A wobblerek megszámlálhatatlan színben, alakban és méretben készülnek. Ahol az egyik nem válik be, a másik eredményes lehet. Csomók nélkül. A wobblerek műanyagból, fából vagy fémből készült műcsalik. Mindig megőrzik vízszintes helyzetüket, imbolyognak vagy fel-felugranak a vízen – másképp viselkednek, mint a saját tengelyük körül forgó, vagy felugráló körforgó és támolygó villantók. Általában egy darabból állnak, de vannak többrészes wobblerek is, amelyek mozgása határozottabb és jellegzetesebb. A wobblerek többsége beteg vagy sérült kishalat utánoz. Némelyik élénk színűre festett wobbler semmi konkrét élőlényre nem hasonlít, egyszerűen ösztönös támadást kell kiprovokálnia, de léteznek békák és egerek élethű másolatai is.
Archiv bejegyzések ‘Műcsalik’ Category
Wobblerek csukázáshoz
Műlégy őszi dunai balinozáshoz

Műlegyezés
Itt az ősz, még gyorsan betankolhatunk élményből, már ami a balinozást illeti. Most bemutatom az egyik eredményes legyet, amivel bármikor könnyen becsaphatunk egy-egy balint a dunai kőgátak közelében. Nem is szaporítom a szót, a képaláírásokból minden kiderül, kössétek a legyet (gatyát) és balinra fel! Tiszta vízben jobban eszik a szürkés, mint a rikító fehér csalikat.
Ponty helyett Twisterrel fogott csukám
A hétköznapi eredménytelen harcsázást követően szombaton ismét a vízparton voltam, de most egyedül. Csabi éppen a hegy levét gyűjtötte be, így nem tartott velem. Igaz előtte este egy üveg ágyas mellett vitattuk meg az élet nagy dolgait, némi sós tánglival lefolytva, amit kedvenc anyósa sütött nekünk frissiben. Áldott legyen a neve-Ámen!
Nah akkor túl is vagyunk a bevezető szövegen amit annyira nehezen hozok össze néha. Nem vagyok szakíró, sem mester horgász, mint néhányan magukról gondolják, mikor ezeket a hangzatos címeket aggatják magukra. Neves szponzorokkal a hátuk mögött könnyű a reklám. Nem irigykedem rájuk, csak már mindenki mester és szakíró és tudományos doktori címmel rendelkezik. Én csak szórakoztatni akarok, nem megmondani a tutit, megírni, hogy hogyan telnek a horgászatra szánt napjaim. Ha meg tanulni is lehet belőle, és tudok valami újat mutatni annak csak örülni tudok.
A csukázókanál
A kanál vagy más néven a támolygó villantó a legősibb csukázó műcsali. Egyes profi pecások szerint a pergető horgászat mesterfogásainak elsajátítását ezzel a csalival kellene kezdeni. Más, nem kevésbé profik szerint pedig a “kanalazás” maga a pergetés magasiskolája. Tény, hogy a támolygóval valóságos kűröket lehet futtani a víz alatt, de a kocapecás is megfogja vele a csukát, ha egy kicsit melléáll a szerencse.
Az egyik leghíresebb csukázókanál az ABU Atom. Jellegzetesen bordázott, enyhén ívelt alakja ismerős a magyar horgászok számára. Vékony alapanyaga lehetővé teszi a nagyon lassú bevontatást és a hulló falevél technika alkalmazását is.
A klasszikus támolygó villantók fémlemezből készülnek, hajlítással,illetve domborítással. Általában szimmetrikus kialakulatlanak, a laposabbik oldalukat tekintve. Elba! nézve pedig íveltek vagy kígyóvonal szerint görbülnek. Végeiken egy-egy furatot találunk, ide kapcsolódnak a miniatűr kulcskarikák a hármashorog és a főzsinór csatlakoztatásához. Persze forgókapocs és drótelőke is kerül a zsinórvégre, ha csukára dobálunk. Körvonalukat tekintve fűzfalevélre emlékeztetnek, de lehetnek csepp formájúak és vese alakot mintázók is. Túlzottan nagy variációs lehetőség nincs, hiszen mindegyik kanál egy csaliméretű halacskát hivatott alakítani a horgászat színterén. Sokkal lényegesebb és kézzelfoghatóbb paraméter a villantó harmadik dimenzió szerinti mérete, azaz hogy milyen vastag lemezből és milyen mértékű domborítással készült. Minél domborúbb, annál jobban kacsázik, és minél vastagabb lemez szolgált alapanyagául, annál messzebbre tudjuk eldobni, annál mélyebben vezethetjük. A támolygó villantó mérete, alakja és a lemez vastagsága együttesen határozza meg azt, hogy azzal a konkrét kanállal milyen szituációban pergethetünk eredményesen.




















