Tisztelt halmánia olvasók! Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy én szerkeszthetem a pergetéssel kapcsolatos cikkeket. Csak megjegyzem, ez volt minden álmom! Ebben a cikksorozatban szeretném mindazt az élményt átadni, ami a pergetés „mániákus” rabjává tett. Emelet persze szeretnék szólni a felszerelésekről, műcsalikról, technikákról és minden olyan dologról, ami a pergetéshez tartozik. Tudom nem lesz könnyű dolgom, de szeretem a kihívásokat! Megpróbálom egyszerűen kezdeni, hogy ezzel is segítsem kezdő társaimat. Ezért is kezdem az alapoktól és szép sorjában, jól kivesézve végig járni ezt a horgászmódszert.

A pergetés, mint horgászmódszer az 1800-as évek második felétől kezdődően alakult ki, elsősorban az amerikai kontinensen. Európában az angol-szász vidéken kezdték alkalmazni a XX. század elejétől. Magyarországon az 1920-as évektől volt fellelhető, igaz még gyerekcipőben járt.

Ezek már „antik” műcsalik!

Mi is a pergetés? Szerintem (és ez az én véleményem), a pergetés nem más, mint „egy finom érzéket igénylő játék.” Ezt úgy értem, hogy a horgászat során meg kell tudnunk téveszteni, át kell tudnunk vágni a ragadozó halakat különböző szemfényvesztéssel! El kell tudnunk érni, hogy a ragadozóhalakat agresszióra, támadásra késztessük! De melyek ezek a ragadozóhalak? Magyarországon szerencsére van jócskán!

Ide tartozik:

-Balin
-Csuka
-Süllő, Kősüllő
- Folyami harcsa
-Sügér

Lehetne még egy párat felsorolni, amit még meglehet fogni pergetéssel, de úgy gondolom ezek a halfajok azok melyekre elsődlegesen, pergetünk. Bemutatkozó cikkemet szeretném ezen halfajok rövid bemutatásával kezdeni.

1.Balin: ( Aspius aspius L.)

Elnevezései: Ragadozó őn, Kapókeszeg, Nyílkeszeg, Villámkeszeg, Fenekeszeg, Nagy szélhal, Vízenjáró hal.
Jellemzői: Teste erősen megnyúlt, hát- és hasvonala egyformán ívelt. A szájnyílása nagy, szájszeglete túlér a szem vonalán. Alsó állkapcsának csúcsa kissé felfelé hajló. Pikkelyei aprók. Uszonyaik vörhenyesek, a farok alatti úszó erőteljesen kikanyarított.
A Magyarországon élő pontyfélék közül az egyetlen faj, amely valódi ragadozó életmódot folytat. Testhossza elérheti a  70-80 cm is. Legnagyobb testsúlya 7-8 kilogramm.

Előfordulása: Elsősorban a nagyobb víztereket kedveli, a nagyobb hegyi patakoktól a folyók torkolatvidékéig képes megélni. Ezen kívül megtalálható a különböző csatornákban, tavakban is. A balin tartózkodási helye megegyezik a kishalak tartózkodási helyével, mindig követi a kishal rajokat. A nagyobb példányai magányos farkasként, kisebb egyedei csapatban tizedelik az apróhalakat..
Életmódja: Az ikrából kikelt ivadék az első napokban planktonokat fogyaszt, később áttér az alsórendű rákokra. Ezután a vízre pottyanó rovarok és kisebb halivadékok szerepelnek étrendjében. Csak később tér át a ragadozó életmódra. Elsősorban küszökre vadászik, de a kifejlett példányok ragadozó mivoltuk ellenére szívesen fogyasztják a vízbe eső rovarokat és lepkéket is. Tiszavirágzáskor ezt jól meglehet figyelni, amikor a nagy balincsapatok, a víz felett repülő kérészt kapkodják.
Szaporodása: Ívása április elején kezdődik, de május közepéig is eltarthat. Ikráit a fák vízbe nyúló bolyhos gyökérzetére rakja. 3-4 éves korában válik ivaréretté. Sóder- vagy homokpadokra, esetenként gyökerekre rakja 300-400 000  ikráját.
Tilalmi ideje: Március 1 – Április 30

2. Csuka: (Esox lucius)

Elnevezései: Vízi útonálló, Halfarkas, Krokodil pofájú, Vízi tigris
Jellemzői: Teste hosszúkás, oldala kissé lapított. Feje lapos, kacsacsőrre emlékeztető. Szája hatalmasra tátható és tele van fogakkal. Az alsó állkapcsa kissé túlér, a felsőn nagy kapófogak helyezkednek el. Ezek ha kitörnek, újra nőnek. Testét apró pikkelyek borítják. A vizek eltérő jellege, valamint a táplálék bősége jelentősen hat a test arányaira és színezetére. A farokrész rövid, és nagy farokúszóval végződik. A három páratlan úszó elhelyezkedése teszi lehetővé, hogy a csuka a táplálékát egyetlen gyors ugrással kaphassa el. Színe a környezethez alkalmazkodik. Alapszíne a zöld, ami a hátán a legsötétebb, oldalán zöldes-aranysárgás és márványozott. Hasa fehéres, úszói is tarkák.

