Még nem is olyan régen volt, hogy a középdöntőn izgultunk és most már az elődöntő kapujában állunk. Ahogy vége lett a középdöntőnek, szinte rögtön az elődöntőre kezdtünk készülni. Nem volt sok időnk, cirka egy hónap.
Az igazi dömping az utolsó héten kezdődőt meg igazán, ekkor már nagyon izgultunk, hogy hátha sikerül eljutnunk a döntőig. Rengeteget készültünk agyban, nagyon sok jó tanácsot kaptunk és persze próbáltunk pár új csalit is szerezni, hátha találunk valami igazán nyerőt. Elsősorban a körforgókat szerettük volna erőltetni, mivel ezek elégé jóknak tűntek. Nekem ez egy kicsit új dolog volt, mert nem szoktam körforgózni.
Azóta rájöttem, hogy rosszul tettem, hiszen ezek a leguniverzálisabb csalik. Ezen kívül még a gumikat próbáltam erőltetni és egy pár wobblert is szeretem volna kipróbálni. Az egyik volt versenyzővel elkezdtem neten keresztül dumálni és ő is adott egy-két jó tippet. Volt egy fontos mondata: „Hajrá szombaton, merjetek változtatni, ha nem eszik!!!!” Ezen rengeteget agyaltam és megfogadtam, hogy így fogok tenni. Miután nagyjából összeállt a „csoda-csali” készlet, már csak egy pár napot kell aludni és mehetünk is a versenyre. Mivel most szombaton versenyeztünk, így már pénteken lementünk, hogy kicsit edzünk.
Pénteken olyan féltíz fele leértünk, gyors köszönés és némi infó beszerzése után, már rohantunk is a vízre, hogy kipróbáljuk az új csalikat. Először a tó hátsó részét kezdtük el vallatni. Az első órában semmi, majd szóltam társamnak, hogy nézzünk meg egy fás, zegzugos részt, hátha oda vannak beállva. Úgy a harmadik dobásra meg is volt az első jelentkező. Fantasztikus érzés volt újra harcolni a krokodil pofájúakkal! Miután nem volt több jelentkező, így elkezdtünk szépen kifele csorogni a kikötő fele.
Edzésen fogott kisebb és
Nagyobb csukák
Igazándiból, míg kiértünk társamnak volt egy jelentkező csukája, de amúgy semmi. Az időjárás is érdekesen alakult. Hol eset, hol sütött a nap. A kikötő környék aztán megindult az élet és összességében fogtunk nyolc halat, ami eddigi legjobb teljesítményünk volt. Nagyon örültünk neki, amíg ki nem derült, hogy egy másik csapat, aki lent volt edzeni, össz-vissz 17 csukeszt fogott. Itt már éreztük, ha tovább akarunk jutni, akkor fel kell kötni a gatyát rendesen! Estére rendesen elfáradtunk és már vártuk, hogy elérjünk szállásadóinkhoz, akik mint mindig, most is finom étellel vártak minket. Kevés pletykálás és a vacsora elfogyasztása után, magunkra hagytak, hogy ismét tudjunk játszani a horgász-kütyüinkkel. Megfontoltan és bizakodva válogattuk a jobbnál-jobb műcsalikat és latolgattuk, vajon mennyi esélyünk van a tovább jutásra. Aránylag korán, olyan este tíz fele le is tudtunk feküdni, hogy másnapra teljesen fitten ébredjünk.
A mindig kedves és házias vendéglátóink
Másnap reggel korán, olyan hét fele ki is értünk a tóra és szépen bepakoltunk a csónakba. Megbeszéltük csapattársammal, hogy megpróbálunk lazán horgászni, hátha úgy jobban fog menni a halfogás. Ehhez képest én sík ideg voltam és már a kávé közben azon agyaltam, hogy hova álljunk, és mivel kezdjem a dobálást. Megbeszéltük Pisti komámmal, hogy a kikötő elején leszünk és ott is maradunk végig, mert onnan mindig lehet fogni. Miután megvolt az eligazítás, szinte mindenki rohant lefele a tóhoz hogy minél hamarabb elinduljon a számára tuti helyre. Látni kellet, volna azt a sok őrültet, ahogy rohantak a vízre (velünk együtt persze), mintha arany lenne benne! Mi egész hamar elfoglaltuk az állásunkat és vártuk a dudaszót. Már ekkor olyan adrenalin volt bennem, amit leírni nem is lehet! Végre leballagtak a versenybírák is és megszólalt a duda. Úgy szántottuk a vizet, mintha az életünk múlna rajta. Tőlünk jobbra nem messze voltak a legesélyesebb és egyben legerősebb páros, amit jó jelnek vettünk, hiszen valószínűleg akkor itt lehetnek a környéken a halak. Először mindketten körforgóval kezdtünk, hiszen ettől vártuk a legtöbbet. Kis idő elteltével már megvolt az első csuka, persze nem nekünk! Utána a második, harmadik, negyedik, de nekünk még semmi. Kezdtem ideges lenni, hiszen tőlünk nem messze fogták az összest. Mikor már éppen kezdet volna elkapni a „hiszti” társam odaszólt: Megvan az első!” Én kezem-lábam eldobva mentem meríteni. Ez az komám! Aprítsad őket! Szinte ordibálva kurjangattam. Szép 59 cm-es csukesz.
