A csontik teleszívják magukat levegővel, ha egy percig vízbe áztatjuk őket. Ehhez annyi csontit helyezünk egy dobozba, hogy ellepjék az alját, majd a dobozt egy-két milliméternyire tegyük víz alá. A csontik testében légbuborékok biztosítják, hogy lebegni tudjanak, így csokorban a kisebb horgok súlyát – legalábbis részben – kiegyenlítik. Ez a módszer a versenyhorgászatban és a compó horgászatában vált be, iszapos és algákkal fedett fenéken.
A lebegő (pop-up vagy floater) bojlikről a pontyhorgászatban már nem lehet megfeledkezni. Legegyszerűbb, ha csak egy floatert csalizunk fel, majd a horgászhely felett lebegtetjük. A lebegés magasságát az előkére erősített sörétólom szabályozza (lead pop-up). Egy másik módszer a „keljfeljancsi” (counterbalanced pop-up): a hajszálra két bojlit csalizunk fel, egy süllyedőt és egy lebegőt.
Az otthon tenyésztett puha és zaftos húslégylárva a legjobb csali a válogatós, félénken kapó dévérekre, hiszen ezeknek a halaknak néha még a legfrissebb, bolti, fehér csonti sem kell. Horgászbotod spicce finoman rezegni kezd, majd hirtelen erős ívben meghajlik. Aztán azonnal kiegyenesedik és mozdulatlanná válik, éppen abban a pillanatban, amikor be akartál vágni. Visszahúzod a szereléket és ellenőrzöd a csontikat a horgon. Megvannak egészben, csak mintha kicsit megrágták volna őket. Amikor elkeseredetten megint bedobod a csalit, egy újabb dévér érkezik, és a jelenet megismétlődik. Most jönnének csak igazán jól az otthon tenyésztett húslégylárvák.
