November
Bár hivatalosan az ősz utolsó kelte nyugta hónapjának számít, időjárási szempontból inkább a télhez áll közelebb. Az egyre hűlő vizekben halaink nagyobbik részének az aktivitása és a táplálkozása fokozatosan lecsökken, és előbb-utóbb elvermelnek. Ennél a kérdésnél azonban álljunk meg egy kicsit. Mi is voltaképpen a vermelés? Régen, amikor kisgyerekként ismerkedtem a horgászattal és a hozzá kapcsolódó fogalmakkal, ezt az állapotot leginkább dermedt álomhoz hasonlították, és általában táplálkozás mentesnek hitték. Úgy vélték, hogy az egyetlen kivétel a csuka, az összes többi hal – főleg a békés halak, no meg a harcsa – a mély gödrökben alussza át a telet, teljes mértékben táplálék nélkül. Mai fejemmel és tapasztalatommal már könnyen vitába tudnék szállni ezzel az állítással, pontosabban néhány részletével. Először még tanulmányaim során kerültem szembe néhány tógazdasági irányszámmal, amelyek a telelőtóra helyezett harcsák körülbelüli táplálékhal-igényét határozták meg. Később természetes vízi halászat irányítójaként rendszeresen tapasztaltam, hogy a télen kifogott pontyok és keszegek tápcsatornájában friss és kevéssé emésztett táplálék is található. Közben horgászként is megtanultam, hogy nemcsak a csuka, ha nem a süllő, a balin és számos keszegféle is remekül fogható egész télen, akár lékről is. Vagyis a halak jelentős része egész évben táplálkozik, igaz, ennek üteme és intenzitása jelentősen függ a víz hőmérsékletétől. Szó sincs tehát táplálkozásmentes téli álomról! A hideg vízben a halak valóban a mélyebb területekre húzódnak, de ettől eltekintve ugyanolyan életet élnek, mint máskor, csak mindent sokkal lassabban csinálnak, és jelentősen lelassul az emésztésük is. Az egész helyzetet talán leginkább a lassított felvételhez lehetne hasonlítani. Persze, ez a hasonlat is sántít, és ezt azok tudják a legjobban, akik pergettek már télen balinra vagy süllőre, és ismerik azt az érzést, amikor az állítólag lelassult hal – például 4 fokos vízhőmérsékleten – már a kapással szinte kirántja a botot a horgász kezéből. Vagy nézzük a csukát, amint a másodperc törtrésze alatt fordul rá a jég alá eresztett kishalra, és úgy rántja le a lékből az úszót, hogy néha méterekről is lehet hallani a cuppanást. Szóval a vermelés. Tréfásan talán azt mondhatnám rá, hogy leginkább a horgász önigazolására használatos elmélet, hogy miért nem kell télen kimenni a hidegbe horgászni! (Horgászkalauz-1999)