Előfordulása: A csuka valamennyi álló- és folyóvizünkben őshonos. Különösen kedveli a csendes, nem túl mély, vízi növényzettel benőtt holtágakat, a hínáros, nádas tavakat, csatornákat. A nagyobb vizeken a parti sáv közelében, a nádasok szélén tartózkodik.
Életmódja: Rendkívül falánk ragadozó! Mindenre rávág, ami a vízben él és mozog. Megeszi a békát, az apróbb vízi-szárnyast, a pockot. Fő tápláléka mégis az apróhal, amelyből töménytelen mennyiséget képes elfogyasztani. Saját faját sem kíméli. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt horgot is megemészti. Kishalakra a környezetébe beolvadva, takarásból les. A kiszemelt áldozatra villámgyors lendülettel csap rá, és nem hibázik.
Szaporodása: Igen korán, többnyire már február végén, márciusban ívik. Ikráit a sekély, part menti növényzetre, fűszálakra rakja. Gyors növekedésű hal, egyéves korában eléri a 100 g-os súlyt, kedvező körülmények között 2 éves korában az 1 kg-ot. Súlya elérheti a 20 kg-t is!
Tilalmi ideje: Február 15.- Március 31-ig

3.Süllő:(Sander Lucioperca)

Elnevezései: fogas, fogas süllő, szellő, fehérhúsú csuka, Csukasügér
Jellemzői: Egyik legkedveltebb hazai ragadozó halunk a süllő. A sügérfélék legnagyobb képviselője vizeinkben. Feje hosszúkás, háta szürkészöld, oldala ezüstös színű. Szája csúcsbanyíló. A hátán kb. 10-12 sötét sáv látható. Hátúszói és farokúszója foltos. Színe élőhelyenként változhat, amit a víz jellege és aljzata befolyásol.

Előfordulása: Megtalálható szinte az összes folyó- és állóvízben. Szereti a zúgókat, áteresztőket, zsilipeket és duzzasztókat. Mederben nagyobb kő vagy tuskó mellett is szívesen tanyázik. Oxigénigényes hal.
Életmódja: Elsődlegesen a kishalakat fogyasztja de, szereti a rákféléket, bogarakat is. A másfél kilósnál nagyobb példányokat “fogasnak” nevezik. Ezt a nevet a szájában levő 4 darab kapófogairól kapta, melyek segítségével zsákmányol.
Szaporodás: Ívása márciusban kezdődik 10 fokos vízben. Az ívóhelyet a hím süllő választja. Az ikrák lerakása és kikelése alatt az őrködésről is gondoskodik.
Horgászati tilalmi ideje: március 1 – április 30-ig

4.Sügér:(Perca fluviatilis)

Elnevezései: dibbancs, dóber, dubár, dúber, fésűshal, kandró, körmöshal, parcs, rappihóhér, rétidurbincs,síngér, súdér, sürge, szolgabíró, möshal, csíkos huszár.
Jellemzői: Fejük nagy, a szájuk csúcsba nyíló. Mindkét állkapcson apró fogak, vannak. Hátúszójuk osztott. A két hátúszó közel van egymáshoz, de nem nőnek össze a hát közepén. Az első hátúszó jóval hosszabb, mint a második. A fark alatti úszó rövid, a szélük lekerekített.  Testüket érdes tapintású, apró pikkelyek borítják. Egy egyenes oldalvonaluk van.
Előfordulása: A sügérek elsősorban az apró halfajtákban gazdag álló és lassú folyású vizeket szeretik. Csatornák a legkedveltebb helyei közé tartozik. A vízinövények között elrejtőzve apró halakra, elsősorban kicsiny bodorkára és küszökre leselkednek, de gyakran elvegyülnek a kis vörösszárnyú keszegek közt is.
Életmódja: A sügér sokféle állatra vadászik. A fiatal egyedek elsősorban puhatestűekkel, apró ízeltlábúakkal táplálkoznak. Az idősebbek főként rovarok, szúnyog-, szitakötő-, kérészlárvákat fogyasztanak. Ha apró halak kerülnek a közelükbe, azokra is rátámadhatnak. Sajnos az ikrákat sem vetik meg.
Szaporodás: Az ívás az időjárási viszonyoktól függően márciusban-áprilisban zajlik.. A nőstény mintegy 300 000db ikrát rak le vízinövények, elsüllyedt ágak, kövek közé. Általában sekély helyekre, ahol a víz gyorsan felmelegszik. Az ivadék az ikrák megtermékenyítése után egy héttel már ki is kel.

