Ebben a részben igen kényes és sok vitát, kiváltó témákat szeretnék érinteni. Ez nem más, mint a halakkal való bánásmód, a rabsickodás és a környezetvédelem. Ez nem csak a pergetésnél fontos momentum, hanem bármilyen módszernél és úgy általában is. Én itt nem arról szeretnék beszélni elsősorban, hogy állszenteskedő módjára engedjünk vissza minden halat! Én is nagyon szeretem a halászlevet, sült halat, fokhagymás csukát, stb.! DE!
Először is szeretném szétválasztani az embereket! Vannak tisztességes és kezdő horgászok, akik nem biztos, hogy tudják, hogyan is érdemes tartani egy halat a vízparton, és hazafelé. A következő kategória az olyan „sporttársak”, akik fittyet hányva, drasztikusan és állatkínzó módjára bánnak a halakkal, és vannak a rabsicok, akik mindenre legyintenek, tiltott módszerekkel, törvénytelenül és gusztustalan módon rabolják vizeinket, de róluk majd később.
Csodálatos táj! Vajon ilyen lesz 20 év múlva is?
Kezdésnek az első kategóriának szeretnék egy pár sort írni. A kezdőknek szeretném leírni, hogy szerintem, mi a leghumánusabb megoldás. Itt szeretném leszögezni azt, ha hazavisszük, ha visszaengedjük, egy valamit soha ne felejtsünk el! Míg nekünk ez egy szórakozás, addig nekik ez egy harc az életükért! Kezdjük azzal, ha szeretnénk megtartani, hogy egy jó kis paprikás legyen belőlük. Attól, hogy hazavisszük, nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk vele. Én erre két megoldást szeretnék ajánlani. Első, ha aránylag hamar hazaérünk, célszerű egyszerűen tarkón vágni! Így a halnak sem kell szenvednie, és mi sem csesszük össze a kocsinkat. A másik, ha még tudjuk, hogy sokáig pecázunk, akkor egyszerűen tegyük bele egy sűrűszövésű pontyzsákba, vagy kantározzuk fel és lehetőleg mély, árnyékos helyen tegyük vízbe. Majd amikor megyünk haza, vágjuk tarkón, vagy tegyük egy nagy vödörbe és rakjunk rá bőven vizet. A tarkón vágást azért ajánlom inkább, mert így nem kell szegénynek szenvednie és lassú kínzó fulladásban megdöglenie. Nyáron, ha van nálam jégakku, a már fej bevert hal mellé dobok egy pár darabot és így biztos, még hosszabb úton se lesz semmi baja. Szerintem ezek a leghumánusabb megoldások. Ha vissza akarjuk engedni, célszerűbb minél hamarabb. Én sokszor kise veszem a vízből, csak egyszerűen kiakasztom a horgot (szakáll nélküli) és már mehet is. Vannak, akik használnak sebfertőtlenítőt. Én eddig nem használtam, de miután fillérekből elő lehet állítani, (hála egy fantasztikus cikknek) így idén kifogom próbálni. Ha le szeretnénk fényképezni, akkor kérjük meg horgásztársunkat, hogy segítsen. Lehetőleg guggolva, térdelve készítsük képeinket, így ha véletlenül kiesik kezünkből, nem ütődik akkorát. Esetleg lehet elé tenni még egy pontymatracot is. Ha esetleg mégis egyedül kell képeket csinálnunk, akkor célszerű olyan helyre fektetni, ami puha. Ha van pontymatracunk, az a legjobb, de megteszi a puha fű is. A lényeg, hogy lehetőleg mindig locsoljuk meg a helyet, arra vigyázzunk, hogy ne vergődjön, ne törje magát. A kisebb halakat akár kézből is lehet fényképezni. Fontos, hogy a képekkel minél hamarabb végezzünk, feleslegesen ne szadizzuk szegényeket. Van olyan, mikor csak később tudjuk lefényképezni a halat. Ilyenkor sűrűszövésű pontyzsákban tároljuk, árnyékos helyen. Fontos, feleslegesen ne húzgáljuk ki a vízből, hogy minden arra járónak mutogassuk. A lényeg, hogy ne zaklassuk, és ne törjük a halat! Nagyjából ennyi.
Óvatosan bánjunk kedvenceinkkel!
