Tisztelt halmánia olvasók! Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy én szerkeszthetem a pergetéssel kapcsolatos cikkeket. Csak megjegyzem, ez volt minden álmom! Ebben a cikksorozatban szeretném mindazt az élményt átadni, ami a pergetés „mániákus” rabjává tett. Emelet persze szeretnék szólni a felszerelésekről, műcsalikról, technikákról és minden olyan dologról, ami a pergetéshez tartozik. Tudom nem lesz könnyű dolgom, de szeretem a kihívásokat! Megpróbálom egyszerűen kezdeni, hogy ezzel is segítsem kezdő társaimat. Ezért is kezdem az alapoktól és szép sorjában, jól kivesézve végig járni ezt a horgászmódszert.
Az első csukám története-Pályázat
Ekkor 2010.január.26
Hosszú kihagyás után a 2006-os év folyamán kezdtem el újra a horgászattal foglalkozni. Mivel gyerekkoromban is a finom szerelékes horgászatot kedveltem igazán, ezért elsőként két feeder, majd az idei évben egy match botot szereztem be. Ezeknek a használatát kisebb – nagyobb bukkanókkal el is sajátítottam. És ami a legfontosabb a feleségemet és a fiamat is sikerült megfertőzni a horgászszenvedélyemmel, mindez odáig vezetett, hogy az idei évtől ők is engedéllyel rendelkező horgászokká váltak.
Na de mi köze ennek az első csukámhoz? Tavaly ősszel kölcsön felszereléssel sikerült belekóstolnom a pergető horgászat örömeibe egy balatoni kikötőben, ami három alkalommal hét gyönyörű balint jelentett. Ebből egyenesen következett, hogy karácsonyra egy pergető botot kértem a családtól. A szükséges kiegészítőket pedig az idei év során szereztem be. A balatoni mólókról eddig nem nagy siker kísérte a próbálkozásaimat. Azonban július első hétvégéjét Tahitótfaluban töltöttük a Duna mellett (a Visegrádi Palotajátékokhoz itt volt legközelebb elfogadható árú szállás) és én bizony elvittem a pergető felszerelésemet is. Pénteken délután meg is vettem aznapra és másnapra a jegyet, bár többen mondták, hogy minek, ha a halat úgy is visszaengedem, de szerintem ez így tisztességes.
Ponty helyett Twisterrel fogott csukám
Ekkor 2009.október.3
Horgász történetek
A hétköznapi eredménytelen harcsázást követően szombaton ismét a vízparton voltam, de most egyedül. Csabi éppen a hegy levét gyűjtötte be, így nem tartott velem. Igaz előtte este egy üveg ágyas mellett vitattuk meg az élet nagy dolgait, némi sós tánglival lefolytva, amit kedvenc anyósa sütött nekünk frissiben. Áldott legyen a neve-Ámen!
Nah akkor túl is vagyunk a bevezető szövegen amit annyira nehezen hozok össze néha. Nem vagyok szakíró, sem mester horgász, mint néhányan magukról gondolják, mikor ezeket a hangzatos címeket aggatják magukra. Neves szponzorokkal a hátuk mögött könnyű a reklám. Nem irigykedem rájuk, csak már mindenki mester és szakíró és tudományos doktori címmel rendelkezik. Én csak szórakoztatni akarok, nem megmondani a tutit, megírni, hogy hogyan telnek a horgászatra szánt napjaim. Ha meg tanulni is lehet belőle, és tudok valami újat mutatni annak csak örülni tudok.
