Nemrég egyik barátom feldobta ismerős körben, hogy mi lenne ha elmennénk egy egésznapos pergetésre Bugaszegre. Sokáig nem kellett győzködni senkit, rövidesen összeállt a négy fős csapat és október első szombatjára meg is beszéltük a találkozót. A tavon még egyikünk sem járt, de természetesen olvastuk az év elején itt megrendezett pergetőverseny eredményét és reméltük, hogyha máshol nem is, de itt tudunk jópár csukát fogni. A siker érdekében még két csónakot is foglaltunk és bizakodva vártuk a nagy napot. Az indulás egy kicsit nehézkesre sikerült, előző este későig dolgoznom kellett, majd minimális alvás után egy enyhébb hasmenéssel is megküzdöttem, de szerencsére így is csak 20 percet késtem a reggel 7-re megbeszélt találkozóról. A többiek eddigre már elfoglalták a csónakokat és már csak be kellett pakolnom és evezhettünk is kifelé. Előzetesen begyüjtöttünk sok információt a tóról, azt tudtuk, hogy a szárazság miatt egy bő fél méter víz hiányzik az egyébként sem túl mély tóból és kaptunk néhány tippet, hogy hol érdemes próbálkozni. Az első megállónk az északi oldalon, közel a kikötőhöz történt és itt kezdtünk el dobálni. Szecsi, akivel egy csónakban voltam gumikat, illetve villantókat tervezett használni, így én maradtam a wobbleres botomnál, gondoltam jobban fel tudjuk térképezni a halak izlését ha különböző csalival horgászunk. Elővettem a GT színű Salmo Zippert, felcsatoltam és repült is a nád elé. Rövidesen egy apró koppintás jelezte, hogy a rablók mocorognak, azonban hal nem lett belőle, inkább csak egy kis érdeklődés. Néhány dobás múlva azonban már határozottabban odanyúlt, ez elég volt az akasztáshoz és rövid idő alatt a csónakba sikerült emelni egy 50cm-es csukát. Jól indul a nap gondoltam, gyorsan visszaengedtem és lelkesen dobáltam tovább. Volt még néhány apró pöccintés, de a halfogás szünetelt így úgy döntöttünk, hogy továbbállunk és elindultunk a hátsó nádasos rész felé.
Megálltunk több helyen is, de a vízmélység jó ha fél méter volt maximum. Mindenhol dobáltunk egy picit, de sokáig nem időztünk sehol, mert nem nagyon bíztunk ezekben a sekély részekben, ráadásul érdeklődés sem volt. A nádasos részhez már el sem jutottunk a zörgős csónakunkkal, mert barátaink eddig már a villanymotorral körbejárták a tavat és mesélték, hogy ugyan sok a hal arrafelé, de a csónak elijeszti őket a jó 30cm-es vízben. Így inkább kieveztünk a nyílt vizre, majd egyre közelebb jöttünk a keleti oldalon lévő nádashoz. Ezen a részen több időt töltöttünk, ugyanis a másik csónakba itt emelték be a harmadik csukát. A csalikkal sokat kisérleteztem, de a hagyományos wobblereket nem igazán lehetett használni, mert állandóan fennakadtak rajtuk a fenékről összeszedett növénydarabkák és lebutították a mozgásukat. A Zippert ez nem igazán zavarta, így ezt használtam a legtöbbet. A zavaros víz miatt a GT szín volt a favorit, de ekkor több rávágás is volt a PBO szinűre is, sajnos egy sem akadt, nagyon óvatosan kaptak a halak.
Jobb híján továbbálltunk és megcéloztuk a tó északkeleti sarkát. Azt tudtuk, hogy az északi oldal a legmélyebb, ráadásul az a sarok eléggé be volt nőve és így jó búvóhelyet biztosítva a halaknak. Már az bizakodva töltött el, hogy megriasztottunk egy jégmadarat, bár enélkül is biztosak voltunk benne, hogy itt több csuka is lapul. Erről hamar meggyőzödhettünk, ugyanis Szecsi gumihalának farka bennmaradt egy éhes szájban, valami leharapta. Nem sokkal később viszont sikerült egy csukát akasztania és megszákolni mely fehér twisterre megéhezett meg. Közben a wobblerekre semmilyen érdeklődés nem volt már, így úgy láttam, hogy elérkezett az idő a botcserére.
Kieveztünk a kikötőbe, kicsit kinyújtóztattuk elgémberedett tagjainkat, megebédeltünk majd visszaindultunk és mostmár mindketten gumis bottal. A délelőtt folyamán arra rájöttünk, hogy mindenképpen az északi oldalt érdemes vallatni, itt fogtunk mi is, illetve másokat is itt láttunk csukát fotózni. A tervünk az volt, hogy a kikötőtől elindulva szépen végigmegyünk ezen az oldalon és alaposan meghorgásszuk a part környékét. Rögtön az első helyen Szecsi ismét akasztott egy szép csukát, ez már 64cm-es volt és ezt most egy pirosas-sárgás twisterrel tette. Lelkesen dobáltunk tovább, de számomra teljesen süketnek tűnt a víz. Egyetlen koppintás vagy érdeklődés nem volt, míg nem sokkal később társam már a harmadik csukáját emelte a csónakba egy fehér duplafarkú twister segítségével. Újabb métereket haladtunk tovább, szerencsém továbbra sem volt, viszont Szecsi szériája folytatódott, negyedik csukáját akasztotta és fárasztotta ki, amely egy szép 3.5kg-os és 74cm-es példány volt. Egyik szemem sírt, a másik nevetett, bosszantott, hogy nem tudok kapást kicsikarni, de közben örültem Szecsi szép halainak, ez utolsó ráadásul élete legnagyobb csukája is volt egyben. Ez is a kedvenc pirosas-sárgás twisterére harapott, úgy látszik ez ma bejött a halaknak.
Jócskán bennt jártunk már a délutánban, a kapások is elültek, de szerencsére az időjárás továbbra is kegyes volt hozzánk. A nap melegen sütött és a szél is csak mérsékelten fújt ha fújt, ennél jobbat kívánni sem lehetett volna. Ekkorra már nagyon elfáradt a csapat, ráadásul a fogások sem úgy alakultak ahogy terveztük, egyedül Szecsi négy csukája számított jó eredménynek, mi hárman csak négyet fogtunk összesen, azok sem voltak túl nagyok. Becsülettel azért végigdobáltuk még a napot, de újabb hal már nem akadt senki horgára és napnyugta előtt csomagoltunk. Összességében érdekes és tanulságos nap volt, bár a fogások elmaradtak a várttól, de így is örülök, hogy elmentünk. A tó szemmel láthatóan nagy nyomásnak volt egész évben kitéve, a fogott halak mindegyikén több sérülést láttunk, jó eséllyel összetörték már magukat néhányszor a kemény csónakdeszkákon, illetve volt amelyikből hármashorgot vettünk ki és volt olyan amelyiknek a szájából elharapott zsinór lógott ki. A helyzetet a rettentő sekély víz is bonyolította, a halakat így nagyon könnyű megzavarni és ilyenkor jóval óvatosabbá válnak. Ettől függetlenül remélem egy kedvezőbb vízállás idején visszatérünk még ide, hisz rengeteg hal van a tóban és előbb-utóbb biztos megtalálnánk a kulcsot hozzájuk.
Forrás: http://www.szabozalan.hu – Sügértanya blog
