Tisztelt olvasóim! Végre elérkeztünk a pergetés lelkéhez, a műcsalikhoz. Napjainkban rengeteg fajta műcsali létezik és azokon belül is megszámolhatatlan mennyiségű változat. Így hát nagyon könnyű eltévedni ezen hatalmas erdő rengetegében. Én abban szeretnék segíteni, hogy minél könnyebb legyen választásunk, akár műcsali, akár módszerek tekintetében.
A műcsalikat négy nagy csoportba sorolhatjuk, melyek a következők:
- Körforgók
- Támolygó kanalak
- Gumik (Softbaitek)
- Wobblerek
Bele is vágnék a közepébe és először a Softbaitekkel (lágy csalikkal), azaz a gumikkal kezdeném. A gumizás a pergetés egyik legfiatalabb ága és szerintem napjainkban az egyik legtöbb rétegű, és legfogósabb műcsalija. De mi is az a gumizás? A gumizás nem más, mint egy lágy plasztik csali és egy ólomba öntött horog ötvözése és annak különböző technikákkal való vezetése. Ez így elég egyszerűnek tűnhet, de azért nem így van. És miért érdemes gumizni? Mert nagyon fogós!
Én személy szerint sokat gumizok és igen jó eredményekkel. Rengeteg előnyük van, melyeket megpróbáltam csokorba szedni:
Nagyon könnyen lehet a fenék és annak közelében vezetni, ami főleg nappal nagyon jó előny Könnyen lehet a felszínen is vezetni, ami főleg a balin horgászatánál lehet nagy előny Használhatjuk állóvízen és folyóvízen egyaránt, tehát univerzális csali Rengeteg méret, szín, alak található meg, amivel szinte a végtelenségig variálni tudunk. Olcsóak! Pár ezer forintból már mindenki össze tud szedni egy kezdésnek elegendő készletet. Rossz tulajdonságként talán annyit lehet kiemelni, hogy nem javítható és a ragadozók fogai hamar tönkre tehetik, de mivel olcsóak így ez megbocsátható bűn.
Ez a harcsa is egy gumira csábult el.
Én személy szerint három csoportba különböztettem meg őket.
Az első csoport az alakjuk szerint:
- gumihalak
- twiszterek
- egyéb gumicsodák
A második csoport a méretük szerint:
- mini gumik (1,5cm-5 cm)
- normál gumik (5 cm-10 cm)
- nagy gumik (10 cm-től)
A harmadik csoport a színük szerint:
- természetes színűek
- mesterséges színűek
Ezek inkább abban segítenek, hogy halfajtákként tudjunk válogatni, nem pedig a módszerekben. Nos igen, módszerek. Egyre több fajta módszert találnak ki, hogy hogyan is kínáljuk fel, és milyen technikákkal vontassuk csalinkat. Ezeket fontosnak tartom, hiszen ez a gumizás lényege, ezért megpróbálom a lehető legrészletesebben bemutatni e technikákat is.
Na, de kanyarodjunk vissza a gumikhoz, mivel először ezeket kéne kiválasztanunk. Én úgy gondolom, hogy halfajokként különböző gumikat tudunk használni, ami nem azt jelenti, hogy más ragadozó nem veszi fel, sőt! Rengeteg ilyen van, de azért még is ellehet őket hellyel-közzel választani. Kezdésnek mindenféleképpen a normál méretű gumikat ajánlom, ami 5 és 10 cm között mozog. Innen majd már el tudjuk dönteni, hogy merre szeretnénk finomulni. Én személy szerint az „ultra light” pergetés híve lettem, amiről szeretnék is hamarosan egy cikksorozatot indítani!
Itt szeretném megemlíteni azt is, hogy sajnos vannak nagyon „gagyi” gumik, amiket próbáljunk meg elkerülni. Nem reklám céllal de megemlítenék néhány márkát, amikben megbízhatunk.
