Üdv, minden olvasómnak!
A szeptember végi igazi, szép, napos, meleg, szélcsendes idő csábított a horgászatra. Így volt ez 28.-án, hétfőn reggel is, mikor 8 óra tájban érkeztem a kikötőbe. Már otthon elhatároztam, hogy délelőtt pontyozni fogok, frissen főtt kukoricámat felhasználva. Kifelé menet Rigó Ferit -ki nemrég húzódott át mihozzánk a kikötő Vonyarc felöli oldaláról- üdvözöltem, mire ő elmondta, hogy a gyékénytől 40-50 méterre lévő etetett helyén, bojlival egy 10, meg egy 12 kilós pontyot fogott két napja, valamint hozzátette, hogy a nagyobb pontyok kint vannak, a gyékény meg üres, nem is érdemes próbálkozni.
Az éppen feltámadó DNy-i szélben és az azt követő enyhe hullámzásban -a Sarok betetése után- beültem a Gyékénybe, vajmi kevés hittel. Pipi a négy helyét váltogatva ide-oda lapátolt, bármikor meglátott panaszáradattal öntött nyakon. Később átköltöztem a Sarokra, mozgásnak nyomát ott sem láttam, ellenben még mindig bennem motoszkáltak Rigó Feri mondatai. Lehet, hogy a ponty valóban kint van, táplálkozik közvetlenül a gyékény elött? Lehet, hogy ismételten próbálkoznom kellene egy, a parttól távlabbi, etetett hely kialakításával? Talán még nem késő!
A néhány perccel korábban behörpintett Red Bull fokozta aktivitásomat, kikaptam Misi nem használt, bojlizásra szánt, nád jelölőpálcáját és kivittem a Sarki helyem elé 80-100 méterre a képzeletbeli parttól párhuzamosan, Miki bójájának magasságába, majd kukoricával és átfúrt, henger alakú ”halibut” pellettel alaposan megetettem. Aztán még volt erőm elhozni Pikesz lekötött gereblyéjét és mindkét helyem, mindkét lyukát áthúzni a behordott, letört, elkorhadt gyékényszárak eltávolítása céljából. Rengeteg szemetet húztam ki, majd etetést követően be is fejeztem délelőtti tevékenységemet. Délután folytatom!
Délután a főtt kukorica mellett még etetőgombócokkal is készültem, készítéséhez felhasználva a maradék búzámat, a granulált malactápot, valamint a Bigaroma nevezetű aromás halcsalit. A vízen szélcsendes, ragyogó napsütéses, meleg nyári idő fogadott, bizakodva ültem be frissen tisztított és etetett helyeimre.
Koraőszi csodás, idilli Balaton, naplemente elött! A jelölőpálcám a vitorlás magasságában lehet.
Sötétedésig említésre méltó esemény nem történt, ekkor kivittem az egyik, pellettel csalizott horgomat az előzőleg betetett, megjelölt külső helyemre, a másikat meg a szokásos sarki lyukba dobtam. Megfelelő beöltözés és világítópatron felszerelése után hosszú várakozás kezdődött, mindenféle esemény nélkül, miközben az előző blogbejegyzésemet fogalmazgattam fejben.
Negyed 11-kor -szinte megrettentem tőle- erőteljesen, jellegzetes hangján felberreg a nyeletőfékes orsója, a hal már lehúzott 4-5 métert, mire felállok, megfordulok és kézbe veszem a botot. Egyet tekerek az orsón és bevágok, elindítva a tőlem 80 méterre kibontakozó akciót. Erőteljes húzást tapasztalok, bal kézzel engedek az orsó fékjén, nehogy elszakadjon a monofilom, majd pumpálva próbálkozok zsinórt nyerni. Nagyon erős a húzás, de az orsóm meg se nyekken. Talán még mindig túl erős, nyitnom kéne még rajta -suhan át az agyamon. Újabb erőteljes kirohanás szakitja félbe ezt a gondolatot és az azt követő cselekvéssort, alig bírom tartani a botom és mindez 80 méterre zajlik tőlem! Most pár orsó-fordulatott tudtam rövidíteni a zsinóron,… majd egy ismételt kifordulás után megkönnyebbül a szerelésem, már tudom… nincs hal a vonal másik végén! Döbbenten tekerem ki a szerelésem, kiváncsian, mi történhetett? Első ránézésre úgy látom, hogy az alsó forgókapocs alatt, mintha nem lenne semmi! Hogy jobban lássam, fel kell vennem a szemüvegem és a fejlámpámon is állítanom kell. Most veszem észre, hogy az előke kötése rendben van, alatta szakadt el a fonott zsinór 2mm-rel!
Ösztönösen visszafordulok -ellenőrizni az úszós készséget- és azt látom, hogy az emelkedik, sőt már dől is el. Az előzőleg frissen akciózott bot a kezemben -ez amolyan modern, az orsótartó alatt rettenetesen hosszú, ezért csónakos használatra alkalmatlan- keresztben a csónakban, még le sem tudnék nyúlni a másik botomért, főleg bevágni! Gyors mozdulattal ledobom ami a kezemben volt -az hatalmas robajjal leesik- és bevágok… persze üreset! Dupla bosszúság, már kezdek megzavarodni… Más ember ezen a ponton abbahagyja, de én -az előkéjét vesztett botomat kivonva a forgalomból- újracsalizom a nádit, visszadobom, sőt még a másik úszós botomat is bevetem mellé, a szokott helyére. Aztán leülök és újrapergetem az eseményeket. Nagyon nagy ponty lehetett az előbb… valóban elszakította az erős fonott zsinórt? Lehet, hogy az már előzőleg sérült volt, vagy az akció közben a sűrű kiskagylós részen sérült meg? Nem tudom, tény az, hogy halam -akaratom ellenére- horgostól, előkéstől meglépett!
A bejegyzést teljes terjedelmében a Balatoni horgászat 2009 oldalon és a http://www.kocika.freeblog.hu oldalon olvashatjátok, a többi hasonlóan fantasztikusan szórakoztató cikkel együtt!
Szólj hozzá!
Lépj be vagy regisztrálj itt ha hozzá akarsz szólni!