Egy kis történelem…. Okos emberek gondolatai szerint a horgászorsót a III. századi Kínában elvileg már feltalálták és teljes megelégedéssel használták. Nálunk Nyugat-Európába (magunkat is talán hozzá veszem) a XVIII. század folyamán kezdett elterjedni. A multipikátoros orsót Kentucky állambeli George Snyder órásmester gyártotta le először. Az állódobú orsó műszaki tervét Alfred Holden Illingworth angol úriember készítette el.
A XX. század közepén a horgászat mind inkább népszerűvé vált és egyre nagyobb igény volt az orsó iránt.
Alapvető fajtái: Tároló orsó:
A legegyszerűbb orsó, használata csak annyiban merül ki, hogy a körbeforgó dobról le kell fejteni a zsinórt a földre, majd elvégezve a bedobást a többi zsinórt ami esetleg a földön maradt azt óvatosan vissza kell csévélni a dobra. Tovább fejlesztve ezt az egyszerű orsót megkapjuk a legyező horgászatnál használatos legyező orsót. Ez a fajtája nagy halak fárasztására, valamint az értékes legyezőzsinór csavarodás mentes felcsévélhetőségéhez szükséges. Fontos ennél az orsónál a letisztult forma, de azért tartalmaznia kell a legfontosabb funkciókat, úgy mint a gyors kezelhetőség miatt az áttételt növelő fogas kerekek és csapágyak. Fontos a halk működés és kell egy jó fékrendszer és fogantyú. Még tovább fejlesztve az egyszerű tároló orsót megkaphatjuk a multiplikátoros orsókat. Ez annyiban különbözik elődjétől, hogy csapágyazott. De ez mellett számos extra kiegészítővel is rendelkezik, mint pl. mechanikus dobfék, mágnesfék mely a túlpörgést próbálja megakadályozni, szinkronizált zsinórvezető a dobótávolság növelése érdekében. Érdekességnek tartom ezért elárulom, hogy multiplikátoros orsókkal tartják minden kategóriában a távdobási csúcsokat.
Peremfutó orsó:
Talán a világon a legnépszerűbb orsó, de ha az nem is, akkor is a legelterjedtebb orsófajta.
A peremfutó orsók az állódob elvén épülnek fel. Ebből az következik, hogy sem dobáskor sem pedig vissza csévéléskor nem forog a dob. Bedobáskor a zsinór szabadon lepereg a dobról, vissza csévéléskor pedig az állódob körül forgó mozgást végző szerkezeten rögzített felkapókar zsinórvezető görgőjének segítségével egyenletesen elosztva vissza tekeredik a dobra.
A hátulütője az a technikájának, hogy a felkapókar minden egyes fordulatnál csavar egyet a zsinóron.
A peremfutó orsók fejlődése az utóbbi években nagyon felgyorsult, mivel rengeteget javítottak a működésükön. Ennek köszönhetően ezek az orsók a legelterjedtebbek és a legszélesebb körben használható orsók.
Felépítésük:
Orsótest anyaga: Alapvető tulajdonsága a forgó és mozgó alkatrészek megvédése a piszoktól és a mechanikus külső sérülésektől. Azonban e mellett elsősorban az orsó súlyát, másodsorban a használhatóságát is befolyásolja. Az új orsóházak anyaga karbonból készülnek, melyek könnyűek és erősek.
Hajtómű: Itt található a főtengely, melynek precíz, súrlódásmentes és könnyű mozgatása nemcsak a horgász kényelmét szolgálja, hanem az egyenletes zsinórcsévélést is.
Fékmechanika: Az elhelyezésétől függetlenül a könnyű kezelhetőség a precíz szabályozhatóság és a jó fékerő a fő jellemzője. De az sem baj, ha rendelkezik jó vízhatlansággal, bár ennek a feladatnak inkább az orsótest feladata.
Mostanában nagy divat és egyre elterjedtebbek az un. duplafékes orsók, melyeknek alapvetően két fajtája van. Az egyik a nyeletőfékes orsó, mely jellemzője, hogy egy kar segítségével a fékrendszer kiiktatható, mely a rablóhalazásnál és a bojlis horgászatnál találta meg leginkább a létjogosultságát (a nyeletés miatt ugye). A másik fajtája a harcifékes orsó melyen található még egy szabályozókar, amellyel az előre beállított fékerőt lehet növelni vagy csökkenteni egyetlen apró mozdulattal. Elterjedése leginkább a finom szerelékes horgászoknál a jellemző.
Fék: Valaha régen volt az első fékes rendszer, ami valamiért nem tetszett a „horgászoknak”, tervezőknek, ezért megalkották a hátsó fékes rendszert. Mikor már mindenki megszokta akkor (hogy nehogy béke legyen) újra elővették az első fékes rendszert és kikiáltották sokkal jobb technikai megoldásnak, mivel az un. féklamellák sokkal nagyobbak, ezért az sokkal biztosabbak is. S amikor a horgászoknak sikerült valamelyik táborhoz csatlakozniuk, újra jött a „nagy találmány” és megalkották a középső fékes orsó csodát, mely nagy teljesítményű, (mivel még nagyobb féklamellák tehetők bele) könnyen kezelhető és finoman szabályozható fékrendszerrel vívta ki a horgászok elismerését.
Áttétel: Meghajtó rendszer áttétele, mely azt jelenti, hogy a hajtókar egy körbe tekerésére, a felkapókar a zsinórvezető görgővel egyetemben mennyit fordul.
Felkapókar: Nincs semmi jelentősége csak annyi, hogy legyen mivel megmozgatni a hajtóművet és vele a zsinórt. Lehet egy hajtókaros orsó és dupla hajtókaros orsó, tripláról még nem tudok, de a mai világban semmi sem lehetetlen.
Zsinórvezető görgő: Nagy átmérőjű kemény kopásálló forgó görgő (esetleg csapágy), melyek a zsinór kímélését szolgálják.
Visszaforgás-gátló: A hajtókar visszaforgását akadályozzák meg, ezzel segítve elő a gubancok keletkezésének minimalizálását.
Csapágyazottság: Általában golyós csapágyat alkalmaznak, mely könnyebbé teszi a futást és csökkenti a súrlódást. (A tapasztalatok szerint 4-6 csapágy indokolt, a többi csak vásárló csábítás.)
Dob: Alapvetően két fajtája van: az egyik a fémdob, a másik a műanyagdob. A fémdobot alapvetően a nagy igénybevételt kitevő fonott zsinóros horgászathoz tervezték, mivel ott a zsinór nem nyúlik, ezért elég nagy szorító igénybevételnek van kitéve, amit bírnia kell. Vannak még a match dobok is, amik annyiban különböznek a sima horgászdobtól, hogy nem kell rátölteni alátét zsinórt, hanem eleve úgy van kialakítva a dob, hogy sokkal kevesebb zsinór fér rá, mint a hagyományos dobra. Gondolva a finomszerelékes horgászokra, akik 14-16-os zsinórral horgásznak.
Zártcsészés orsók: Működési elvük megegyezik a peremfutó orsókkal. A különbség lényegében csak annyi, hogy a dob tetejét egy fedőcsésze zárja le, melyen a zsinór egy szűk résen jön ki.
Ezek az orsók csak vékony, max. 30-as vagy ennél kisebb átmérőjű zsinórral használható, kis dobótömeggel.
Elsősorban a szeles és csapadékos országokban népszerű könnyű pergetésre, match- és versenyhorgászatra.
