Horgász Barátaim!
A szigligeti óriásharcsák szomorú története állóvízbe dobott kőként mozgatta meg a hazai horgásztársadalmat, ki-ki vérmérséklete szerint reagált a megtörtént borzalmasan véres eseményre. A megrázó tényeken kívül, a nagy anyagi biztonsággal, magas kapcsolati tőkével rendelkező, jól szórakozó elkövetők előkelő társadalmi pozíciója, önnön törvényeken felül álló, sérthetetlen, öntelt hite korbácsolta fel a kedélyeket és generált elemi indulatokat. Különböző portálokon -amelyek merték vállalni és nem törölték különböző érdekekből- és nálam is, a hozzászólások százai olvashatók e témában. Az összes közül, csak egy, nekem küldött, a helyzetre nagyon jellemző levélrészletet emelnék ki, mely jól érzékelteti a tettesek adott lelkiállapotát:
“Sok embert elkap az adrenalin, szerzés, a fogás ösztöne. Nem mondom, hogy helyes, de valahol értem! Gondold ezt a két barmot Györökön! Kiütnek néhány óra alatt félmillió értékű halat (nem rossz fizetés, akárhogy is vesszük). Mellette, gondold el azt az élményt, amit a halak megfogása adott. Néhány óra alatt kitépni 30 kg átlagsúlyban, több mint 10 halat. Ebben a kifordult világban, a minden erkölcsi gátlástól megszabadult emberek milyen jól szórakozhattak!”
A 2009. augusztusában meg(újjá)alakult Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. -adjunk nekik némi türelmi időt jószándékuk bizonyítására- egyik elsődleges, kiemelkedő tevékenységének érzi az új szemléletű halőrzés feladatát. Ennek értelmében kiemelt fontosságúnak, tájékoztatásra érdemesnek tartja a “Harcsa-mementó” írásomra való hivatkozást. Hittétek volna ezt valaha? Mert, én nem! Ha, a hangunk felér odáig, az már kezdésnek nem rossz jel! Talán ezen a fronton is megmozdul valami, a tisztességes többség érdekében? Úgy legyen!
Tudom, hogy az illegális halfogásnak -mint üzletszerű megélhetési forrásnak-Magyarországon nagy hagyományai vannak, se szeri, se száma, a nap-mint-nap nyilvánosságra került eseteknek és mindez még csak a jéghegy csúcsa. Tud valaki arról, hogy az akarattal, vagy véletlenül tettenért és nagyértékü eltulajdonítás, állatkínzás miatt elitélt tettesek milyen -példás, elrettentő- letöltendő büntetést kaptak az elmúlt időben? Még mindig bocsánatos bűn tiltott módszerekkel halat lopni, állatoknak fájdalmat okozni, bestiális módon kínozni a világnak ezen a felén? Nos, úgy tünik, igen! És ezen tevékenségüket nem befolyásolják év,- és napszakok, eső, hó, fagy, köd, éj, vagy nappal.
Alig fejeztem be előző -szigligeti esetet feldolgozó – írásomat és máris az éppen csak elkezdődött az új év hetedik napját írtuk. Ebben az év eleji -horgász szemmel- üresjárati hangulatban egykedvűen tallózgattam a különböző horgászportálokat, netán találok valami érdekeset. Aztán az egyiken -kerekre nyitott szemű, nemvárt meglepetésemben- az alábbi csevegésbe ütköztem:
Neszmély madártávlatból a csodás Duna parttal, nyáridőben.
“- Ma lenéztem a Dunára, ha már ilyen szép idő van. Hát nem kellett volna. A rabsicok pont akkor fogtak egy 30-as harit. Nem volt szép látvány…”
“- Én is láttam őket, és csináltam pár fényképet is, de aztán elkezdtek fenyegetőzni és inkább nem telefonáltam halőrnek. A harit én is olyan erős 25-30 kilóra tippeltem.”