Ezek:
- Relax
- Mann’s
- Storm
- Lastia
- Yum
Ezek megbízható és jó márkák. Na, de nézzük meg, mi alapján válasszuk ki első „gumi csodáinkat”, ha bemegyünk egy boltba. Először nézzük a gumihalakat. A gumihalak általában valamely halra emlékezető testtel és valamilyen farok résszel, rendelkeznek. A farok rész lehet lapát, villás, elkeskenyedő, dupla,twiszter farkú, stb. Mivel ez adja majd meg a gumihal mozgását, már most eltévedhetünk. Hogy ne essünk ebbe a csapdába, ne foglalkozzunk csak a klasszikus lapát farkú gumihalakkal. Mivel a boltban nem tudjuk kipróbálni új szerzeményeinket, el kell tudnunk dönteni, hogy vajon jól fog-e mozogni, vagy sem. Ennek van egy egyszerű kipróbálása, amit képekkel szeretnék illusztrálni.
Így néz ki halunk alaphelyzetben.
Ahogy elfordítjuk halunkat, egyből görbülnie kell!
A farkának így kell görbülnie, ez a jó!
Mindkét oldalra!
Persze nem mindig az a jó, ha egy gumihal nagyon veret, de ezekre ott lesznek a villás farkú gumik, amik inkább lebegnek, mintse rezonálnának. Így már nagyjából el tudjuk dönteni, milyen is egy jó gumihal. Akkor nézzük milyen gumikat is kéne beszerezni. Méret szempontjából szerezzünk be 5-7-9 cm-eseket, így a méretekkel könnyen tudunk variálni. Színeket se kell túl bonyolítani kezdésnek. Legyen nálunk átlátszó, fehér, csontszínű, okkersárga, sötétzöld, neon zöld, piros, ezeknek kevert variációi és flitteres kivitelei. Ez így egy kicsit soknak tűnhet, de ne ijedjük meg, ha rákapunk az ízére, ennél sokkal több lesz. A twiszrereknél szintén azt vizsgáljuk, hogy milyen jól fognak mozogni. Ami itt lényeges lehet az a farok rész vastagsága és anyaga. Ha nem akarjuk bonyolítani, akkor vegyünk Relax twisztereket, azok biztos, hogy jól mozognak. Nos ha hirtelen kicsit számolunk, akkor 3 fajta méret, 6 fajta szín+4 fajta színötvözet+ mindegyikből veszünk legalább kettőt, az kb. 60 darab gumihal és 60 twiszter. Ez bőven elég ahhoz, hogy az első évben kényelmesen tudjunk gumizni. Persze ez nem szentírás, én például két darab gumival, kezdtem el, de egy hónap múlva már rengeteget vettem, aminek persze nagy részét ki is dobhattam a rutintalanságom miatt.
A következő lépés az a jigfej, ami nem más, mint egyes horog, aminek a szárára ólmot öntenek. Tévedés ne essék, nem gereblyézni fogunk, vagy ahogy felénk mondják „kaparni”, mert ahhoz hármas horog kell! Nos, ezek a fejek megint lehetnek, különböző nagyságúak és alakúak. Ami fontos, hogy mindig harmonizáljon a gumival, és azt ne butítsa el. Mire gondolok? A horog maximum a gumi két-harmadáig érjen. Ha ennél tovább nyúlik, akkor egyszerűen nem fogja engedni, hogy a gumi szabadon mozogjon és önállóan életre keljen. Maga a jigfej súlya mindig az adott víztől és annak milyenségétől függ. Itt arra gondolok, hogy míg egy tavon elég lehet egy ötgrammos súly, addig a Tiszán el kellhet a tíz, vagy akár, egy tizenöt grammos is ugyanabba a gumiba. A lényeg az, hogy ne súlyozzuk túl, mert akkor ismételten le fogjuk butítani a guminkat és nem lassan és természetesen fog süllyedni, mozogni, hanem mint egy nyeletlen fejsze, csak bele esik a vízbe és kész.
