Nem a méretei miatt írtam a címben az emberes csukát, hanem mert általában ezekben, a hónapokban esnek el ezek a nagyszerű ragadozóink. De jó lenne, ha nálunk, is emberes vagy legalább félemberes csukákkal találkoznánk, sűrűbben.
Mint ahogyan a skandináv vagy az angol vizeken ahol a horgászkultúra is fejlettebb. De sajnos, amikor látom némely sporttársat, a 40 centit éppen elért kis ragadozót felbilincselni, hát az emberes csuka álmok is szétfoszlanak. Menyivel jobb lenne ezt a kis mohó rablót 2-3 kilós korában kifogni, amikor már horgászati és gasztronómiai élménye is számottevőbb.

Egy enyhe novemberi napon vérem nem hagyott nyugodni –pergetni kell.  Bár a neten a légnyomás semmi extrát nem mutat, de hátha szerencsém lesz alapon, rápróbálok a mai napra. Hittel és reménnyel tekerem a kormányt a tó felé és útközben a monoton motorzaj és a rádióból kiszűrődő hangok közt, azon morfondírozom melyik csalival is, kezdjek dobálni és hol? Ez gondolom sokunkban, felmerül és állandó dilemma. Katt ide a folytatásért! »

Hosszú kihagyás után a 2006-os év folyamán kezdtem el újra a horgászattal foglalkozni. Mivel gyerekkoromban is a finom szerelékes horgászatot kedveltem igazán, ezért elsőként két feeder, majd az idei évben egy match botot szereztem be. Ezeknek a használatát kisebb – nagyobb bukkanókkal el is sajátítottam. És ami a legfontosabb a feleségemet és a fiamat is sikerült megfertőzni a horgászszenvedélyemmel, mindez odáig vezetett, hogy az idei évtől ők is engedéllyel rendelkező horgászokká váltak.

Na de mi köze ennek az első csukámhoz? Tavaly ősszel kölcsön felszereléssel sikerült belekóstolnom a pergető horgászat örömeibe egy balatoni kikötőben, ami három alkalommal hét gyönyörű balint jelentett. Ebből egyenesen következett, hogy karácsonyra egy pergető botot kértem a családtól. A szükséges kiegészítőket pedig az idei év során szereztem be. A balatoni mólókról eddig nem nagy siker kísérte a próbálkozásaimat. Azonban július első hétvégéjét Tahitótfaluban töltöttük a Duna mellett (a Visegrádi Palotajátékokhoz itt volt legközelebb elfogadható árú szállás) és én bizony elvittem a pergető felszerelésemet is. Pénteken délután meg is vettem aznapra és másnapra a jegyet, bár többen mondták, hogy minek, ha a halat úgy is visszaengedem, de szerintem ez így tisztességes.

Katt ide a folytatásért! »

A 2009-es év számomra gyengébb volt mint az azt megelőző. De nem bánom, mert sok szép helyen jártam és egy kis fárasztásban is volt részem.

A Sebes-Körösön horgászok a legtöbbet. Ez egy szeszélyes folyó szeszélyes halakkal. Régen fantasztikus domolykóállománnyal rendelkezett ami mára már gyérült. Egyre kevesebb és kisebb egyedek jönnek. Továbbá megtalálható az összes többi halfaj ami a nagyobb folyókba van ( Duna, Tisza). Van benne harcsa, süllő, ponty de még menyhal is, persze sokkal kevesebb mint az előbb említett vizekben. Nem kívánom részletesebben leírni a vizet, holott méltó lenne rá, hanem inkább az egyik történetemet szeretném megosztani veletek a sok közül ami ehhez a folyóhoz köt.

