(dr. Müller Tamás, Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Halgazdálkodási Tanszék)

- Halmánia horgász hírek
A kárász voltaképpen belefér a napba. A napkorongba. Orrával, farkával, kifeszített hát- és hasúszójával a körívet mindenütt érinti, ám azon túl sehol nem ér.
Széle-hossza mindenütt egy, tömzsi termetével: akár egyetlen, fénylő pikkely az égboltozaton, akár egy aranypénz.
…
Már a Balatonban is sok van ezüstből – ahol régen dévér, s ponty akadt horogra, akkora ezüstkárászok jőnek, mint a péklapát.
Gyakori a Maroson is – nem hozza zavarba az áramlás. Tulajdonképpen senkinek nem hiányzik az egykori, széles kárász, helyét maradéktalanul betölti az új.
Már csak Thakács álmában jelenik meg olykor. Mind ritkábban, egyre halványabban. Nemsokára Th.-val együtt eloszlik a napsütés aranyködében, mintha sohasem lett volna, és valóban: talán nem is volt sosem.”
Farkas Csaba: Kárász a fényben (http://www.delmagyar.hu/tortenetek/farkas_csaba_karasz_a_fenyben/127107/)
A félő gondoskodás helyénvaló, de temetni a széles kárászt nem kell!
Sajnálatosan a hazai széles kárász állomány az elmúlt egy évszázad során erősen csökkenő tendenciát mutat, mely elsősorban a megromlott környezeti feltételekkel áll összefüggésben.
Az élőhelyének csökkenésén túl – folyószabályozások, ártéri gazdálkodás visszaszorulása, mocsarak lecsapolása, a fauna idegen halfajok kártétele – gondoljunk csak az agresszívan terjeszkedő ezüstkárászra – és környezetszennyezési problémák szerepelnek még a hanyatlás okai között.
Az IUCN listáján a faj sérülékeny (vulnerable) kategóriába tartozik és több európai országban is védettséget élvez.
Célunk volt a környező országok gyakorlatával szemben (lásd 1. dia) a védettségi státusz bevezetését megelőzni, ennek érdekében eredeti élőhelyeinek rehabilitációjával és telepítésekkel megerősíteni a hazai állományokat.
Katt ide a folytatásért! »