“- A kapás botokat az épp nem halat vonszoló userek tisztes távolságban rejtegették a hóban. Furcsa is volt, hogy amint ballagok a parton, meglátom a jónépet, azok meg úgy eresztették el a botokat, mintha villanypásztor lenne. Hát 150 méterrel odébb nem jön velem szembe harcsát vontatva -ha jól láttam, nadrágszíjon- a kései mikulás?
Max. a külsérelmi nyomok alapján lehetett volna bizonyítani a külső akasztást, de, mire kivonszolta vízen, havon, sáron, sóderon az útra, szerintem a halat már nyúzni sem kellett, mehetett egyenesen a fazékba.”
“-Ismerem a fajtájukat. Gondolom, a hari egy helyi vendéglátó konyháján végezte, az ára pedig valamelyik, szintén helyi vendéglátóban átváltozott folyékony kenyérré. A végén még megsajnálom őket, a ,,megélhetési bűnözés”-ért.”
“- Ma Neszmélyen mentem le a partra a holtágaknál és Dunaalmás feléig sétáltam. Mivel egész éjjel és még nappal is esett így bőven belephette a nyomokat a hó. Ne reménykedj amúgy, a magányos sétád pusztán szerencse kérdése. Majd ha te is megismered a vermelő helyeket – amit a ,,kapás kollégák” már fejből nyomnak – akkor sétálj arrafelé többet!”
/A forrás megjelöléséhez a hozzászólók, különböző okokból… nem járultak hozzá./
Neszmély és az ominózus partszakasz az űrből.
Közismert, hogy a folyók öntisztulási, regenerálódási képessége az állóvízeknél sokkal nagyobb. Erre szép példa, az élővilága számára katasztrófális ciánmérgezést túlélő és lassan helyreálló, újra fejlődő Tisza esete. A folyókba beömlő csapadék,- és szennyvízek, egyéb szennyeződések részleges, vagy teljes tisztítása, kiiktatása tovább javít a helyzeten, azon vízek tisztasága, minősége ugrásszerűen javul, kedvező életfeltételeket, szaporodási lehetőséget biztosítva a bennük lévő életvilágnak. Azonban, ahol a bőség, ott előbb-utóbb megjelenik a bűn is!
Már eddig is sokat hallottam a dunai,- és egyéb folyóvízi rabsicok, az engedély nélkül horgászók -még a balatoninál is nagyobb mértékű- elszaporodásáról. Hiába no… a nagyon hosszú, több száz kilométeres, néha kanyargós, zegzúgos partszakaszok ellenőrzése majdnem megoldhatatlan feladat szervezetileg… ez szinte csábítja a megtévedt embereket az áhított gyümölcsre, a halak illegális, tiltott eszközökkel való fosztogatására. Szűkebb pátriájában mindenki tudott ezekről a közszájon forgó esetekről, de, hogy mindezt szemtanúk fényképekkel, videóval bizonyítsák, nos, ez újdonság volt számomra. Szinte belső kényszer hajtott a történtek alaposabb megismerésére, a dokumentumok közzétételére.
Internetes horgászbarátaim segítségével sikerült felvennem a kapcsolatot “anonim pergetővel”, a képek készítőjével, aki készségesnek mutatkozott, a fotókon kívül a tapasztaltakat is leírni, amit az alábbiakban közreadok:
A helyiek által harcsagödörként ismert hely… januári, gyakorló rabsiccal.
A harcsa fogását nem láttam. Így történt a dolog: gyalogoltam pergetőfelszereléssel a kiszemelt helyre egy bokros földúton, amikor félúton pecásokra lettem figyelmes. Hárman voltak, kettőnél volt bot. Ahogy megláttak, eldobták a botjaikat. Közelebb érve láttam, hogy eléggé suttyó fazonok, egyből tudtam, hogy miben sántikálnak. Nem ritka látvány a Dunán télen a gereblyéző… Gondolkodtam egy pillanat erejéig, hogy hívjak-e halőrt, de úgy döntöttem, hogy felesleges, inkább majd lesem őket, távolról, és ha folytatják a dolgot, akkor megpróbálok csinálni róluk pár képet. Gyalogoltam tovább a tervezett horgászatom helyére.
