persze, hogy bement, -egyszerűen nem voltam képes távol tartani ettől- és gondoltam, itt a vége, de csodával határos módon kifordúlt onnan és egy rövid kör után megmutatta végre magát… Jézusom, ez óriási! Elfáradt, de még így is csak harmadjára tudtam megszákolni… Misi persze fültanúja volt az esetnek, azonnal összepakolt és lóhalálában siklott át, hogy mielőbb kielégíthesse a kíváncsiságát. Együtt megmértük és utána a fotókat ő készítette el. Így most Ti is láthatjátok… íme:
Szeptember 24. szerda, este 3/4 9 óra, 10,1 kg-os rekord tükörponty
A 2007-es horgászati újrakezdésem óta ez volt a legnagyobb ponty abból a kb. 70 darabból, amit ezen a környéken fogtam. Igazság szerint fogtam ennél nagyobbakat is, úgy 15 évvel ezelőtt még Vonyarcon, de az már régen volt. /ha meglesz a technikám hozzá, akkor majd egyszer felteszem a 15,1 kg-os pontyról és 10 kilón felüli társairól, -sajátkezüleg készített- videót ide a blogra, érdekesség kedvéért/ A nagy eseményről kör-email-ben értesítettem drukkoló rokonaimat, barátaimat és -a tréfa kedvéért- ezt a képet küldtem nekik.
Az előző napi szép eredményeken felbuzdúlva, no, meg a kíváló, szélcsendes, borúlt idő, a síma, de kellőképpen “tejes” víz is bátorított bennünket egy kora délutáni kezdésre. Lógott az eső “lába”, emiatt a nyáron igazából nem is használt, olcsó, műanyag napernyőmet is bedobtam a csónakba. Szükség is volt rá, mert Fenékpuszta felől esőfront közeledett. 5 óra előtt kezdett szemerkélni, aztán gyengén esni az eső, ám szerencsénkre hamarosan -a kis esőt hozó felhőpamacs távoztával- el is állt, folytathattuk a “munkánkat”.
Szinte egyidőben jött a kapás mindkettőnknél, Misi még meg sem szákolta, már én is harcoltam a magaméval. Végül mindkettő a haltartóba kötött ki,… úgy megörültünk a párhuzamosan érkezett két halnak, hogy egy időre a fényképezkedés kedvéért abba is hagytuk a horgászatot. Kimentünk a nyílt vízre fotózni, no meg azért is, hogy a tucatnyi györöki horgász is lássa gyönyörű pontyainkat, nem minden célzat nélkül! Nézzétek az alábbi képeket, magukért beszélnek!
Misi mérlegeli és mustrálja 3 kilós nyurgáját
A szép hatos tükrös egy “professzionális” fotós szemszögéből.
Megy ez félkézzel is, még nehezebbel is megbírkóznék…
Ezt a szép pontyot unokabátyámnak ajándékoztam, nagy hálálkodással vették és ahogy a későbbiekben megtudtam, ez volt a karácsonyi asztalukon a főszereplő.
Az elkövetkező 2 hétben, amikor horgászni lehetett, halnak nyomát sem láttuk többé… Közben szép lassan kimúlt a szeptember is… meg -jut eszembe- már lassan én is… annyit dolgoztam ezen a bejegyzésen! Aki pedig ezt mind elolvasta, az különdíjra jogosúlt,… kérelmét szezonkezdetkor kéretik a címemere eljuttatni!
Egy kis szünet után hamarosan folytatom, mert a továbbiakban még parádés utószezoni élményekben lesz részünk egészen november közepéig… Gyűjtsetek hozzá erőt Ti is…
Üdv.
2 Hozzászólás
Szép halak, gratulálok!
Bejegyezve 2009.augusztus.19. at 06:27
Jó látni hogy van még hal a Balatonba, vagyis van aki meg tudja fogni. Persze ez is speciális igényeket támaszt. Ma már nem lehet olyan szép fogásokat produkálni a partról mint régen. GYerekkoromban Márián a csatornán dögivel lehet fognia dévért, kősüllőt stb. Most meg lehet nézni mi van, nem tudom mikor teszik rendbe már a Balatont?? Máshol erőműveket pucolnak el az útból, hogy a halak vissaztérjenek egy folyóba. Nálunk ezzel szemben csak a lopás dívik…
Bejegyezve 2009.augusztus.19. at 10:55
Szólj hozzá!
Lépj be vagy regisztrálj itt ha hozzá akarsz szólni!