Na nem véres komoly visszavágóról volt szó, de az előző bejegyzésben megígértem, hogy akik kitoltak velem, azok visszavágót kapnak. Természetesen megint a csukákról lesz szó. Egy nagyon komoly felszereléssel vágtam neki a napnak, Csabi barátommal. Csak semmi amatörizmus, lássuk a felszerelésemet, hiszen ezt mindenképpen meg kell írnom, hogy hiteles legyek!
Az egyik botom egy TOKOZ 2,8-as, két részes fekete színű, nagyon jó állapotban lévő bot, kerámia betétes gyűrűkkel, nem Fuji orsó rögzítővel, szivacs nyéllel. A bot kicsit orr nehéz, kb. 60-80 gr körüli. A másik bot a kollégám édesapjáé volt valamikor, még a Horgászcikk Készítő Vállalat gyártotta. 2,4-es két részes teljesen felújított üvegbot, mint a matrica is mutatja, teljesen hazai termék.
A parafa nyelet a saját két kezemmel hoztam helyre, igaz a lakkozás még hiányzik róla. Az orsók: 2 db. Silstar, 60-as méretű, egy DR és egy FRB jelzésű, tökéletes állapotban lévő orsók. Talán egyik legjobb sorozatból, a későbbi Eurostarok is erre hasonlítottak.
A szerelék hagyományos csukázó szerelék. Gondolom, most ezen jókat röhögnek páran, mit is akarok ezzel? Semmi különöset, csak annyit, hogy nem a felszerelés fogja a halat, természetesen speciális helyzetek akadhatnak, ugye…
Még mindig megbízhatóan müködnek!
Csak semmi flanc, szeretem a régi dolgokat!
Gyűjteményem eme két darabja, már régen látott vizet, így úgy döntöttem itt az ideje sétálni egyet velük, nem csak nézegetni akarom őket. Ahol a múltkor abbahagytam, ott kezdtem. Irány a tó eleje, mert biztos voltam benne, hogy a csuka aki a múltkor megtréfált, még mindig ott van. Az öreg hátizsák mélyéről előkerült a pálinkás üveggé avanzsált Metaxás üveg. A színt az eredeti üvegben maradt gyümölcs adta. Nem alkoholizálni járok horgászat címén, de a tél, és a hideg megkívánja a jó kis szíverősítőt.
Alkoholt nem akartam reklámozni..mindenki ismeri
Mivel már az egyik botom felcsalizva a helyére került, így gondoltam az üvegbe kortyolok. Még le se ért a finác által nem látott nedű (felénk így mondják) máris kapás. A duci fekete-narancssárga úszóm ismét a bokrok felé tartott. Nézem-nézem közben Csabi rám szól, hogy elég volt a mókából. Na jó it az idő TOKOZ-kám, fogjuk meg ezt a halat. Hogy szakzsargonnal éljek a bot gyönyörű akcióval hárította a csuka minden kirohanását, a fék meg se nyekkent, hiába a SILSTAR az Isten! Legalább is nekem. Egy laza tarkó fogással a szárazra emeltem a halat, majd a puha avarra tettem, hogy modellt álljon nekem.
Szájpadlásba akadt a hármas egyik ága, könnyen kiszabadítottam, mivel egy kissé mindig visszanyomom a hármasok szakállát. Közben barátom is bedobott és egy piros támolygóval kutatta végig a part széli nádast-tököst! Ja persze a kapás a pálinka miatt volt, mert ha nem iszom egy kortyot úgysem történt volna semmi. Murphy törvénye, hogy ha eszel,iszol vagy a dolgod végzed akkor kapnak a halak. Ugye, hogy így van? Lassan közeledett a dél, így hát nemcsak a hegyen lévő templom harangja kongott, hanem a mi gyomrunk is az éhségtől. Sosem tudom, hogy csinálja, de a barátom bármilyen időben tűzet rak 5 perc alatt.
Valamit titkolhat, biztos van valami speciális kiképzése, vagy sokat nézi a diszkóverit. Előkerült egy kis kolbász,nyárs, szalonna na meg a hegy leve. Komolyan mondom tűz és sütés nélkül egy őszi-téli csukázás semmit sem ér, no persze nem árt kicsit átmelegedni sem.
Teli hassal neki indulni sem volt egyszerű, de ha menni kell hát menni kell. Irány a túl part, a múltkori megcsúfolásom helye.
Közel egy órát töltöttünk el ezen a helyen, mire megtörtént az első kapás, szinte a tök szélében. Csabi be is törölt neki, de ahogy néztem a botját, mondom ez nincs meg. De meg van állítja ő! Nem tudom mit röhögtünk az ezt követ ő negyedórában, vagy a csuka mérete miatt, vagy a haltalanság miatt. A lényeg hogy a csalihal kb. a bicska fejével egy méretű volt. A szájméret viszont már bőven lehetővé tette neki, hogy egy ekkora csalival is elbánjon.
Az igazság az hogy nem szeretek egy helyben ülni sokáig, így a nyári helyünk felé vettük az irányt. Közben megálltam az első fogás helyén, próba szerencse. Következő történt, bedobtam, eltelt 5 perc, egy pöccintés a szereléken és már vágódott is rá a tök alól a csuka, a tiszta vízben felér egy premier filmmel!
Meg is csókolta:)))
Már mentünk is tovább, mert ugye véletlenek vannak mint tudjuk, pár héttel ezelőtt már adott halat a következő hely, így Csabi ült rá, én pedig eggyel előbbre ültem le. Ezen a felén a tónak több horgászatra is alkalmas hely van, nyári időszakban eléggé benőtt állapotú, de ilyenkor már szerényebb a növényzet. egy darabig a botok mögött ültem, aztán egy kis idő múlva leültem a töltés tetején a padra, onnan szemlélve a botjaimat.
Közben Csabesz 2 hazafutást is bemutatott, Bameg kapás van felkiáltással fűszerezve. Mind a kétszer megtréfálta a csuka, lelopva a csalit. Három a magyar igazság, így hát harmadszorra már nem sikerült neki, egy gyönyörű csukát sikerült fogni. Ha nem is kapitális, de színeiben-formájában tökéletes volt.
Mindig elmerengek Csabi megoldásain. Még a horgászat elején mondtam neki, hogy cserélje le az előkéjét, adok neki gyárit. A válasz: Nem kell, jó ez. Az 40-es madzag vékony rézdróttal van körbetekerve! Bármennyire is hihetetlen de működik, nem vesztett még vele halat. Biztos pepecs munka, de ha valaki szeret barkácsolni, akkor ez jó megoldás a drótelőke helyett.
A szélbe kidobott botomon egyetlen kapásom sem volt, a beljebb a tiszta vízre tett boton három kapásom is volt. Amolyan tologatós, valószínűleg bicskák piszkálták, nyomorgatták a kárász csalit. Lassan sötétedni kezdett, így kifelé vettük az irányt, hogy egy újabb tűzrakással búcsúzzunk a naptól, és a maradék kaja se vesszen kárba, ha már nem otthon ettük a vasárnapi ebédet.
Nézd meg egyben a csukázásunkról készült képeket szöveg utáni galériában! Ne feledd, nem a drága horgászfelszerelés teszi az embert profi horgásszá, aki tud egy Trabantot vezetni, az egy BMW-el is elbír! A horgászat nem divat bemutató, hogy kinek van drágább botja, orsója, azzal sem fog több halat higgyétek el. Sziasztok! (HM)
Szólj hozzá!
Lépj be vagy regisztrálj itt ha hozzá akarsz szólni!