Hogy eredményesen pergess, meg kell ismerned a felszerelés összeállításának, a csalik kiválasztásának és felkínálásának elveit.
Nagy hal pergetéssel
A közelmúltig az volt az általános vélemény, hogy csak eleven csalihallal lehet nagy csukát fogni. A twisterek és gumihalak megjelenése kapaitális példányokat is eredményezett, megdöntve ezzel egy újabb mítoszt.
Sok horgásznak fogalma sincs arról, milyen eredményes módszer lehet a pergetés a csukák horgászatára. Talán néhány régóta elterjedt előítélet az oka. A természetes csalik hívei azt állitják, hogy pergetéssel csak kisebb csukákat lehet fogni.
Az így horogra kerített csukák átlagos súlya valóban kisebb, mint a természetes csalival fogottaké, de a nagy példányok sem ritkák. A pergetés viszont aktivitásra kényszeríti a horgászt – neki kell megtalálnia a csukát, és nem fordítva. Éppen ezért fognak a pergető horgászok sokkal több halat. Az sem igaz, hogy a pergetés csak ősszel eredményes – ezzel a módszerrel mindig számíthatsz zsákmányra.
A botok és orsók kiválasztása
A tapasztalatlan horgászok azt hiszik, hogy a jó pergetóbot rövid, legfeljebb 1,5 m. Valóban, ezek a rövid botok nagyon jól beválnak, ha csónakból, vagy sűrű bokrok között folyó kis patakban horgászunk. De ahol a partszegély növényzete megnehezíti a víz megközelítését, vagy ahol hosszú és pontos dobásokra van szükség, az kis bot nem válik be. Indulásnak válassz egy legalább 2,7 m hosszú botot. Ezzel nem kell közvetlenül a víz partjára állnod, távolról is pontosan vezetheted a csalit. Ha gyakran horgászol csónakból, megfelelőbb az 1,8-2,1 m hosszú bot. Sok évvel ezelőtt a horgászboltok még többnyire üvegszálas botokat kínáltak. Ma már szinte teljesen kiszorították őket szénszálas botok. A bot kiválasztásakor ügyelj a dobósúlyra és a bot akciójára.
A közepes méretű csalival való csukázáshoz a csúcs (spicc-, A-) akciójú és 10-30 g dobósúlyú botok a legmegfelelőbbek. De nem minden modell alkalmas pergetésre. Ezért vásárlás előtt érdemes tanácsot kérni egy tapasztalt pergető horgásztól – egészen biztosan megmondja, melyik modell éri meg a befektetést. Nagyon jól lehet pergetni multiplikátoros (vagyis forgó dobú) orsóval.
A pergetés nem korlátozódik kizárólag a körforgó villantókkal való horgászatra. Ugyanilyen eredményesek a támolygó villantók a twisterek és a gumihalak.
Igaz ugyan, hogy ezekkel nem lehet olyan messzire dobni, mint peremfutó társaikkal, ám maga a dobás, a csali kívánt területre juttatása sokkal könnyebb. Ezenkívül a közhiedelemmel ellentétben a multiorsók használata is könnyű – egy közepesen tapasztalt horgász fél óra alatt megtanulja, hogyan kell bánni velük.Ha jobbkezes vagy (és a hal fárasztása közben jobb kezedben tartod a botot), olyan multiorsót vásárolj, amelyiknek a hajtókarja bal oldalon van. Ne higyj azoknak, akik azt állítják, hogy ennek nincs jelentősége. A bal oldalra szerelt hajtókar megkönnyíti a horgászást, és ugyanakkor nem veszi igénybe a dobásokhoz szükséges jobb kezedet. A jobbkezes horgászok pontosabban tudnak dobni jobb kézzel – nehéz lenne viszont ugyanazzal a kezeddel fogni a botot és felcsévélni a zsinort.
Egy jókora készlet műcsalikból. Fent egy sor kombinált villantó (buzzer), középen támolygó villantók, legalul a kerek fatörzsön pedig különféle körforgók.
