A csontik teleszívják magukat levegővel, ha egy percig vízbe áztatjuk őket. Ehhez annyi csontit helyezünk egy dobozba, hogy ellepjék az alját, majd a dobozt egy-két milliméternyire tegyük víz alá. A csontik testében légbuborékok biztosítják, hogy lebegni tudjanak, így csokorban a kisebb horgok súlyát – legalábbis részben – kiegyenlítik. Ez a módszer a versenyhorgászatban és a compó horgászatában vált be, iszapos és algákkal fedett fenéken.
A lebegő (pop-up vagy floater) bojlikről a pontyhorgászatban már nem lehet megfeledkezni. Legegyszerűbb, ha csak egy floatert csalizunk fel, majd a horgászhely felett lebegtetjük. A lebegés magasságát az előkére erősített sörétólom szabályozza (lead pop-up). Egy másik módszer a „keljfeljancsi” (counterbalanced pop-up): a hajszálra két bojlit csalizunk fel, egy süllyedőt és egy lebegőt.
A horog és a süllyedő bojli súlya ugyan a fenéken tartja a lebegőt, de ennek felhajtóereje miatt a csaliegyüttes felegyenesedve „áll” a vízfenéken. Pop-up bojlikat úgy készíthetünk, hogy parafa golyócskát helyezünk a belsejébe (a készítés során belegyúrjuk, illetve a kész bojti belsejébe üreget vájunk, és beleragasztjuk), vagy egy speciális pop-up keverék felhasználásával, mikrohullámon vagy normál sütőben főzzük.
A gilisztákat is lebegővé tehetjük, ha levegőt pumpál beléjük: érzéssel megfogjuk a gilisztákat. és egy fecskend levegőt „injekciózunk” a belsejükbe. A felhasznált giliszta nagyságától függően, a befecskendezett levegő mennyiségével juk szabályozni, hogy a giliszta éppen csak súlytalanul feküdt a fenéken, vagy „szabályosan” felszálljon. Sügérre és compóra különösen hatásos módszer.
Az úgynevezett puffasztott kukorica Magyarországon évek óta népszerű csali, amellyel ott több pontyot ejtenek zsáknyul, mint az összes bojlival együttesen. Speciálisan a horgászok számára készítik, tulajdonságait illetően a pattogatott koricával hasonlítható össze, a vízben lassan felpuhul. Felhajtóereje akkora, hogy még egy nehéz pontyozóhoroggal is alkalmas a felszíni horgászatra. Még a konzervkukoricával teletűzött horog is elég felhajtóerőt kap egyetlen szem puffasztott kukoricától.
A bábok szintén lebegnek, ha már „öregek sötét színűek. A bebábozódott csonti léggyé válása sorár használ testtömegéből, a báb belsejében keletkező szabad térbe aztán levegő kerül. Az öreg bábokat ezért az etetőanya keverés előtt szét kell nyomkodni, különben felszállnak, és elcsalják a halakat az etetett helyről. A horgon azonban jól jön a
felhajtóerő, és éppen a kapitális méretű fehérhalaknál ad szükséges pluszt az eredményes horgászathoz.
Lebegtető műhabbal (popup-foam) nemcsak a pontyhorgászok egyenlítik ki a horog súlyát, amikor kukoricával – kemény kukoricával vagy konzervkukoricával – horgásznak. Sárga színű habanyagot használnak, nehogy gyanút fogjon a ponty. A kemény kukorica-műhab arányának változtatásával lehet meghatározni a felhajtóerő nagyságát.
Aki a horgokra parafa csíkokat ragaszt, Súlytalan horogkészletet barkácsolhat magának. A felhajtóerőt egy üvegpohárban tudjuk egyszerűen kipróbálni, és egy éles késsel beállítani a kívánt felhajtóerőt. A parafa technika előnye: az ilyen horgon
csali a vízben ugyanolyan súlyú, mint a horog nélküli változata.
A horogra fűzött kis hungarocellgolyócskák a csonti- vagy gilisztacsokornak határozottan a kívánt felhajtóerőt biztosítják. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a felhajtóerőt a víznél a körülményekhez igazíthatjuk: szükség szerint egy vagy két golyóval többet fűzünk a horogra. A csomagolóanyagokkal vigyázzunk: a szürke színű „recycling” (újrafelhasználható) hungarocell papírhulladékból készül, amely a vízben feloldódik.
Az előkére fűzött tarka parafa golyócska a tengerparti horgászok csalija. A kíváncsi halakat odacsalogatják a csalihoz, a felhajtóerő ugyanakkor a rákoktól is távol tartja a csalit, és kiegyenlíti a vastag húsú tőkehalhorog súlyát. Egyébként a tarka golyók egy lassan húzogatott fenekezőszereléken, a horgon egy harmatgilisztával, meglepően eredményes hatást fejthetnek ki a sügerekre…
A lebegő horogrendszeren rendkívül lassan tudjuk vontatni az élettelen csalihalakat anélkül, hogy a fenékre süllyednének. Ez mindenekelőtt a sekély vizeken eredményes, a növényzet felett, télen, valamint a vontatásos horgászatnál, amikor szűk ívben kell kanyarodni. Ezenkívül a süllőhorgászatnál is növeli a kapások sikerét: a süllő beszívja a zsákmányát, és ami nem hagyja magát beszívni, azt nem veszi fel. A súlytalan csalinak mindig van előnye…
Marc Herwig-Blinker magazin
