A szárazföldi (kontinentális) vizek jellemzése
(Dévai és mtsai. 1993, 1998 nyomán)

Állóvíz: a szárazföld mélyedéseiben elhelyezkedő felszíni víz, amelynek egész tömege nem mozog határozott irányban (azaz a gravitáció hatására a magasabb helyről az alacsonyabb felé), és amelynek medre egész léte folyamán töltődik

Mélytavak: Nagy vízfelületű és vízmélységű tavak, ahol a vízmélység lehetővé teszi a hőmérsékleti rétegződést. (Magyarországról hiányoznak.)

Sekélytavak: Nagy vízfelületű, de csekély mélységű (12-16 m-nél nem mélyebb, de átlagosan csak 3-6 m mély) állóvizek, ahol a meder túlnyomó része a litoriprofundális (partalji) vagy a litorális (parti) zónához tartozik, a profundális (mélységi) régió pedig vagy nem különíthető el egyértelműen, vagy csupán a egy kis hányadát teszi ki a medernek.

Litoriprofundális típusú sekélytavak: A meder túlnyomó része a litoriprofundális (partalji) zónához tartozik (pl. a Balaton).

Litorális típusú sekélytavak: A meder túlnyomó része a litorális (parti) zónához tartozik (pl. a Velencei-tó).

Sekélytó típusú tározók: Pl. a Kiskörei-tározó

Kopolyák: kis (általában csak néhány hektár) vízfelületű, de ehhez viszonyítva nagy (3-10 m) mélységű, hirtelen mélyülő víztestek, ahol a meder legmélyebb (de általában kis) része a partalji (litoriprofundális) vagy mélységi (euprofundális) zónához tartozik.

Kopolya típusú természetes állóvizek: Pl. a budapesti Feneketlen-tó.

Kopolya típusú holtmedrek: Pl. a Duna és Tisza nagyobb holtmedrei.

Kopolya típusú tározók: Pl. a Lázbérci-tározó.

Kopolya típusú egyéb mesterséges állóvizek Pl. kavicsbányatavak.

Kistavak (tócsák): Közepes vagy kis vízfelületű (legfeljebb néhány négyzetkilométeres), sekély állóvizek, amelyek medrének egésze a litorális (parti) zónába tartozik, és területüknek több mint 1/3-át nyílt víztükör vagy hinaras teszi ki. Vízforgalmuk labilis, esetenként ki is száradhatnak.

Kistó típusú természetes állóvizek: Pl. az izsáki Kolon-tó, a nyíregyházi Sóstó.

Kistó típusú holtmedrek: Pl. kisebb folyóink (Túr, Hernád) holtmedrei.

Kistó típusú tározók: Pl. a hortobágyi Borsósi-tározó.

Kistó típusú halastavak: Pl. a hortobágyi, biharugrai, szarvasi halastavak.

Kistó típusú egyéb mesterséges állóvizek: Pl. nagyobb vályogvetőgödrök

Fertők: Nagy vagy közepes vízfelületű, sekély (átlagosan 1-2 m mély), területüknek több mint 1/3-án lápi vagy mocsári növényzettel borított, de emellett kisebb-nagyobb hinaras és nyíltvizes foltokkal is tarkított, mozaikos állóvizek. Általában állandó vízborításúak, de esetenként ki is száradhatnak. Többnyire sekélytavak feltöltődésével keletkeznek.

Fertő típusú természetes állóvizek: Pl. a Kis-Balaton, a Dinnyési-Fertő.

Lápok és láperdők: Hazai viszonyaink között általában kis kiterjedésű, többnyire állandó vízborítású, rendszerint kopolyák feltöltődésével keletkező sekély (1,5-5 m mély) vízterek, ahol nyíltvíz általában csak a szegélyzónában ill. belül, apró foltokban (lápszemek) fordul elő. Felületüknek több mint 2/3-át moha és sás dominanciájú lápi növényzet borítja, amely tárolja a magába szívott vizet. Medrüket rendszerint tőzeg tölti ki. Csoportosításuk a jellemző növényegyüttesek alapján történik.

Ingóláp (úszóláp): Vízen úszó, elhalt növényi törmelék és az ezen megtelepült lápi növényzet által alkotott úszó lápképződmény.

Tőzegmohás átmeneti láp: Növényállományának fő tömegét lombos- és tőzegmohák, ill. sásfajok mozaikos komplexei alkotják. Általában állandó vízborítású (Pl. a bátorligeti láp).

