A 2009-es év számomra gyengébb volt mint az azt megelőző. De nem bánom, mert sok szép helyen jártam és egy kis fárasztásban is volt részem.
A Sebes-Körösön horgászok a legtöbbet. Ez egy szeszélyes folyó szeszélyes halakkal. Régen fantasztikus domolykóállománnyal rendelkezett ami mára már gyérült. Egyre kevesebb és kisebb egyedek jönnek. Továbbá megtalálható az összes többi halfaj ami a nagyobb folyókba van ( Duna, Tisza). Van benne harcsa, süllő, ponty de még menyhal is, persze sokkal kevesebb mint az előbb említett vizekben. Nem kívánom részletesebben leírni a vizet, holott méltó lenne rá, hanem inkább az egyik történetemet szeretném megosztani veletek a sok közül ami ehhez a folyóhoz köt.
Na nem véres komoly visszavágóról volt szó, de az előző bejegyzésben megígértem, hogy akik kitoltak velem, azok visszavágót kapnak. Természetesen megint a csukákról lesz szó. Egy nagyon komoly felszereléssel vágtam neki a napnak, Csabi barátommal. Csak semmi amatörizmus, lássuk a felszerelésemet, hiszen ezt mindenképpen meg kell írnom, hogy hiteles legyek!
Elég rosszul indult a szabadság, mert a hét elején pár napig nem voltam valami jó passzban. De hát ha már szabadságra küldtek, akkor elmegyek horgászni is, hiszen az erre szánt idő mindig aranyat ér. Mindig csak rohan az ember. A gyors pakolást követően irány az autó. Öreg Škoda szívatóval indul, illetve az ac-t mindig fel kell pumpálni, hogy ne kerregjen annyit. Most sem hagyott cserben, nem egy világ márka, de nekem tökéletesen megfelel, mindig elvisz pecázni:))) Menetközben Csabihoz vezetett az első utam, hogy feltankoljak kishalakkal, amiket még a múltkor sikerült szerezni egy helyei halgazdaságból. Siralmas kép fogadott, eléggé rossz állapotban voltak, a fene vigye el őket, egyre nehezebben lehet őket eltartani. 
