Nagy izgalommal készültünk csapattársammal életünk első versenyére az Ecsédi Extrém pergetőkupára. De ne rohanjunk ennyire előre! Történetünket ott kezdeném, hogy én nemrég kezdtem el foglalkozni a pergetés művészetével.
Már gyerekkorom óta horgászom, de eddig csak a pontyokat kergettem. Sógorom Szapi már régóta a pergetéssel foglalkozik és az ő unszolására próbáltam ki ezt a műfajt és teljesen megfertőzött vele. A 2009-es év elején gondoltam egy merészet és elpasszoltam az összes pontyozó cuccomat és ebből beruháztam némi pergető felszerelésre.
Archiv bejegyzések ‘Horgász történetek’ Category
Ecsédi pergetőverseny-Pályázat
Ekkor 2010.február.26
Az emberes csukák-Pályázat
Ekkor 2010.február.13
Nem a méretei miatt írtam a címben az emberes csukát, hanem mert általában ezekben, a hónapokban esnek el ezek a nagyszerű ragadozóink. De jó lenne, ha nálunk, is emberes vagy legalább félemberes csukákkal találkoznánk, sűrűbben.
Mint ahogyan a skandináv vagy az angol vizeken ahol a horgászkultúra is fejlettebb. De sajnos, amikor látom némely sporttársat, a 40 centit éppen elért kis ragadozót felbilincselni, hát az emberes csuka álmok is szétfoszlanak. Menyivel jobb lenne ezt a kis mohó rablót 2-3 kilós korában kifogni, amikor már horgászati és gasztronómiai élménye is számottevőbb.
Egy enyhe novemberi napon vérem nem hagyott nyugodni –pergetni kell. Bár a neten a légnyomás semmi extrát nem mutat, de hátha szerencsém lesz alapon, rápróbálok a mai napra. Hittel és reménnyel tekerem a kormányt a tó felé és útközben a monoton motorzaj és a rádióból kiszűrődő hangok közt, azon morfondírozom melyik csalival is, kezdjek dobálni és hol? Ez gondolom sokunkban, felmerül és állandó dilemma. Katt ide a folytatásért! »
Az első csukám története-Pályázat
Ekkor 2010.január.26
Hosszú kihagyás után a 2006-os év folyamán kezdtem el újra a horgászattal foglalkozni. Mivel gyerekkoromban is a finom szerelékes horgászatot kedveltem igazán, ezért elsőként két feeder, majd az idei évben egy match botot szereztem be. Ezeknek a használatát kisebb – nagyobb bukkanókkal el is sajátítottam. És ami a legfontosabb a feleségemet és a fiamat is sikerült megfertőzni a horgászszenvedélyemmel, mindez odáig vezetett, hogy az idei évtől ők is engedéllyel rendelkező horgászokká váltak.
Na de mi köze ennek az első csukámhoz? Tavaly ősszel kölcsön felszereléssel sikerült belekóstolnom a pergető horgászat örömeibe egy balatoni kikötőben, ami három alkalommal hét gyönyörű balint jelentett. Ebből egyenesen következett, hogy karácsonyra egy pergető botot kértem a családtól. A szükséges kiegészítőket pedig az idei év során szereztem be. A balatoni mólókról eddig nem nagy siker kísérte a próbálkozásaimat. Azonban július első hétvégéjét Tahitótfaluban töltöttük a Duna mellett (a Visegrádi Palotajátékokhoz itt volt legközelebb elfogadható árú szállás) és én bizony elvittem a pergető felszerelésemet is. Pénteken délután meg is vettem aznapra és másnapra a jegyet, bár többen mondták, hogy minek, ha a halat úgy is visszaengedem, de szerintem ez így tisztességes.
Május elseji csuka-Pályázat
Ekkor 2010.január.21
A 2009-es év számomra gyengébb volt mint az azt megelőző. De nem bánom, mert sok szép helyen jártam és egy kis fárasztásban is volt részem.
A Sebes-Körösön horgászok a legtöbbet. Ez egy szeszélyes folyó szeszélyes halakkal. Régen fantasztikus domolykóállománnyal rendelkezett ami mára már gyérült. Egyre kevesebb és kisebb egyedek jönnek. Továbbá megtalálható az összes többi halfaj ami a nagyobb folyókba van ( Duna, Tisza). Van benne harcsa, süllő, ponty de még menyhal is, persze sokkal kevesebb mint az előbb említett vizekben. Nem kívánom részletesebben leírni a vizet, holott méltó lenne rá, hanem inkább az egyik történetemet szeretném megosztani veletek a sok közül ami ehhez a folyóhoz köt.
Az utolsó horgászatról
Ekkor 2010.január.3
Próbáltuk mi is az utolsó napokat is horgászattal tölteni, már amennyire a munkáink ezt megengedték. December 29-én neki is indultunk, hogy megejtsük az év utolsó pecáját, néhány csukával színesítve a fogási naplónkat. Nagyon nagy készülődést nálam nem igényel a csukázás a botok mindig bevetésre készen állnak. Csalihallal már az ősszel feltankoltunk, igaz sok-sok gond volt velük, de pár darab még mindig bevetésre várt. A megérkezés is már tartogatott meglepetéseket, mivel a tóhoz vezető úton még régi sorompó van, általában dudálni kell, hogy felnyissák, mert állandóan zárt állapotban van. Hát ez meg is történt, aztán a nagy csend. Nemsokára jött is a vasutas néni, aki közölte, hogy nem biztos hogy fel tudja nyittatni, mivel befagyott, majd hogy oldja a fagyást egy jó vödör meleg vízzel kupán öntötte a sorompó nyitót szerkezetét. Na ebből gyaloglás mondta is Csabinak, de van Isten, ki lehetett nyitni a sorompót. Pár perces zötykölődés után már lent is voltunk a tónál. Nézem a nagyobbikat, minden ok, nincs befagyva, nézem a másikat hát frankó , teljes jég páncél, meglátszik, hogy szélvédettebb helyen van.
Revans a haltalan napért..
Ekkor 2009.december.2
Na nem véres komoly visszavágóról volt szó, de az előző bejegyzésben megígértem, hogy akik kitoltak velem, azok visszavágót kapnak. Természetesen megint a csukákról lesz szó. Egy nagyon komoly felszereléssel vágtam neki a napnak, Csabi barátommal. Csak semmi amatörizmus, lássuk a felszerelésemet, hiszen ezt mindenképpen meg kell írnom, hogy hiteles legyek!
Az egyik botom egy TOKOZ 2,8-as, két részes fekete színű, nagyon jó állapotban lévő bot, kerámia betétes gyűrűkkel, nem Fuji orsó rögzítővel, szivacs nyéllel. A bot kicsit orr nehéz, kb. 60-80 gr körüli. A másik bot a kollégám édesapjáé volt valamikor, még a Horgászcikk Készítő Vállalat gyártotta. 2,4-es két részes teljesen felújított üvegbot, mint a matrica is mutatja, teljesen hazai termék.
A parafa nyelet a saját két kezemmel hoztam helyre, igaz a lakkozás még hiányzik róla. Az orsók: 2 db. Silstar, 60-as méretű, egy DR és egy FRB jelzésű, tökéletes állapotban lévő orsók. Talán egyik legjobb sorozatból, a későbbi Eurostarok is erre hasonlítottak.