Katt ide a folytatásért! »

Próbáltuk mi is az utolsó napokat is horgászattal tölteni, már amennyire a munkáink ezt megengedték. December 29-én neki is indultunk, hogy megejtsük az év utolsó pecáját, néhány csukával színesítve a fogási naplónkat. Nagyon nagy készülődést nálam nem igényel a csukázás a botok mindig bevetésre készen állnak. Csalihallal már az ősszel feltankoltunk, igaz sok-sok gond volt velük, de pár darab még mindig bevetésre várt. A megérkezés is már tartogatott meglepetéseket, mivel a tóhoz vezető úton még régi sorompó van, általában dudálni kell, hogy felnyissák, mert állandóan zárt állapotban van. Hát ez meg is történt, aztán a nagy csend. Nemsokára jött is a vasutas néni, aki közölte, hogy nem biztos hogy fel tudja nyittatni, mivel befagyott, majd hogy oldja a fagyást egy jó vödör meleg vízzel kupán öntötte a sorompó nyitót szerkezetét. Na ebből gyaloglás mondta is Csabinak, de van Isten, ki lehetett nyitni a sorompót. Pár perces zötykölődés után már lent is voltunk a tónál. Nézem a nagyobbikat, minden ok, nincs befagyva, nézem a másikat hát frankó , teljes jég páncél, meglátszik, hogy szélvédettebb helyen van.

Katt ide a folytatásért! »

Na nem véres komoly visszavágóról volt szó, de az előző bejegyzésben megígértem, hogy akik kitoltak velem, azok visszavágót kapnak. Természetesen megint a csukákról lesz szó. Egy nagyon komoly felszereléssel vágtam neki a napnak, Csabi barátommal. Csak semmi amatörizmus, lássuk a felszerelésemet, hiszen ezt mindenképpen meg kell írnom, hogy hiteles legyek!

Az egyik botom egy TOKOZ 2,8-as, két részes fekete színű, nagyon jó állapotban lévő bot, kerámia betétes gyűrűkkel, nem Fuji orsó rögzítővel, szivacs nyéllel. A bot kicsit orr nehéz, kb. 60-80 gr körüli. A másik bot a kollégám édesapjáé volt valamikor, még a Horgászcikk Készítő Vállalat gyártotta. 2,4-es két részes teljesen felújított üvegbot, mint a matrica is mutatja, teljesen hazai termék.

A parafa nyelet a saját két kezemmel hoztam helyre, igaz a lakkozás még hiányzik róla. Az orsók: 2 db. Silstar, 60-as méretű, egy DR és egy FRB jelzésű, tökéletes állapotban lévő orsók. Talán egyik legjobb sorozatból, a későbbi Eurostarok is erre hasonlítottak.

Katt ide a folytatásért! »

Elég rosszul indult a szabadság, mert a hét elején pár napig nem voltam valami jó passzban. De hát ha már szabadságra küldtek, akkor elmegyek horgászni is, hiszen az erre szánt idő mindig aranyat ér. Mindig csak rohan az ember. A gyors pakolást követően irány az autó. Öreg Škoda szívatóval indul, illetve az ac-t mindig fel kell pumpálni, hogy ne kerregjen annyit. Most sem hagyott cserben, nem egy világ márka, de nekem tökéletesen megfelel, mindig elvisz pecázni:))) Menetközben Csabihoz vezetett az első utam, hogy feltankoljak kishalakkal, amiket még a múltkor sikerült szerezni egy helyei halgazdaságból. Siralmas kép fogadott, eléggé rossz állapotban voltak, a fene vigye el őket, egyre nehezebben lehet őket eltartani. Már korábban írtam erről itt.. Na mindegy gyors vízcsere nekik, hordómosás. Talán még a hétvégéig kitartanak, mert 2 napos peca van betervezve.

Halak megvoltak irány a tó, a kisebbikre esett a választásom, mivel sokkal több csuka lakik a tökös, hínaras, ágas bogas tóban. A nagyobbikban inkább pergetni szoktam.

Katt ide a folytatásért! »

Horgász történetek

A hétköznapi eredménytelen harcsázást követően szombaton ismét a vízparton voltam, de most egyedül. Csabi éppen a hegy levét gyűjtötte be, így nem tartott velem. Igaz előtte este egy üveg ágyas mellett vitattuk meg az élet nagy dolgait, némi sós tánglival lefolytva, amit kedvenc anyósa sütött nekünk frissiben. Áldott legyen a neve-Ámen!