Nadrágszíjon vonszolt hatalmas harcsa.
Már majdnem ott voltam, amikor csobogásra lettem figyelmes. Egy fazon gyalogolt gumicsizmában a vízben, és -ha jól láttam- nadrágszíjra kötött harcsát vontatott maga után. Egy magas kövezést került így meg a vízben gyalogolva, gondolom, nem volt kedve a köveken botladozni a kb. 25-30 kilós harcsával. A haverja a kövezés hozzám közelebbi végén várta. Persze teljesen egyértelmű volt a szituáció innentől: a 200 méterrel visszább látott 3 suttyó és ez a 2 összetartoznak, és azokat előreküldték őrszemnek, hogy zavartalanul húzhassák kifelé a harcsát.
Odakiabáltam a harcsahúzónak, mi a helyzet, az meg mérgesen kiabált vissza valami érthetetlen dolgot, de a hangsúly eléggé agresszív volt. Elővettem a fotógépet és csináltam róla pár képet, amit meglátott és fenyegetve odajött hozzám (közben a másik ürge átvette a halat és húzta tovább). Kedvesen elmondta, hogy sokan vannak, és bármire képesek… Szerintem ott akkor csak az mentett meg, hogy majd’ 2 méter magas vagyok és nem merte vállalni a verekedést. Inkább ment és segített húzni a halat a haverjának. Közben persze nyomatékosította, hogy ne merjek halőrt hívni.
A neszmélyi harcsa utolsó útja.
Elég drága -legalábbis az én pénztárcámnak- a pergetőfelszerelésem, jobbnak láttam, ha nem akciózok, mert drága mulatság lesz.
A másik eset pár nap múlva történt. Most nem egyedül mentem, hanem jött velem haverom is. Nagyban pergetünk amikor látom, hogy jön 2 alak. Nem voltak olyan suttyó fejűek, mint a harcsás gereblyézők, gondoltam, ők is pergetni akarnak. Jöttek is, és beálltak mellém (tehát haver és közém!) 5 méterre.
Érted, ott a sok kilométer hosszú, szabad partszakasz, de ez beleáll a cipőmbe szinte… éééééééssssssss azzal a lendülettel, akasztja is le a horgot a keverőgyűrűről, és dob is a Dunába, de úgy, hogy engem keresztbe! Felszerelése egyszerű: nagy ólom, hármashorgok! Na, f..sza! Gyorsan kitekertem alóla a villantómat, felvettem a fotógépet. Bekapcsol, videó üzemmód, és elkezdtem felvenni. A videó azért lett ilyen rövid, mert magamba akasztottam a villantóm hármashorgát (mert a botomat nem mertem letenni, nehogy a másik ürge eltörje) és azzal szenvedtem, hogy megszabaduljak tőle. Elég kellemetlen lett volna, ha rám támadnak, én meg nem tudok normálisan védekezni, mert kezemben a bot, aminek a horga a hátamba van akadva. 
Végül, hamar be is fejezte a dobálást, és elindultak mérgesen hazafelé. Ekkor csináltam róluk pár képet, de mint már mondtam, ez egy öreg gép, sok ideig tart, míg zoomol, ezért nem lettek valami élesek a képek. Azért értesítettem a halőrt, és elküldtem neki minden képet és a videót is mindkét esetről. Elvileg a halőrök fel vannak szerelve a megfelelő szoftverekkel, szóval tudnak élesíteni a felvételeken. Amúgy, amint hallom, a halőrök számára ismerős alakokkal hozott össze a sors…
Ennyit tudok mondani. Nem ismerem az elkövetőket, de annyit tudok, hogy helyiek. A felvételeket meg használd bátran.
Üdv. ”anonim pergető”
Forrás: BALATONI HORGÁSZAT 2010
A CIKK FOLYTATÁSÁÉRT KATTINTS IDE!