A zsinór kiválasztása
Pergetéshez az 5-8 kg szakítószilárdságú zsinórok használatosak. Az acél előkéknek kb. 30 cm hosszúaknak kell lenniük. Ne használj 15 cm-es előkét, egy 7 kilós csuka egyetlen kaffantással lenyeli a műcsatival együtt. A jó előke nem deformálódhat tartósan. Viszont lágynak kell lennie, hogy ne akadályozza a csali munkáját. A horgászboltok többsége árul készre szerelt előkéket, de ezek gyakran gyenge minőségűek. Jobb tehát, ha vásárolsz egy 5 m-es acélhuzalt, és magad készíted el az előkéket. Az előke egyik végére köss egy forgót, a másikra egy forgókapcsot. A csomókat pillanatragasztóval is megerősítheted.
Speciális kiegészítők
A körforgó villantós horgásztnál nagy gondot okoz a zsinór csavarodása. A jó forgókapocs ezt nagy mértékben megakadályozza.
Jó módszer a zsinór csavarodásának megelőzésére az is, ha a villantó tengelyét egy kicsit meghajlítod. A támolygó villantók némelyik modellje saját tengelye körül is forog, és ugyanolyan hatásosan megcsavarja a zsinórt, mint a körforgók. Jó megoldás erre a problémára (és ez a körforgókra is vonatkozik), ha egy ólmot szerelünk az előke fölé, és ezzel még külön is lesúlyozzuk a csalit. Egy, a műcsali elé helyezendő excenter ólommal azonban valóban minimálisra csökkenthetjük a csavarodást.
A buzzerek
A buzzerek a műcsalik viszonylag új fajtái. Határozottan különböznek a korábbi műcsaliktól, mert egyáltalán nem hasonlítanak az igazi halakra. Mégis nagyon eredményesek – a csukák messziről megérzik a vibrációt, amelyet ezek a csalik keltenek a vízben bedobás után és vezetés közben.
A pergető csukázás nyáron nagyon eredményes. Ha a víz átlátszó, tompább színű villantókat kell használni. A rikító színek nagyon jók a zavaros, vízben. A műcsalik élénk akciója mindig felkelti az éhes csukák figyelmét.
Ha mély vízben horgászunk, egy megfelelő kis álommal kiegészíthetjük a csali súlyozását, hogy biztosan elérje az aljzat feletti régiót. Ezt az ólmot közvetlenül az előke elé szereljük. Ez csökkenti a zsinór csavarodását, és elősegíti, hogy a csali közvetlenül a fenék fölött dolgozzon.
A merítőszák minden csukázó felszerelésének lényeges része. Fontos, hogy elég nagy legyen, nagylyukú hálóval. Ha a háló szemei elég nagyok, a hármashorog nem akad bele. A legjobbak a puha, csomó nélküli, 12-25 mm szemátmérőjű hálóból készült kiemelő szákok. Ne feledkezz meg a hátizsákról sem, amelybe ételedet-italodat tehetet, és télen öltözz melegen.
Munkára fel!
Ugyelj arra, hogy ne horgásszrutinból próbáld meghatározni, hol lehetnek a csukák, és célozz pontosan oda. A csali kiválasztását nagyrészt az évszak és’ az adott horgászvízen uralkodó körülmények határozzák meg. Sok esetben a tapasztalatból merítheted a legtöbbet. Figyelembe kell venni, mennyire átlátszó a víz, hol vannak akadók, milyen a növényzet a vízben, és milyen mélységben táplálkozhatnak a halak. A körforgó villantók elsősorban a vibráció révén hatnak a halakra, a támolygó villantók és a wobblerek pedig oldalirányban billegve elsősorban a látást veszik célba. Ha nincs kapásod, cserélgetni kell a csalikat egészen addig, amíg meg nem találod a csali fajtájának, méretének és színének az adott napon optimális kombinációját. A csukázás általános szabálya szerint a csalit nagyon lassan kell vezetni. Törekedj arra, hogy csalid télen a fenék közelében, nyáron vízközépen mozogjon.
Nehéz helyek
Jó, ha sikerül olyan helyet találnod, ahol előtted még senki sem horgászott. Gyakran éppen itt akadnak horogra igazán szép példányok. Körforgóval és egyes horoggal a vízben lévő fatörzsek és a vízirózsa-telepek közelében is horgászhatsz. Ha valahol nagy halra számítasz, vizsgáld át az adott területet. Néha előfordul, hogy a csukák lusták, de irritálja őket a vízbe csapódó csali ismétlődő csobbanása, és a sokadik dobásra végre kapnak. Eló’bb gondolkozz, azután cselekedj. Gyakrabban pergess, ne csak ha minden más módszer csődöt mond.
