Horgász történetek
A hétköznapi eredménytelen harcsázást követően szombaton ismét a vízparton voltam, de most egyedül. Csabi éppen a hegy levét gyűjtötte be, így nem tartott velem. Igaz előtte este egy üveg ágyas mellett vitattuk meg az élet nagy dolgait, némi sós tánglival lefolytva, amit kedvenc anyósa sütött nekünk frissiben. Áldott legyen a neve-Ámen!
Nah akkor túl is vagyunk a bevezető szövegen amit annyira nehezen hozok össze néha. Nem vagyok szakíró, sem mester horgász, mint néhányan magukról gondolják, mikor ezeket a hangzatos címeket aggatják magukra. Neves szponzorokkal a hátuk mögött könnyű a reklám. Nem irigykedem rájuk, csak már mindenki mester és szakíró és tudományos doktori címmel rendelkezik. Én csak szórakoztatni akarok, nem megmondani a tutit, megírni, hogy hogyan telnek a horgászatra szánt napjaim. Ha meg tanulni is lehet belőle, és tudok valami újat mutatni annak csak örülni tudok.
A horgászat főcélja kedvenc halam a ponty becserkészésével kezdődött. Bojlik megfelelően kiszárítva, néhány dippelt csalinak. 1 óra alatt be is cuccoltam. Nagyon szép őszi idő volt egész nap, hét ágra sütött a nap, ugráltak a halak. Közben elő is vettem az angol tankönyvemet, hogy a hétfői házi vizsgára készüljek, meg az idő is jobban megy így.
Egy jó 2 órás üres időszak után a pergetős táskába kezdtem kotorászni, hogy számba vegyem mi is hiányzik, mit kellene pótolni. A twisterek között matattam, amikor előkerült egy régi kedvenc, a fehér twisterem. Megismerem 1000 fehér twister közül, hiszen vele fogtam az első süllőmet, és érdekes módon sosem hagytam el sehol. Kicsit megviselt, kicsit használt, de miénk.
Régi haver…
Nem mondnám igazi pergető fanatikusnak magamat, csak őszi és tavaszi időszakban szoktam pergetni, illetve néha a Dráván kisebb nagyobb sikerekkel. Abban az időben mikor használni kezdtem őket eléggé borsos áron lehetett megvenni a twistereket. Volt egy fehér színű, egy piros, valamint egy sárga két farkúm. Sok-sok süllő eset áldozatul ennek a triónak.
A nekem bevált színek és formák
Az alsó fehér volt anno…
Én kétféle módon vezetem őket, egyik hogy bizonyos mélységig engedem lesüllyedni, majd változó sebességgel behúzom,a másik hogy a fenékig engedem süllyedni, majd kisebb nagyobb emelgetésekkel, pöccintgetésekkel vontam be. A nagy nosztalgiázásban fel is kötöttem a fehéret, hogy tegyek próbát vele. Nem is a halfogás volt a cél, hanem a berozsdált reflexek felélesztése.
Nyugodtan engedtem a fenékig süllyedni a fehér twistert, mivel tudtam, hogy teljesen akadó mentes előttem a meder fenék. Lassan kezdtem a bevontatást, ugráltattam, pöccintettem. Talán a 3. körnél tartottam, amikor elakadás szerűt éreztem. Reflex szerűen bevágtam, de nem elakadtam, hanem valaki elkaptam a csalimat , lent a fenéken. 2-3 éve telepítjük a süllőket intenzívebben, már régen szeretnék egyet fogni, de valahogy sosem jött össze. Na most megvan gondoltam.. Fárasztásról nem igen beszélnék, mert olyan nem volt. A part előtt láttam meg, hogy a twister egy csukemo kapta el.
Szépen siklott felém, a vízen, amikor a nyakát akartam megfogni megérzete a vesztét, hiszen olyan műsort rendezett amit régóta nem láttam. 2-3szor a vízből kiugorva, szinte repülve a víz felett próbált megszabadulni a twistertől. Hát a szabályos, nagykönyvben leírt tarkó fogásos dolog nem jött be, egy az egyben kiemeltem a vízből a partra.
Szájszélbe akadt…
Szájszélben akadva találtam meg a twistert, aztán azt is észrevettem, hogy nincs fent a vékony NASH pergető előkém, az valahogy lemaradt. Most akkor tök sportszerű voltam, hiszen egy jobb ugrásnál el is mehetett volna a vékony fonottat elvágva kapott volna egy esélyt. Egyen csuka volt, olyan 1,5 kg körüli.
Őszi második…
Szólj hozzá!
Lépj be vagy regisztrálj itt ha hozzá akarsz szólni!