Tőzegmohaláp (dagadóláp): Uralkodó fajai a tőzegmohák, amelyek növekedése és vízháztartása miatt a láp kiemelkedik környezetéből. Általában állandó vízborítású (Pl. a keleméri Mohosok).

Láperdők: Szerves feltöltődésű, lefolyástalan területeken kialakult, az év nagy részében vízzel borított területek. A fák gyökérfője magasabb vízborításnál is kiemelkedik a vízből, ezért körülöttük cserjék és lágyszárú növényzet is kialakulhat. A fák közötti, tartósan pangóvizes foltokon hínár- és mocsári növényzet telepedhet meg. A láperdők az uralkodó fafaj alapján lehetnek fűz-, nyír- vagy égerlápok.

Mocsarak: Változó kiterjedésű, sekély (általában 0,5-3 m mély), egész területükön litorális (parti) jellegű, labilis vízforgalmú, időnként kiszáradó vagy rendszeresen átöblítődő vízterek, amelyek általában kistavak feltöltődésével keletkeznek. Felületüknek több mint 2/3-át nád. gyékény, káka dominanciájú mocsári növényzet borítja, kisebb-nagyobb nyíltvizes, hinaras foltokkal tarkítva. Itt is jelentős lehet a szerves növényi törmelék felhalmozódása, de az eltérő növényzet és vízháztartás miatt a lápoktól eltérően itt csak ritkán alakulhat ki típusos tőzeg.

Mocsár típusú természetes állóvizek: Pl. Kunkápolnási-mocsár.

Mocsár típusú mesterséges állóvizek: Pl. rizsföldek.

Tömpölyök: Kis területű, egymással gyakran összeköttetésben levő mélyedések, melyek csak szélsőségesen száraz években száradnak ki. Medrük többnyire csak 0,5-1 m mély, felszínüket nyíltvizes foltok, mocsári és hínárnövényzet évről-évre változó mozaikja borítja.

Tömpöly típusú természetes kisvizek: Pl. a Nyírség buckaközi mélyedéseinek állandóbb jellegű kisvizei.

Tömpöly típusú mesterséges kisvizek: Pl. nagyobb anyaggödrök.

Pocsolyák: Kis kiterjedésű, igen sekély vizű (általában 0,5 m-nél nem mélyebb), időszakos kisvízgyülemlések, amelyekben időszakos jellegük miatt sem igazi tócsavegetáció, sem mocsári növényzet nem alakul ki. Csoportosításuk a bennük levő víz eredete alapján történik.

Hullámtéri pocsolyák: Folyók mentén található kisvizek.

Locsolásövi pocsolyák: Tavak (pl. a Balaton) mentén található kisvizek.

Csapadékvizes pocsolyák: Hóolvadás vagy nagyobb esők után keletkező kisvizek.

Talajvizes pocsolyák: Talajvízfeltörések nyomán keletkező kisvizek.

Dagonyák (dágványok): Kis kiterjedésű, rendkívül sekély vizű (0,1-0,3 m mély), rendszeresen ugyanazon a helyen újrakeletkező időszakos kisvizek, általában mocsári növényzet vagy gyökerező hínárnövényzet nélkül, fenekén vastag (0,2-0,5 m) iszapréteggel.

Tocsogók (libbányok): Apró, alkalmi vízgyülemlések, amelyek főleg sűrű növényzet vagy növényi törmelék között, rétek, legelők, erdők talajmélyedéseiben, süppedékeiben, mohapárnákban találhatók.

Telmák: Rendkívül csekély, legfeljebb néhány liter vízmennyiségű alkalmi vízgyülemlések. Felosztásuk a vizet tartalmazó közeg szerint történik.

Fitotelma: Növények szárölelő leveleinek öblében összegyűlt víz.

Dendrotelma: Faodvakban, ágelágazásoknál összegyűlt víz.

Malakotelma: Kagylók, csigák héjában összegyűlt víz.

Litotelma: Kövek felületi mélyedéseiben, hézagaiban összegyűlt víz.

Technotelma: Mesterséges anyagokban (pl. konzervdobozban) összegyűlt víz.

Vízfolyások: Olyan vizek, amelyeknek víztömege a mederben a legkisebb ellenállás irányába (azaz a gravitációs erő hatására a magasabb helyről az alacsonyabb felé) halad.

Folyamok: Hatalmas (>500 ezer km2) vízgyűjtőterületű, igen nagy (>2500 m3/s) átlagos vízhozamú, közepes vagy kis esésű, széles és mély medrű vízfolyások, amelyek egy-egy vízrendszer utolsó tagjaként a tengerekbe ill. óceánokba ömlenek. Hosszúságuk nagyobb mint 2500 km (pl. a Duna).