Ezt sajnos nehéz eltalálni az elején, de ha ráérzünk utána már könnyen fog menni. Amiről még nem beszéltünk az a fej formája. Ez szintén lehet sokfajta, gömb, háromszög, vasaló, stb., Ami nekünk az elején kell az a gömb és a vasaló fejű. A gömb a legáltalánosabb és legkönnyebben beszerezhető a vasaló fejű pedig egy érdekes tartást tud adni a guminknak, de ez is csak a gumihalaknál fontos. Azt hogy mekkorákat vegyünk azt mindenkinek magának, kell felmérnie, hiszen mindenki más és más fajta vízen horgászik. Ettől függetlenül megpróbálok némi támpontot adni, de ezt senki ne vegye szentírásnak, sőt! A legjobb az, ha mi magunk jövünk rá és kísérletezzük ki. A tavaknál, ami állóvíz, általában elegendő a 3-5 maximum 10 grammos fej. Itt inkább az lehet a döntő, hogy milyen messzire, vagy milyen mélyen kell húznunk gumikat. A lassan áramló vizeknél, mint a csatornák, általában ugyanígy elegendő lehet, esetleg ha gyorsabb folyású részeken is pecázunk, akkor szerezzünk be 15 grammosat is. A folyóknál, ahol folyás is van meg mélység is, már indokolt lehet a húsz vagy akár a fölötti súly is. Ami még fontos az a horog elhelyezkedése a gumiban. Ezt szintén képekkel szeretném bemutatni.
Íme a jigfej és a gumihal. Érdemes egymás mellé tenni, hogy lássuk, hol kell kijönnie a horognak.
Így kezdjük el a beszúrást, (fejjel lefelé) általában ezek a helyek meg vannak jelölve.
Itt a megjelölt rész. Óvatosan szúrjuk, lehetőleg nehogy „szétmócsingóljuk” guminkat. Én a jigfejek horgainak le szoktam nyomni a szakállát, mert így könnyebben vissza lehet húzni a gumit és a halakat is, védjük vele, főleg ha torokra veszi.
És a kész gumi. Az se baj, ha csak a feléig éri, nem fog lemaradni ettől halunk. Sokan szokták patkolni hármas horoggal, ha kicsi a jigfej. Szerintem teljesen felesleges, mert ha eszik, úgyis benyeli, ha meg nem, akkor úgyis érdemesebb kisebb gumit használni, amit már úgyse kell patkolni.
Nos, miután megvettük első gumiinkat és tökéletesen fel is tudjuk fűzni, jöhet a gyakorlati rész, azaz a különböző technikák, amiket egy jó „gumisnak” tudnia kell, de ezt már a következő részben szeretnék ismertetni. Addig is bátran menjünk ki és húzgáljuk, pöcögtessük gumiinkat, de a felszínen, hogy lássuk valójában mit is, produkál. Ha nem látjuk, nem fogjuk tudni elképzelni, hogyan fog mozogni a víz alatt. Ez szerintem nagyon fontos, mivel így fogjuk tudni jól kezelni guminkat és még ilyenkor is rengeteg kérdés, merülhet fel bennünk. Vajon mozog a gumink, és ha igen jó helyen húzzuk, és ha igen vajon követi-e valami ragadozó, és ha igen…. És lehetne még ezt fokozni.
Nos, míg ezeken morfondírozunk, addig fogunk tudni fejlődni és egyre jobban fog menni. Persze ez nemcsak a gumizásnál van így! A következő írásomig jó pöcögtetést és görbüljön a bot.
Néha nagyon nehéz eligazodni a színes gumik között, sokszor gondolkodik az ember, hogy mit tegyen fel. Van egy fehér twisterem ami eléggé viharvert,ha nincs kapás mindig visszatérek rá:))) Általában hozza a halat! Kiérti ezt…
Celeb lett a kezem. Köszi tesó. Mai egyenleg 8-1
)))
Én még hozzáteszem hogy nekem nagyon bevált az a gumis módszer is amikor ólom nélküli horgot húzunk a gumiba és eléje krögzitjük a sújt és mártogatva tapogatva húzzuk