A téli hideg nem jelent akadályt a vérbeli horgász számára. Míg mások fázósan igyekeznek haza, addig a horgász munka után vagy helyett gondosan előkészíti a szerelését, beöltözik, és irány valamelyik jég borította horgászvíz.
Külön műfaj a lékhorgászat, legalábbis egy kis állóképesség, hidegtűrés kell hozzá. A lékhorgász képes órákon át a jégen zsibbasztani a bokáját, dermeszteni az ujjait, és e tevékenysége közben az univerzumból egy pont érdekli. Ott elöl, két-három méterre egy folt a jégen, amiből kiáll az a piros kis bóbita. A lék sötét vizéből az úszó kikandikáló antennája. Alámerülésével az jelzi, ha a csalira kap a hal. Ez a horgász adrenalinforrása, a szervezete erre van stimulálva. Ha az úszó hirtelen elmerül, forróság önti el a horgász testét, felmelegszik kéz és láb, még egy nyolcvanéves, ledermedt spori is megvilágosodik arra az időre, míg kiveszi a jég alól a halat.
Hosszú kihagyás után a 2006-os év folyamán kezdtem el újra a horgászattal foglalkozni. Mivel gyerekkoromban is a finom szerelékes horgászatot kedveltem igazán, ezért elsőként két feeder, majd az idei évben egy match botot szereztem be. Ezeknek a használatát kisebb – nagyobb bukkanókkal el is sajátítottam. És ami a legfontosabb a feleségemet és a fiamat is sikerült megfertőzni a horgászszenvedélyemmel, mindez odáig vezetett, hogy az idei évtől ők is engedéllyel rendelkező horgászokká váltak.
Na nem véres komoly visszavágóról volt szó, de az előző bejegyzésben megígértem, hogy akik kitoltak velem, azok visszavágót kapnak. Természetesen megint a csukákról lesz szó. Egy nagyon komoly felszereléssel vágtam neki a napnak, Csabi barátommal. Csak semmi amatörizmus, lássuk a felszerelésemet, hiszen ezt mindenképpen meg kell írnom, hogy hiteles legyek!
Elég rosszul indult a szabadság, mert a hét elején pár napig nem voltam valami jó passzban. De hát ha már szabadságra küldtek, akkor elmegyek horgászni is, hiszen az erre szánt idő mindig aranyat ér. Mindig csak rohan az ember. A gyors pakolást követően irány az autó. Öreg Škoda szívatóval indul, illetve az ac-t mindig fel kell pumpálni, hogy ne kerregjen annyit. Most sem hagyott cserben, nem egy világ márka, de nekem tökéletesen megfelel, mindig elvisz pecázni:))) Menetközben Csabihoz vezetett az első utam, hogy feltankoljak kishalakkal, amiket még a múltkor sikerült szerezni egy helyei halgazdaságból. Siralmas kép fogadott, eléggé rossz állapotban voltak, a fene vigye el őket, egyre nehezebben lehet őket eltartani. 