Ez újabb lendületet adott és még nagyobb koncentrációval dobálgattam. Durván, tízdobásonként váltottam csalijaimat, de valahogy nem akart jönni. A mellettünk lévő csapatok már 3-4 halnál jártak, de nekünk semmi! Majd társam ismét szól: Megvan a következő! Szintén merítettem és nagyon megörültem. Na, ez már nagyobb, a mérce 62 cm-t mutatott. Sajnos, ismét kezdet rajtam eluralkodni az előző versenyen érzet rossz gondolkodás, kapkodás és idegesség. Miért nem tudok halat fogni?! Mit csinálok rosszul?! Társam ezt észre vette, és javasolta menjünk ki egy kicsit. Ő elmegy wc-re, én meg szívjak el egy cigit és nyugodjak már meg! Hú! Oké megpróbálok! Tényleg jót tett és kicsit megnyugodva visszaszálltunk a csónakba. Miután újra lekötöttünk, úgy gondoltam visszatérek ahhoz, amihez értek is egy kicsit és elkezdtem gumizni. Először a gumihalakat próbáltam. Semmi! Akkor jöhetnek a twiszterek! Teljesen leengedtem fenékre és onnan próbáltam szép lassan néha-néha pöckölve, emelgetve vontatni a csalit. Úgy tizediket dobhattam, amikor erős koppintásra lettem figyelmes. Durr! Keményen bevágtam, és már éreztem is a hal rúgását. Megvan! Sikítottam fel. Jaj, ne!! Elment! Olyan félúton lehetett, amikor kipattant a szájából. Ó, hogy az a….! (a többit gondoljuk hozzá). Teljesen magamba roskadtam, de csapattársam nem hagyott és nyomatékolta bennem, hogy dobáljak oda vissza!
Mérlegelés után mehettek vissza éltető elemükbe!
Elkezdtem dobálni, de semmi. Tettem a következőt és csat! Újabb rávágás, de meg se akadt. Hát ez nem igaz! Kezdtem teljesen összetörni, és legszívesebben abba hagytam volna! Eltelt vagy tíz perc, amikor éreztem, hogy elnehezedik csalim. Csatt! Bevágtam és visszarúgott. Na végre! Megtört a jég! Hozd a merítőt komám! Gyorsan megszákoltuk. A hossza 64 cm-re rúgott. El se akartam hinni. Szinte örömkönnyeket hullajtottam. Kezdtem megnyugodni, de már meg jó lenne még fogni! Jöttek mérlegelni és Dávid Feri, aki az egyik főszervező megkérdezte, hogy mérlegelés után adnánk-e egy riportot is. Hát persze! A kamera mögött Ladányi Tamás volt, aki a pontyhorgászatban, azon belül is a bojlizásban tölt be nagy szerepet. Nem igazán értettem, hogy miért pont minket akarnak meginterjuholni, de hát legyen. Azt már, hogy mit kérdeztek és mit válaszoltam, nem tudnám megmondani! Csak annyit fűztem társamnak hozzá, hogy már mi is celebek leszünk. Miután ez is megvolt szűrtük tovább a vizet. Még kb. egy óra lehetett hátra, amikor újra koppintást éreztem, de ez se lett meg. Ezt már nem hiszem el! Dobtam újra és az ötödik dobásnál ismét, ránehezedést éreztem. Megint bevágtam, de most ült a horog rendesen! Megint megvan! Szépen küzdött a hal, de végül sikerült ezt is megszákolni. Ez már 66 cm-s volt. Már négy halunk van! A dudaszóig, sajnos nem volt több halunk, így négy hallal és 251 cm-el zártuk ezt a versenyt. Csak reménykedtünk benne, hogy elég lesz ez az eredmény egy jó helyezésre. Jött a szokásos ebéd és végül az eredményhirdetés. Nagyon izgultunk, hiszen eddig ez volt a legjobb eredményünk. Az utolsók és utolsó előttiek egy-két halat fogtak. A nyolcadik helyezettek hármat, a hetedikek négyet és jöttünk mi. Sajnos a négy hallal csak a hatodik helyre voltunk elegek és így egy helyezéssel, de lemaradtunk az áhított döntőről! Nagyon sajnáltam, de az utánunk lévő már hét halat fogott, amire elvileg lett volna esélyünk, de kevés. Ettől függetlenül nagyon örültünk az eredményünknek és büszkék voltunk magunkra!
Szerintem ahhoz képest, hogy ez volt az első versenyünk, nagyon jó eredményt értünk el. Igaz, nekem van egy kis keserű szájízem, hiszen, ha az a két koppintás és a lemaradt hal meg lett volna, akkor….. De ez már csak az én „hülyeségem”. Ettől függetlenül, úgy gondolom, hogy amatőr csapatként tisztességgel helyt álltunk és már tervezzük a következő versenyen való részvételt. Azt is megígérem, hogy a döntőre is el fogok menni és arról is, be fogok számolni!
Addig is görbüljön mindenkinek!
Ez volt a reggelink! Vigyáztak, hogy karcsúak maradjunk.
Írta: Pocsai István pergető horgász
Sziasztok!
Gratulálok a jó eredményhez!
Üdv.:
Janek
Szia bjanek!
Köszi szépen!Remélem azért jobban sikerül,de azért ennek is nagyon örülünk.
Lesz beszámoló a döntöről is hamarosan.
Üdv.: Pisti