A következő kategória azok a bizonyos „sporttársak”. Kedves állatkínzók! Attól még, hogy hazaviszitek, nem azt jelenti, hogy mocskos szemét módjára bánhatok vele! Mire gondolok? Nézzünk egy példát. Az ősszel mentem ki sügerezni az egyik kedvenc helyemre, de már az egyik horgásztárs ott volt. Lementem mellé és gondoltam megkérdezem van-e valami. Ahogy mellé értem, láttam, ahogy körülötte, vagy tizenöt sügér meg két méreten aluli csuka ki van dobálva a betonozott partra. Mivel nehezen viselem el az ilyent, rögtön megkérdeztem, hogy miért nem teszi a sügéreket legalább egy vízzel teli vödörbe, és mit akar a két kis csukával. Láttam a meglepődést az arcán, de utána közölte, hogy csak a macskáinak visz egy kis halat. Hát én ezen kiakadtam és közöltem vele, hogy ez nem teljesen így működik. Ő, ezen teljesen felháborodott, és közölte, mivel erre úgyse járnak ellenőrök, azt csinál, amit akar. Ja és a halak amúgy se éreznek semmit! Na, ekkor lett elegem és két percet adtam neki, hogy eltakarodjon onnan, közben persze elővettem a telefonom és úgy csináltam, mintha telefonálnék. Sajnos nem tudtam a halőrök telefonszámát. Szerencsémre megijedt, visszadobta a két kis csukát, és elhúzta a csíkot. Persze ez nem mindig jön be, és volt már olyan is, akivel közelebbi kapcsolatba kerültem. Sajnos sok az ilyen idióta. Szerintük a hal nem érez semmit, de ez természetesen nem így van. Ezt már tudósok is kimutatták, sőt állítólag összetett érzéseik is vannak.
Mit lehet egy ilyen f….al tenni? Az első lehetőség, hogy odamegy az ember, és jól orrba veri. Ez szimpatikus, de elég komoly következményei lehetnek. Tapasztalatból mondom!
A második megoldás, elmegyek onnan, és magamban szitkozódok. Hát ezt is lehet, csak semmi értelme. A harmadik megoldás, telefon a halőröknek. Ez jó, de ők mire kiérnek, már lehet se híre, se hamva emberünknek. Hát ez eddig elég lehangoló! A harmadik kategória a rabsicok. Na, ők se istent, se törvényt nem ismerve undorító módon sarcolják vizeinket! Szinte megállíthatatlanul és pofátlanul már fényes nappal is. A szegény horgász meg csak nézz és inkább fülét-farkát behúzva odébb áll. Persze ezért nem lehet senkit hibáztatni és, ki is szeretne ilyenbe belekeveredni? Meg úgyis megússza egy kis ejnye-bejnyével! Hát itt kezdődnek a problémák!
De akkor, mit tegyünk?
Manapság a média nagyúr és ezt akár ki is lehetne használni. Mindenki, aki lát ilyet, fényképezze, vagy videózza le és küldje el. Írja le mi történt, hol és mi közétesszük! Ezekre az állatkínzókra és a haltolvajokra (rabsicok) alapították az ANTIRABSIC MOZGALMAT, amihez bárki, mindenféle kötöttségek nélkül csatlakozhat. Célunk nem más, mint összefogni a horgásztársadalmat, és együttes erővel ellehetetleníteni jövedelmező „munkájukat”, persze a törvény keretein belül. Lehet most még egy nagyon pici pontok, vagyunk, de idővel ez egy hatalmas tömeggé tudja magát kinőni és nem lesz olyan rész, ahol a rabsicoknak nyugtuk lesz! Ne hagyjuk, hogy büntetlenül rabolhassák vizeinket és csupán anyagi haszonszerzésből, tönkre tegyenek mindent ezek a mocskos tolvajok! Ha mi, horgászok nem fogunk össze, akkor kitől várjunk segítséget?
http://antirabsic.wordpress.com
Engem is megkért, jobban mondva felajánlotta az egyik alapító, hogy nincs-e kedvem segíteni munkájukat, amire én rögtön igent mondtam. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy a Tisza környékén élők segítségét kérjem. Nyilván nem tudok mindenhova eljutni, de ha létrehoznánk egy Tisza és környéki antirabsic hálózatot, akkor ott tudnánk lenni mindenhol. Nem csak a Tiszára gondolok itt, van rengeteg holtág, csatorna, Tisza-tó és egyebek. Ezért kérnék minden horgászt arra, ha tudnak, látnak valamit, akkor ne habozzanak. A Halmánia fórumán fogok is egy ilyen témát indítani kezdésnek és oda küldhet mindenki mindent, illetve fel tudjuk venni a kapcsolatot. Segítsetek és űzzük el ezeket a hitvány alakokat!
Amiről szeretnék említést tenni még, az a környezetvédelem, amit szintén sok horgász leejt magasról. Tisztelet a kivételnek! Kimentem pár napja a kedvenc csatornámra és megint fantasztikus kép fogadott. Szemét mindenütt! Nem értem azokat a „természetbarát” embereket, akik idehordják a szemetüket. Miért olyan nehéz összeszedni a saját mocskukat?
