Nagyon divatos mostanában a C&R vagyis a Catch and Release. Fogd meg és enged vissza szabadon fordítva. Tudom sokan foglalkoztak már a témával, de nekem azért nem olyan egyértelmű a dolog, mármint a fogalom. Amióta begyűrűzött hozzánk a boljlizás, azóta hallani erről, 2-3 éve megmondom őszintén azt sem tudtam, hogy van ilyen. Ennek ellenére sohasem vittem el több halat mint amennyit lehetett, hiszen az engedélyemben le vagyon írva miből mennyit lehetett. Soha, tehát gyerekkoromban sem, és sosem kínoztam őket, dobáltam partra a halat. De amit megfogtam azt hazavittem büszkén, és a családdal együtt elfogyasztottuk. Most meg itt van ez a C&R..Az ember lassan már bűntudatot érez, hogy halat mer enni, vagy elmeri tenni, mikor meg arról prédikálnak, hogy a magyarországi halfogyasztás a béka segge alatt van, meg hogy milyen egészséges.  Egy XVI. századból származó erdélyi szakácskönyv leírásából az derül ki, hogy a magyarok ételei között tekintélyes helyet foglaltak el a halféleségek. A századfordulóra azonban a sokféle említett halból (compó, tok, harcsa, semlyeng, menyhal, kárász, pisztráng, galóca, lepényhal, kophal, kövi hal, sügér, dévérkeszeg, hallyu, paduc, kecsege, stokfis, hering, angolna, habarnica, szardella, retke, süllő, kilencszemű hal, csík, stb.) 35 faj teljesen eltűnt, és az elkészítési módok száma szintén lecsökkent.(SZÁNTÓ, 1986).

Katt ide a folytatásért! »