Nah akkor túl is vagyunk a bevezető szövegen amit annyira nehezen hozok össze néha. Nem vagyok szakíró, sem mester horgász, mint néhányan magukról gondolják, mikor ezeket a hangzatos címeket aggatják magukra. Neves szponzorokkal a hátuk mögött könnyű a reklám. Nem irigykedem rájuk, csak már mindenki mester és szakíró és tudományos doktori címmel rendelkezik. Én csak szórakoztatni akarok, nem megmondani a tutit, megírni, hogy hogyan telnek a horgászatra szánt napjaim. Ha meg tanulni is lehet belőle, és tudok valami újat mutatni annak csak örülni tudok.

Katt ide a folytatásért! »

Horgász történetek

Hát, igen nem is olyan régen írtam pár szösszenetet az őszi csukázásaimról, hát erre már megint van az ősz. Én jobbára már szeptembertől ősznek számítom az időt, ez így volt idén is, hiszen már egy szeptember elejei pontyos túrán is túl vagyok a haverokkal. De erről majd később. Mivel nyughatatlan ember vagyok, néha hamar megunom éppen azt amit csinálok, jelen esetben a pontyozást, 5:0-ra vezetnek a halak a kedvenc helyemen, a hátam mögötti tökös-hínaras vízben egyre többször hallom a csuka rablását. Majdnem mindig viszek mindent magammal, így sokszor a málhás szamár kutyafüle hozzám képest. Már előző este elfoglaltuk a helyünket, és az éjszakai harcsázásból marad kishalak is unatkozva várták a sorsukat a vödörben, döntés született. Csukázni fogok, idén először. A pergetés nem mindig a kedvenc műfajom, legjobban úszóval szeretem kergetni őket. A harcsás szerelés éppen megteszi majd, ha kell neki akkor elviszi ezt is( Csabi mondja, biztos igaza van), külön csukás szerelést nem készítek elő.

Katt ide a folytatásért! »

…Nem régen ért végett az iskola, már most nagy reményekkel tekintek a nyár elé, hiszen most lesz igazán alkalmam horgászni. Lesz elég időm kipróbálni az új bambusz botot, tároló orsót, valamint a csehszlovák, aranyszínű horgokat. Abban az időben felbecsülhetetlen kincsnek számított egy két darab jó minőségű horog. Teljes izgalomban, a régi mutatós órát reggeli 04.00 órára állítottam be, hogy minél előbb a tóparton lehessek. Este a bringát átnéztem, cuccok összepakolva. A főzött kukoricadara, már szépen hűl reggelre pont jó lesz. A gilisztaszedést a tó felé megoldom a szeszfőzdénél, kér fordítás és tele lesz a doboz. Miután mindent végig ellenőriztem, hajtottam a fejemet a párnára és néhány forgás után álomba merültem.  Álmomban hatalmas, vad nádi pontyokkal küzdöttem, így reggel csatakosan ébredtem fel az óra csörgése előtt. Nagyapám már a konyhában pöfékelt és rám szólt, hogy nem e van még korán te gyerek. Álmosan és kócosan feleletem neki, hogy szerintem nem. Meg hát a horgász ember korán kel.

Katt ide a folytatásért! »

Tibiék ismét egy f@sza cikkel leptek meg minket, előre is köszi stb.. Ők igazán összetartó banda, élvezetes horgászatokat rendeznek és ráadásul halat is fognak:))), megmondom őszintén nagyon irigylem őket! Cikk folytatása a hajtás után.

A hétvégén volt szerencsénk résztvenni Kedves barátom Tamás meghívására a Kadarkút melletti Alerán horgásztóra, ahonnan sok kellemes élménnyel, és remek fogással tértünk haza megfáradtan, ám büszkén, és örömmel, hogy az ország horgásztavainak egy újabb gyöngyszemét fedezhettük fel. Hajnali ötkor már úton voltunk Kadarkút felé, és tervezgettük, hogy is fogjuk majd ki a tó összes halát. Előzetes információk alapján sok és nagy hal van, így jó eséllyel indulunk neki. Előző este már megfőztük a szárazkukoricát, ami az etetésünk fő stratégiája volt, így erre alapozva terveztük a pecát, Célhalunk a Ponty és az Amúr volt. Utóbbiból betliztünk, de a maradék fogás kárpótolt.

Katt ide a folytatásért! »