Én is viszek ki magammal innivalót, kaját stb., mégse dobálom széjjel! Ez nem pénz kérdése, csak józan, normális emberi gondolkodás.
Ezek a képek fogadtak!
Sajnos természetes vizeink nagy része ilyen, és ennél rosszabb. A körülzárt tavaknál már egy kicsit másabb a helyzet. Ott, ha nem szeded össze a szemeted és meglátják, egyszerűen kitiltanak és kész. Szerintem itt is ezt kéne tenni, hátha megtanulnák egyszerre és mindenkorra A VÍZPART NEM SZEMÉTLERAKÓ HELY! Kíváncsi lennék, vajon otthon is így csinálja és oda sz….ik a konyha közepére?! És akkor még nem beszéltem az egyéb olyan szemetekről, amit valószínűleg nem a horgász visz ki, de mégis ott köt ki. Például gumiabroncs, fáradt olaj, meg még kitudja mi minden. Ezeket az embereket komoly szankciókkal kéne illetni! És itt nem csak pénzbüntetésre gondolok. Én azt csinálnám, hogy egy évig az összes szemetét maga köré kéne gyűjtenie és szagolnia a saját mocskát, persze egy meleg és zárt helyen. Emelet pedig egy évig jövedelme felét környezetbarát dolgokra kéne fordítania! Szerintem ez elég visszatartó erő lenne! A megoldás az lenne, ha valahogy bele tudnánk verni az emberek fejébe ezeket a dolgokat és mindenki, óvná környezetét! Azt, hogy ezt hogyan lehetne, halvány fogalmam sincs, de egyvalamit tudok. Ha ez így megy tovább, akkor egyszer ezt a természet súlyosan meg fogja köszönni!
Én se vagyok egy pedáns ember, de vannak alapdolgok, amiket be kell tartani! Ha ezekre az apró dolgokra odafigyelünk, akkor hamar komoly változások lennének vizeink környékén és a következő generáció már ebbe a tudatba nőne fel. Nekik már egy természetes dolog lenne és ők is ezt adnák tovább.
Végezetül pedig a pergetés, kontra gereblyézésről említenék meg egy pár sort. Sokan élnek azzal a buta tudattal, hogy a pergetésnek köze van ehhez a gusztustalan műfajhoz. Ami esetleg egyezik az nem más, mint a folyamatos dobálás és kitekerés. Igaz én nemrég óta pergetek, de nekem még nem sikerült kívülről akasztanom halat. Persze ami késik, az nem múlik! Egy kérdés, ha keszegezés közben egy bevágásnál, vagy kitekerésnél kabátba akasztok egy keszeget, az is gereblyézésnek számít? Na? Nos, nyilván nem! Akkor miért kell megbélyegezni a pergető horgászokat ilyen butasággal! Sok olyan magánhely van, ahol tilos a pergetés. Ezt soha nem fogom megérteni. Arról nem beszélve, hogy a pergetők egyszerre csak egy bottal horgásznak és nem dobálnak szét mindenféle etetőanyagos zacskót. Persze ettől még tudnak szemetelni. Én azt mondom, mindenkinek ki kéne próbálni legalább egyszer és elmondani, megmagyarázni e műfaj lényegét. Hátha akkor más lenne a véleményük. Hál istennek azért javuló tendenciát mutatnak a tógazdák!
Zárásként pedig csak annyit kérnék minden jóhiszemű és természetbarát horgásztól, hogy vigyázzunk értékeinkre. Ne hagyjuk, hogy rabolják halainkat, szennyezzék vízpartjainkat. Ja és fogjunk minél több halat, hogy minél több élménnyel gazdagodjunk. Következő részben a horgászorsók világába szeretnék mindenkit elkalauzolni.
Addig is görbüljön mindenkinek!
Írta: Pocsai István – pergető horgász
Nagyon örülök hogy ezeket a dolgokat leírta István legalább kiderül hogy nemcsak nekem böki a csőrőm ez a sehova nemvaló viselkedés szomorú hogy akárhova megyek pergetni mindig ezekkel szembesülök(tisztelet a kivételnek)azért az megnyugtató hogy egyre több pergető horgász emeli fel a szavát ezek ellen.
Kedves Magas!
Ezek sajnos tények ahogy te is említed csak nem akarnak beszélni róla az emberek.
Az a baj hogy a képzeletbeli 1 órahosszából már eltelt 50 perc és ha nem teszünk valamit, akkor ez egy visszafordíthatatlan folyamat lesz!
Csak reménykedem benne,hogy ez a tendencia hamarosan megváltozik és mi horgászok összetudunk fogni ezért a célért, függetlenül attól hogy éppen milyen stilusban horgásszunk.