Folyók: Nagy (több száz négyzetkilométeres) vízgyűjtőterületű, nagy vízhozamú, nagy, közepes vagy kis esésű, közepes mederméretű vízfolyások, amelyek a nagyobb folyamok vagy folyók vízgyűjtőterületének egy-egy részéről szedik össze a vizeket, de torkollhatnak közvetlenül a tengerekbe ill. óceánokba is.

Nagyfolyók: Vízgyűjtőterületük 50.000-500.000 km2, átlagos vízhozamuk 500-2500 m3/s, hosszúságuk 600-2500 km (pl. a Tisza).

Közepesfolyók: Vízgyűjtőterületük 5000-50.000 km2, átlagos vízhozamuk 60-500 m3/s, hosszúságuk 250-600 km (pl. a Bodrog, Körös, Rába).

Kisfolyók: Vízgyűjtőterületük 500-5000 km2, átlagos vízhozamuk 5-60 m3/s, hosszúságuk 50-250 km (pl. a Kerka, Zagyva, Berettyó).

Közepesfolyó típusú mesterséges vízfolyások: Pl. a Keleti-főcsatorna.

Kisfolyó típusú mesterséges vízfolyások: Pl. a Nádor-csatorna.

Patakok: Vízgyűjtőterületük kisebb mint 500 km2, átlagos vízhozamuk kisebb mint 5 m3/s, hosszúságuk kisebb mint 50 km. Általában nagy vagy közepes esésű, völgyekben futó, túlnyomórészt gyors folyású, helyenként sellős-zuhatagos, általában köves-kavicsos medrű, ritkás növényzetű, rendszerint hegyvidéki kisvízfolyások (pl. a Szalajka-patak).

Csermelyek: Közepes és kis vízhozamú, közepes esésű, csendes folyású, kavicsos-homokos-iszapos medrű, rendszerint gazdag szegélynövényzetű, főleg dombvidékekre jellemző kisvízfolyások (pl. Rigóc-patak, Váli-víz, Császár-víz).

Erek: Nyílt, lapályos alföldi területek sekély, szétterült, csaknem pangó vizű, szélsőséges vízjárású, homokos-iszapos fenekű, pocsolyás, dús vegetációval benőtt kisvízfolyásai (pl. Ölyvös-ér, Kálló).

Mesterséges kisvízfolyások: Pl. kisebb csatornák, árkok.

Források: A felszín alatti vizek feltörései, amelyek átmenetet képeznek a felszín alatti és a felszíni vizek között.

Reokrén (zuhogó) források: Meredek sziklafalból fakadnak. Rendszerint bővizűek, altalajuk köves, növényzetben általában szegények. Leggyakrabban mészkőhegységekben fordulnak elő (pl. a szilvásváradi v. felsőtárkányi Sziklaforrás).

Limnokrén (feltörő) források: Olyan medenceszerű források, amelyek alulról vagy oldalról telnek meg vízzel. Általában közepes vízhozamúak, változó vízforgalmúak. Medrük homokos-iszapos, gyakran törmelék-felhalmozódással vagy növényzettel. Hegyvidékekre jellemzőek, elsősorban vulkanikus alapkőzetű hegységekben gyakoriak (pl. a Zempléni-hegység forrásainak zöme a forrásfoglalások előtt).

Helokrén források: Nem meghatározott helyen lépnek ki, hanem nagyobb, többé-kevésbé vastag talajrétegen szivárognak át, ezért a forrás területe elmocsarasodik vagy elláposodik. Általában csekély vízhozamúak. A forráslápokat állandó, a mocsárforrásokat változó vízforgalom jellemzi. Medrük rendszerint dús növényzetű, szervestörmelék-felhalmozódásban gazdag, gyakran tőzeges. Főleg középhegységekre és dombvidékekre jellemzőek, de olykor a változatosabb felszínű alföldi területeken is megtalálhatók (pl. a Létrási-forrásláp, halápi mocsárforrások)

Foglalt források: Azok a források, amelyek vizét műtárgy segítségével tárják fel ill. gyűjtik össze.

Felszín alatti vizek: A földkéreg hézag-, üreg- és pórusrendszereit kitöltő vizek.

Barlangi vizek: A földalatti üregrendszereket nem folytonosan, hanem a talajlevegővel együtt kitöltő álló- és folyóvizek.

Forrás: haki.hu