Zalaegerszeg Surrantók kiépítésével akarják a halak számára élhetőbbé, átjárhatóbbá tenni a Zala megyeszékhelyi szakaszát. Ezzel a horgászok számára is vonzóbbá válhat a víz, kirándulóknak kedveltté a folyópart.
- Ezek a surrantók, vagy másként fenékgátak, csökkentik a folyó esését, ezzel mögöttük megnövekszik a víz mélysége, de legnagyobb előnyük, hogy jobb életfeltételeket teremtenek a halaknak – kezdte magyarázatát Balogh István horgász, aki egyébként a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal földművelésügyi igazgatóság vízgazdálkodási főfelügyelője. – Emellett javítják a környező rétek vízgazdálkodását is – tette hozzá. – A folyó szabályozása után ugyanis lecsökkent a környezetben a talajvíz, ami a honos növényzet számára kedvezőtlen folyamatokat indított el. Ezért ezt nemcsak a horgászok támogatják, hanem a nemzeti park szakemberei hasznosnak látják. Ez az összefogás megteremti a lehetőséget az eredményes pályázatra is – emelte ki.
A surrantók kialakítását ugyanis az Európai Unió 2015-ig kiemelt programként kezeli. A szakemberek úgy vélik, a korábban őshonos, újratelepített halfajok megmaradhatnak a patakokban, folyókban, amelyekben így újra kialakul a tápláléklánc. Az első magyarországi, surrantóval ellátott pisztrángos élőhelyet a vasszécsényi kastélyszálló parkjában alakították ki a Gyöngyös-pataknál és azóta már megvalósultak ilyen beruházások Vasban a Pinkán, Strénen, Csörnöcön.
A robbantott sziklából kialakított surrantó, amely természetes körülmények között megnöveli a vízi életteret – sok száz méteres szakaszra visszafelé. A visszaduzzasztót árvízkor sem kell elbontani, mert az e fölött a víztömeg akadálytalanul jut át. Kis vízszint esetén is megfelelő mennyiséget enged át a surrantó, s ráadásul nem kell méregdrága hallépcsőt építeni.
- Évtizedek óta működik már ilyen kősurrantó Kemendollár térségében, ahol horgászok által kedvelt vízfelület jött létre – árulta el Balogh Istvántól. – Az elképzelések szerint a megyeszékhely térségében a Gébárti-tóból kiömlő Szentmártoni-patak és a legalább 1,5 méteres szintkülönbséget okozó andráshidai fenéklépcső közötti szakaszra épülne több surrantó, hogy a halak a torkolattól a lövői fenéklépcsőig felúszhassanak.
Az idők kezdetén ugyanis a Zala nem ilyen gyors lefolyású víz volt, hanem lassan tekerőzött völgyében. Különösen a kanyarokban alakultak ki kedvező feltételek a halak számára. A folyó középső szakaszának nagyarányú rendezésére az 1960-as években került sor Zalaszentgrót és Pankasz között. A mederrendezés fő célja az árhullámok kiöntés nélküli levezetése volt. Ezt nemcsak a mederszelvény bővítésével érték el, hanem a fenékesés növelésével. Ezt a terep adottságai mellett úgy lehetett elérni, hogy a vízimalmokat, a meglévő fenéklépcsőket megszüntették. Ezzel a malmok kis víztározói is eltűntek.
A Zala eredeti fenékesésének helyreállítása érdekében az elbontott malomlépcsők helyett sorra vissza kellett építeni a fenéklépcsőket, ami után a mederfenék viszonylagos nyugalma helyreállt.
- Amint a folyót szabályozták a nagyobb fenékesés mellett a víz felgyorsult, útja lerövidült – folytatta Balogh István. – Az így kialakult nagyobb sebesség mellett pár éven belül az eredetileg trapéz keresztmetszetű medrek lemélyültek, berágódtak a kavicsos altalajba, teljesen elfajultak. A meder oldalában fű, bokrok dús növényzet alakult ki. Ezek áradáskor viszont lelassítják a vizet, amitől kirakódik a hordalék. Emiatt a trapéz keresztmetszetű meder U-formájúra torzult és lemélyült. Ez kis víznél nem okoz gondot, de ha árhullám érkezik, akkor szűkebb keresztmetszet miatt a víz még jobban felgyorsul és a meder tovább mélyül. Ezek a szakaszduzzasztók ezt a mélyülést is megakadályozzák, ami a talajvízszint csökkenése ellen is hat. Mivel ez a meder deformációja megfigyelhető Bókaháza és Zalaszentgrót között, ezért ott is érdemes lenne ilyen surrantókat építeni, amihez pályázati pénzt lehetne mozgósítani. Ezt javasoltam a MOHOSZ-nak – mondta.
