A MEGMONDÓEMBEREK
„Nem az számít, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja!”
A „megmondóemberek” már közöttünk élnek. Mindenhol velük találkozunk. Lassan már csak velük.
Teljesen az az érzésem, mintha az önálló egészséges vélemény, felháborodás és az élet eseményeinek mérlegelése, megítélése, feldolgozása nélkülük már nem is lenne lehetséges.
A megmondóemberek életünk részeivé váltak, bekúsznak a gondolataink közé, és akit szimpatikusnak találunk, hallunk a rádióban vagy látunk a tévében, annak véleményét elfogadjuk és már hiszünk is neki.
Ők az arcukat, a személyiségüket adják ezért.. Van képük hozzá…
Először is a legfontosabb, hogy ne is nézzük, hogy ki mondja, mert még véletlenül felismernénk, hogy kivel is van dolgunk valójában és ez érzékenyen érinti a megmondóemberek személyiségét.
Másodszor arra a hírre, eseményre írányítja alapból a figyelmünket, amivel becsapni és félrevezetni akar, mert az egészen biztosan nem a mi érdekeinket képviseli, mert akkor azzal a személyiségét is felvállalná, ergó, előre megfontoltan hazudik nekünk.
A megmondóember mindig készséges, előzékeny, jópofa és udvarias. Ez mind kelléke a játéknak, a megnyerésünknek. Szinte helyettünk gondolkodik és látszólag cselekszik is, mintegy felvállalva terhünket, mert ő valójában egy „hazafi” és szívügye ami velünk történik.
Naprakész információi és hírei vannak, amelyek ugyan egy kicsit mások, mint amit elsőre gondolnánk, de ránkkacsintva elmagyarázza azt, hogy ez bizony félrevezető, mert a lényeg az, amit ő mond. Megcáfolhatatlanul.
Ellentmondást nem tűrően „ tesz minket sínre” és a végén még talán hálásak is vagyunk neki.
A megmondóember mindenütt ott van.
Sokan nem ismerik fel a megmondóembert és ezt ő ki is használja. Ránézésre csak nagyjából, viselkedésre és stílusra csak később tűnik elő az álarc mögül: ő a belső ellenség!
Ő majd mindent elrendez, csak mi ne tegyünk semmit – és ez a lényeg!
A legfontosabb, hogy mi ne tegyünk semmit! Egyszerűen ez a mi dolgunk! A reménykedésen kívül semmi! Majd tesznek ők, ne kockáztassuk értékes életünket, mert miránk még „hatalmas dolgok várnak”….még a szánk is tátva marad – az üvöltéstől!
A megmondóemberek mindenütt ott vannak és terelgetik a beszélgetésünket abba a mederbe, ami számukra a legmegfelelőbb és nekünk a legkárosabb.
A megmondóemberek közöttünk vannak és büntetlenül rágják be magukat az agyunkba.
„Nem az számít, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja!”
Nézem a honlapokat és figyelem a cikkeket.
Figyelem a cikkeket író embereket is.
Figyelem – ha van – a fényképüket is.
Az arc, a jellegzetességek és az írói stílus néha árulkodó.
Nem kell sok idő és felismerhető a megbúvó megmondóember!
Véletlenül nem vették észre?
Véletlenül elismerték?
Véletlenül világhírű lett?
Véletlenül előléptették?
Nem, ilyen véletlenek nincsenek! Ez a tipikus megmondóemberi karrier, mert ez a jutalma azért, mert jól hazudott nekünk és ártott!
„Nem az számít, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja!”
A Megmondóember az őszinteség, becsületesség és a nyíltság hangzatos eszméi mögé próbálja rejteni saját faragatlanságát, alapvető kompromisszumképtelenségét, alkalmatlanságát emberközi kapcsolatok kezelésére, kiépítésére. A diplomatikus hallgatást vagy kíméletes megfogalmazást megfutamodó, fondorlatos viselkedésnek tekinti. Büszke saját egyenes jellemére.
Feltehetőleg már több munkahelyről elbocsátották, és a sokadik alkalom után is önvizsgálat helyett arra hivatkozik, hogy kifúrták, kicsinálták, esetleg hogy okosabb volt, mint a főnöke, és puszta féltékenységből egy megelőző csapást mértek rá.
Miért barátkoznak vele mégis? Ha ugye behozták a társaságba, akkor kényszerből, a partnere iránt érzett tiszteletből elviselik. Ha pedig már eleve ott volt, akkor sokakat levehet a lábáról pozitív, teátrális érzelemkitöréseivel: mindennél fontosabbak a barátaim, imádlak benneteket, és ezt sokszor szívességekkel is alátámasztja.
Forrás: Beküldött cikk alapján és szerintünk is aktuális..no comment!