5. Harcsa: (Silurus glanis)

Jellemzői: A legnagyobb ragadozó halunk. Teste csupasz, nyálkás, pikkely nem borítja. Feje nagy és a széles. Száján, a felső ajkon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszszálat találunk . Apró tűhegyes fogai vannak (gerebenfogazat) ami reszelőre emlékeztet, szemei kicsik. Színe a fenékhez alkalmazkodik, többnyire fekete vagy szürke, márványozott.

Előfordulása: Alámosott mederrészekben, vízbe dőlt fák, tuskók és tavak nádszegélye mellett. A nappalt nyugalmi állapotban tölti, főként éjjel táplálkozó, rendkívül falánk ragadozóhal. Nagyon jó szaglással rendelkezik.
Életmódja: Fő tápláléka a hal, de nem veti meg a rákokat, piócákat, békákat, puhatestűeket se. Nagyobb példányok a víz közelében élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolják. Egész éjjel keresi-kutatja táplálékát. Ahhoz, hogy 1 kilóval gyarapítsa súlyát, legalább 9-10 kilónyi táplálékot kell elfogyasztania. Rablásai rendszerint nem láthatóak, de sokszor vízörvényeket kelt forgásaival. Éjszaka a jellemző cuppogó hangot kelt rablásakor. Mindig a mély víz felől a sekély víz felé rabol. Halak közül inkább a kisebb példányokat ragadja meg hatalmas szája ellenére. Zavaros, áradó vízben is szívesen táplálkozik.
Szaporodás: Májustól júliusig ívik, ha a víz hőmérséklete tartósan elérte a 20 fokot. Az ívó helyen a hím készíti a fészket. Gyakran parti növényzet alá maga ásva gödröt, majd várja az ívásra hajlandó ikrást. Körülfonja a nőstény has tájékát és kipréseli belőle az ikrákat, amelyeket nyomban megtermékenyít. Az ikrák a növényzet vízbelógó gyökérzetére tapadnak. Ivadékgondozó faj, az ikrák lerakása után a hím a fészket és a kikelt ivadékot is őrzi még 5-6 napig. A nőstény 60.000 ikrát rak le, amelyből 2,5-3 nap múlva bújnak ki az ivadékok.

Mint már említettem, lehetne még jópár halat említeni, de én úgy gondolom, hogy kezdésnek elég ennyi. Ígérem,  idővel belefogom csempészni a többit is! Tudom kicsit száraz lett, de próbáltam minél tömörebben és egyszerűbben leírni, megismertetni e halfajokat. Mindenkinek ajánlom, hogy olvasson még utána, és ne elégedjen meg ennyivel. Már rengeteg jó szakkönyv létezik!
Amit szeretnék megemlíteni és nagyon fontosnak tartok az a halakkal való bánásmód. A pergetés nemcsak egy módszer, hanem valamilyen szinten egy életforma is! Ebbe az életformába nem tartozhatnak bele azok az emberek, akik gátlástalanul rabolják a vizeket! Persze vigyen haza mindenki halat, és fogyassza egészséggel. DE!! Ne legyünk telhetetlenek! Higgyétek el jó érzés visszaengedni a halat. Nekünk ez csak egy szórakozás, míg ő az életéért küzd! Sajnos egyre rosszabb a helyzet kicsiny országunkban, de ha még mi is raboljuk ész nélkül….Unokáink már csak képekről fogják ismerni a süllőt, pontyot,stb.
Persze most mindenki vethet rám követ és már hallom a „akkor miért fizetek olyan sokat az engedélyért?!”, vagy a „és te mennyi halat viszel haza, vagy csak papolsz!” szövegeket. Az engedélyekre sajnos én sem tudom a választ, a másikra meg, aki gondolja, szívesen válaszolok, vagy vitázok vele egy kellemeset (fórumon), és ha megismertek el tudják dönteni az igazságot! Sajnos ez egy olyan téma, amit nem lehet leírni egy-két mondatban, de hamarosan fogok rá időt szakítani és leírom a véleményemet bővebben.
A másik fontos dolog a környezetvédelem, ami szintén állandóan aktuális és egyre romlandóbb tendenciát mutat, annak ellenére, hogy egyre több horgász látja be ennek jelentőségét. Ez megint egy másik téma!
Következő cikkemben a pergető botokról szeretnék írni és jól kivesézni!

Addig is mindenkinek görbüljön!

Pocsai István – Pergető Horgász

További cikkeink

• Vasra verve
• Pergető Mánia IV. rész
• Pergető mánia III. rész
• Pergetőmánia II. rész
• Pergetőmánia VI. rész
• Ponty helyett Twisterrel fogott csukám
• A látszat csal.
• Kovmasters wobbler teszt videó
• Ecsédi pergetőverseny-Pályázat
• Az első csukám története-Pályázat