A kanál vagy más néven a támolygó villantó a legősibb csukázó műcsali. Egyes profi pecások szerint a pergető horgászat mesterfogásainak elsajátítását ezzel a csalival kellene kezdeni. Más, nem kevésbé profik szerint pedig a “kanalazás” maga a pergetés magasiskolája. Tény, hogy a támolygóval valóságos kűröket lehet futtani a víz alatt, de a kocapecás is megfogja vele a csukát, ha egy kicsit melléáll a szerencse.
Az egyik leghíresebb csukázókanál az ABU Atom. Jellegzetesen bordázott, enyhén ívelt alakja ismerős a magyar horgászok számára. Vékony alapanyaga lehetővé teszi a nagyon lassú bevontatást és a hulló falevél technika alkalmazását is.
A klasszikus támolygó villantók fémlemezből készülnek, hajlítással,illetve domborítással. Általában szimmetrikus kialakulatlanak, a laposabbik oldalukat tekintve. Elba! nézve pedig íveltek vagy kígyóvonal szerint görbülnek. Végeiken egy-egy furatot találunk, ide kapcsolódnak a miniatűr kulcskarikák a hármashorog és a főzsinór csatlakoztatásához. Persze forgókapocs és drótelőke is kerül a zsinórvégre, ha csukára dobálunk. Körvonalukat tekintve fűzfalevélre emlékeztetnek, de lehetnek csepp formájúak és vese alakot mintázók is. Túlzottan nagy variációs lehetőség nincs, hiszen mindegyik kanál egy csaliméretű halacskát hivatott alakítani a horgászat színterén. Sokkal lényegesebb és kézzelfoghatóbb paraméter a villantó harmadik dimenzió szerinti mérete, azaz hogy milyen vastag lemezből és milyen mértékű domborítással készült. Minél domborúbb, annál jobban kacsázik, és minél vastagabb lemez szolgált alapanyagául, annál messzebbre tudjuk eldobni, annál mélyebben vezethetjük. A támolygó villantó mérete, alakja és a lemez vastagsága együttesen határozza meg azt, hogy azzal a konkrét kanállal milyen szituációban pergethetünk eredményesen.