- A surrantókkal ugyanis vissza lehet állítani a korábbi, lassúbb folyást, mert a szakaszduzzasztók fölött, mögött csendesebb, lassúbb folyású és mélyebb víz alakul ki – folytatta Balogh István. – Közeledve a másik surrantóhoz a víz mélysége csökken, sebessége megnő. Így egy-egy szakaszon belül a különböző halak megtalálják a számukra ideális életkörülményeket, ezzel változatosabb válhat az állományuk.
- A bazaltkövekből épített fenékgát nem élesen fejeződik be, hogy a halak átjárhassanak rajta. Ezek ötlete már korábban megszületett, az önkormányzat műszaki osztálya is támogatta – magyarázta Vaski Endre, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság zalaegerszegi szakaszmérnökségének vezetője. – Kiépítésük nem csak a pecásoknak lenne jó, hanem kirándulóhelyként is vonzóbbak lehetnének a folyópartok. Ehhez elkészült már évekkel ezelőtt a védtöltés koronáján futó kerékpárút kiviteli terve is Kaszaháza és Andráshida között, ami a helybeli forgalmat szolgálná ki, könnyebben megközelíthetők lennének a folyó melletti rétek. Kiváló piknikező helyeket lehetne kialakítani kőből tűzrakó, szalonnázó helyek épülhetnének – sorolta.
Forrás: Zalai Hírlap
Véleménye szerint a két nagy közúti híd között 4-5 surrantóra lenne szükség, ám ennek tervei nincsenek készen, költségeit még nem mérték fel. Így az sem tudható, honnan lesz rá pénz. Mint elmondta, a feladat már a horgászokra vagy más civil szerveződésre vár, mert a vízügynek ehhez nem fűződik különösebb érdeke. Mivel az árvízszintet csak pár centivel emeli meg, ezért nincs akadálya, hogy támogassák a kezdeményezést.
- A vízügyi törvény is előírja, hogy a halak számára biztosítani kell a vízfolyások hosszanti átjárhatóságát – mutatott rá Megyer Csaba, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természet-megőrzési osztályvezetője. – Ebben akadályt jelent az andráshidai gát, amit meg kell szüntetni. A felső szakaszra nem juthatnak olyan halak mint halványfoltú küllő, fürgecsele, domolykó, Pedig ezeknek a kisebb fajoknak inkább van helyük az ilyen kisebb folyókban, mint a pontynak. Ezért támogatunk minden kezdeményezést, ami ezt segíti. A surrantók sokkal természetesebbek, mint a magas kőgátak. Kiépítésük se járna partrombolással, az anyagot szállító járművek könnyen meg tudják közelíteni a folyót. Ráadásul a surrantókon átbukó víz oxigénben gazdagodik, ami kedvezőbb a halaknak. Emellett a víz természetes visszaduzzasztását igyekszünk úgy megoldani, hogy a folyó szabályozása után kialakult holtágakba is több víz jusson. Például újraéledhetne a skanzen szomszédságban az a holtág, amihez most csak egy csövön jut csak be némi víz. Ez a revitalizáció városképi szempontból is fontos lenne. A tervezett kerékpárút szempontjából is kedvező, hiszen ilyen környezetben kellemesebb a folyó mellett végigkarikázni, mint ha gaz ver el mindent. Mivel a terület nem védett, de Natura 2000-be tartozik, így különböző uniós pénzekkel is támogatott pályázatokon lehet indulni az elképzeléssel – mondta.
Mindez csak terv, ráadásul olyan, amelynek ellenzője sincs, már csak pénz kellene hozzá. De most még az sincs.Az eredetileg trapéz keresztmetszetű medrek lemélyültek, berágódtak a kavicsos altalajba