Sziasztok! A neszmélyi ügyben lesz feljelentés! ezen dolgozunk, hogy jogilag megállja a helyét a dolog, szakemberrel, részleteket később fogjuk elmondani, addig is kitartás! Ja és ne feledjétek, hogy 2009.december 04-én mi történt a Balatonon, mert ez az egész onnan indult! A Halmánia, a Balatoni Horgászat blog és együtt Veletek reméljük, hogy célt fogunk érni!
Ez ilyen bűnözőket elkell kapni,mert más kifizeti a drága engedélyt és senki nem fog halat csak haltolvajok lopkodnak állandóan.
A Mihályból kéne még 10.
ha már itt tartunk mindenki minden suttyónak lehord mindenkit de mért nem vállalja az aki ilyenek ír hogy így meg kéne verni meg úgy..nah ??hol itt az igazság akkor??meg hol a rendőrség meg egyebek akkor mért nem hívta ki a rendőrséget az cikk írója??…..
kihívni a rendőrséget az jó ,de a parton parkoló autó soha többé nem lesz biztonságban a parton az tutti!a szerv meg nemhiszem.hogy reagálna olyan gyorsan ahogy szűkség lenne,a neved meg be kell diktálni szerintem a bejelentésnél …..a falu kicsi és nem maradna titokba a neved….ki járna rosszabbul sejtem.görbüljön azért is!
Üdv. Kb. 2 hónapja foglalkozunk egy kicsit jobban a rabsic kérdéssel. Eddig napi hír szinten ment, aztán kifújt a téma. Nagyjaink nem foglakoznak vele, de én sem velük. A dolog önmagában nem egyszerű, hanem bonyolultabb, mint gondoltuk. Természetesen a folyamatnak nem lesz vége, mert ezután is számítunk rátok, és a jó érzésű horgászokra. Hogy miért nincs rendőr hívva a helyszínre? Mert utólag derült fény erre az esetre. Az elindítója a dolognak a györöki eset megjelentetése az oldalon, majd annak feldolgozása kocika által kezdődött. Ezt követően sorban adtátok a jelzéseket, ki, mikor, hol és mit..Fel kell dolgozni minden esetet, de szerintem jelen esetben csak kullogunk a történések után. Sok minden közre játszik! Nem védi például semmi és senki a tanúkat! Bárkit lehet fenyegetni, amellett, hogy közben személyiségi jogok védenek egy bűnözőt. Sok sok dolog merült fel ezzel a témával kapcsolatban. Én csak annyi tudok mondani nektek, hogy MI foglalkozunk továbbra is a dologgal! Segíteni fogunk abban, hogy mit lehet a helyszínen tenni, vagy nem tenni. Segítünk abban, hogy milyen módszerek alkalmazhatók ezeknek a bűneseteknek a dokumentálásához. Biztos vagyok benne ha mindenki egy kicsit nyitottabb szemmel jár, sok mindenre fény derül. Aki ilyen felvállal az nem kis dolgot tesz, de gondolj bele, ha soha senki sem tesz semmit ellenük, akkor az kinek kedvez? Hát a rabsicnak, mert tudja, hogy a prosztó horgász sosem jelenti fel, mert ránéz és összeszarja magát! Ilyenek vagyunk? NEM! És NEM! Ne hagyjuk hogy ez megtörténjen, hanem minden esetet jelentsünk be! Mindenkinek köszönjük a segítséget, lassan itt a tavasz, botokat elővenni!:)))) B.K.
A szerdai Magyar Hírlapban amúgy lesz egy cikk, ami kapcsolódik a témához, akit érdekel, olvassa el.
Köszönjük az infot! Figyelni fogjuk!
itt a magyar hírlapos cikk, beszkenneltem: http://pergetes.wordpress.com/2010/02/03/a-dunai-allapotokrol-a-magyar-hirlapban/
Kedves sporik.
ja, itt is kint van:
http://www.magyarhirlap.hu/a_videk_magyarorszag/egy_partra_vetett_halor_legendaja.html