Ha vízrajzi és halgazdálkodási szemszögből vizsgáljuk vizeinket, akkor folyó- és állóvizeket különböztetünk meg, amelyek lehetnek természetes és mesterséges vizek. A folyóvizek egymásba torkollva folyóvízrendszereket, az állóvizekkel együtt vízrendszereket alkotnak. Ezek sajátságos élővilágnak teremtenek otthont.
A természetes a folyóvizeket forrásuktól kiindulva osztályozzuk, elnevezésük: csermely, patak, folyó és folyam. Vajdaság területén a Fruška gorában ered néhány csermely és patakocska. Nagyobbak a Menđelovačka, Csíkos, Rovačka, Kudos, Borkovac, Jelenica és a Međeš patakok, valamint egy tucatnyi kisebb csermely. A Fruška gora északi lejtőjéről a Dunába, a déli lejtőről pedig a Szávába torkollnak. Bánátban is van néhány patak – a Guzajna, Boruga, Rajda – meg néhány csermely. Az említett patakoknak nincs különösebb jelentőségük a horgászat szempontjából. Nagy folyamaink, a Duna, a Tisza és részben a Száva is annak tekinthetők. Halas folyócskáink a Kigyós, Jegricska, Krivaj, Béga, Temes és az Aranka. Ezeken kívül Vajdaságnak igen fejlett csatornahálózata van, amelynek vize jó horgászvíz.
A folyamok és a folyók forrásuktól a torkolatukig, jellegzetes fő halfajuk szerint szinttájakra oszthatók: legfelső a pisztrángszinttáj. Köves, gyors és kristálytiszta vizével következik a köves és kavicsos márnaszinttáj, szintén tiszta, de már mérsékeltebb folyással, majd a hegyekből, dombos vidékről elérve az alföldet, a homokos, majd iszapos mederrészt dévérkeszeg-szinttájnak nevezhetjük.
A mederrészek és különböző szintek régiói más és más élővilágnak adhatnak életteret. Nálunk a Dunán és a Tiszán a magyar határtól a keszeg, márna, paduc, ponty, balin, süllő, harcsa és a kecsege a fő horgászhalaink. Természetesen a mi folyamaink a dévér-szinttájhoz sorolhatók, lassú folyású, mély vizű folyók, medrük agyagos, homokos, a csendesebb langókban iszapos. Mélységük meghaladja a 10–20 métert és jellemző haluk a dévérkeszeg, meg persze a már említett horgászhalaink. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a szinttájakat nem lehet élesen elválasztani egymástól.
A csatornák mesterségesen létesített folyóvizek. Vannak hajózási, mezőgazdasági és ipari hasznosítású csatornáink. Horgászati jelentőségük a hasznosításuktól is függ. Vajdaságban a nagyobb hajózható és öntöző csatornák kitűnő, a dévérkeszeg-szinttájnak megfelelő összetételű halas vizek.
Az állóvizeket jellegüktől és ennek alapján kialakult élőviláguktól, horgászszempontból halállományuktól függően minősítjük, hasonlóan a folyószakaszokhoz. A természetes állóvíz lehet nagy tó, kis tó, mocsár és láp. A mesterséges állóvíz lehet holtág (ártéri vagy védett oldal), halastó, víztározó és dísztó.
Vajdaságban csak kis természetes tavakról beszélhetünk: Palicsi-tó, Ludasi-tó. A kis tó jellemzői: nem túl mély, 1–3 méter, mérsékelten iszapos, nyáron gyorsan fölmelegedő, haltáplálékban gazdag, jó pontyos víznek számít. Van azonban olyan, amelynek a mélyebb vize hideg (pl. a Begecsi jama). Ilyen adottság mellett a pontyon és más pontyféléken kívül a csuka, a süllő, sőt a harcsa is megtalálja életföltételeit benne.
A mocsár sekély, fél métertől egy méter mély állóvíz. Víz-szintje a csapadéktól függően ingadozik. Az ilyen vizekben főleg olyan halfajok találnak életteret, melyek a víz csekély oxigéntartalmával is beérik. Közéjük tartozik a compó, a kárász, a csík.
A láp rendszerint időszakos állóvíz, tíztől ötven centis vízzel. Szárazság idején vize fenékig elpárolog. Halállománya időszakos, vagy egyáltalán nincs.
A holtág a mesterséges állóvizek gyakoribb változata. Amennyiben az árvizektől védett, szinte tónak tekinthető. Rendszerint vízi növényekkel, hínárral dúsan benőtt vízterület, így haltermő képessége alig jelentős. Az olyan holtág, amelyet magas vízálláskor a szomszédos folyó gyakran, mondjuk úgy „kiöblít”, tehát ártéri holtág, akkor inkább csak ivadéknevelő területnek, nem pedig állóvíznek tekinthető.
A halastó eredetileg tógazdasági halnevelésre létesített mesterséges állóvíz. Amennyiben erre a célra már nem felel meg, elhínárosodott, esetleg horgászat céljára hasznosítható. Ám az utóbbi évtizedekben létesítenek kimondottan horgásztavakat, ezeken általában napi horgászjegy váltható ki, és különböző korlátozásokkal fogható a nemes halak valamelyike, de főleg pontyra horgászik a kényelmet szerető pecások egyre bővülő tábora.
Forrás: magyarszo.com
